Bizonyára találkoztunk már sokan azzal a liberális „ősérvvel”, ami, miután sarokba szorítjuk őket, rendszerint előjön, ez pedig nem más: „de az állatvilágban is létezik homoszexualitás”, és ezen „érvek” non plus ultrája a szegény kis pingvin. Én magam megszámolni sem tudom, hányszor hallottam már a „de a pingvinek is” kezdetű mondatot.
 Fotó: Annegret Hilse / Reuters |
De ettől eltekintve is nagyon szeretnek buzi pingvineket nézegetni, beszélni róluk, olvadozni, mily’ csodálatos jelenség is ez. Az Index részéről ezúttal Pándi Balázs hatódott meg könnyekig, és jó pedagógiai érzékről tanúbizonyságot téve dörgedelmesen figyelmeztette is Novák Elődöt, ekképpen;
Novák Előd helyében már a pingvin-pedofília megelőzése miatt indítanék karavánt a berlini állatkert bejáratához, ugyanis a gyermekek szeme előtt vett oltalmába egy tojást két azonos nemű pingvinből álló pár az állatkertben, és gondozza azt folyamatosan.
Egyértelmű utalás és odaszúrás a tegnapi, Coca-Cola gyár előtt tartott Mi Hazánk-akciónak. Pándi biztosan nagyon humorosnak találta megjegyzését, azonban ez inkább csak abból a szempontból volt nevetséges, mennyire erőlködnek, hogyan is tudnák a tudományt az ideológia szolgálatába állítani. Mert a liberalizmus útja ki van kövezve ilyen, a valóság megerőszakolásával próbálkozó nekifutásokkal. Adott egy utópia, ami köszönöviszonyban sincs a valósággal. Hogy ez baj volna? Ugyan, kérem! A valóságot igazítsuk az ideológiához, s ne az ideológiát a valósághoz – gondolkodik egy vérbeli liberális, persze ezt így, ilyen nyílt formában be nem ismerné.
Az önleleplezés volna.
Az emberi szexualitást összehasonlítani az állatok szexuális életével, s abból az emberre érvényes (vagy legalábbis annak tartott) következtetéseket levonni legalábbis bizonytalan, abszolút mértékben pedig teljesen tudománytalan. Például már csak az döntő különbség, hogy az állatok esetében a szexualitásnak nincs élvezeti értéke, míg az ember esetében ez nincs így.
Tudvalevő, hogy a hím császárpingvinek a legelkötelezettebb édesapák az állatvilágban. Erre annál is inkább szükség van, mert miután a nőstény lerakja tojásait, teljesen kimerül, ezután pedig hosszabb időre el is vonul a tengerhez regenerálódni. Ekkor, mást nem is tehet, a hím felveszi az „egyedülálló apa” szerepét, óvja, vigyázza a tojásokat. Ha ehhez csatlakozik egy másik hím is, abból „kedves” liberális „barátainknak” hogy ugrik be az ún. Pride alkalmával vonagló, provokáló és sok esetben gusztustalan sokaság, annak megfejése már nem az én feladatom, de sokkal inkább egy jól felkészült elmeorvosé.
De ha el is tekintünk a pingvinektől, és azt mondjuk, valóban, csakúgy, mint az emberiség körében, az állatvilágban is léteznek rendellenességek (mert hát hol nincs ilyen ezen a világon?), abból semmi esetre sem vonható le az a következtetés, hogy elmossuk a határokat a normalitás és az abnormalitás között.
De ugyan miért és mire lenne az ellenérv a liberálisok részéről, amikor a homoszexualitás kérdéskörében nem is arról folyik a diskurzus, hogy ez betegség-e vagy sem, hanem arról, vajon mi a fészkes fenéért kell erőszakos propagandát folytatni? Ez rég nem a jogaikról szól, ahogy a Coca-Cola esetében sem erről szólt. Hanem, hogy egy multinacionális vállalat tevékenységi körét messze túllépve termékeivel együtt megkísérel ideológiát is eladni, mégpedig egy politikailag, társadalmilag meglehetősen megosztott témakörben.
Mi ebből nem kérünk, és ehhez semmi közük a pingvineknek.
Azt viszont őszintén reméljük, ez a fajta vonzódás részükről a buzi pingvinek iránt nem valamiféle meg nem élt szexuális „orientációból” (gender szerint ezt „szakszerűen” hogy hívják, sajnos nem tudom…) fakad, mert akkor viszont a harciasabb állatvédők térítik őket jobb belátásra…
Lantos János – Kuruc.info
