Megszokhattuk már, hogy a liberális „világjobbítók” gyakran bújtatják valami mögé érvelésüket, bár elég gyatrán teszik, erősen kilóg a lóláb, de legalább igyekeznek. De aztán előfordul, ritkább esetekben, amikor azt sem.
No, pont ezt olvashattuk az Azonnali.hu elnevezésű portálon, Ésik Sándor tollából. Mondandójának lényege, hogy az európai ember, mint olyan, ahogyan ismerjük, meg fog szűnni, ezt adja közre leplezetlen örömmel.
 Ésik szívesen befogadná őket (fotó: dw.com) |
Irományának apropóját az adta, hogy a 8. kerületben ismeretlenek több plakátot helyeztek ki közterületen, melyen egy újonnan megválasztott ellenzéki képviselő, Camara-Bereczki Ferenc Miklós látható, s konkrétan „lemajmozták”, utalva ezzel afrikai származására. Azon el lehet vitatkozni, ez mennyiben volt ízléses, én magam nem tennék ilyet és nem is biztatok másokat erre, viszont amit Ésik írt ezek után, az meglehetősen egyértelmű formáját mutatta a neoliberalizmus céljainak.
„Van egy nagyon rossz hírem azok számára, akik ezt terjesztik. Vesztettek.” – ezzel az alapvetéssel indítja cikkét, mely alatt azt érti, azok vesztettek, akik kihelyezték a plakátot, aztán később kiderül, nem csak rájuk gondol, hanem egyáltalán mindazokra, kik szeretnék megőrizni Európa európai jellegét, mert így folytatja:
Nem ez az első félig “feka gyerek”, aki képviselő lesz. Meg félig arab, kínai, mittudomén, milyen. Németország Hannoverben megválasztotta első nagyvárosi török polgármesterét, az íreknél bevándorlók gyereke a miniszterelnök, és Londonban bevándorlók gyereke a polgármester. Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni, ez a természet rendje. Aki ez ellen akar harcolni, akár harcolhat az esős időjárás ellen is.
Mint oly sokszor, ezúttal is fordítva van bekötve a liberális. A természet rendje ugyanis épp ellenkező irányba mutat, belénk kódolt módon a sajátunkat helyezzük előtérbe, közösségi szinten ez annyit jelent, önnön kultúránkat tartjuk előbbre valónak.
Majd Európa korai történelmén szalad át nagyvonalakban a szerző:
Egyik nép jött a másik után, a keltákra és latinokra rátelepedtek a germánok és a szlávok. Utána jöttek egymás után a türkök, köztük az újabban divatos kipcsakok (kunok) akik között lehettek a mai kínai határ közeléből jövő, a Nyugat-Európában beszélt (kentum) indoeurópai nyelvvel rokon nyelvet beszélő tokhárok is. Aztán a sok türk törzsszövetség közül megkapaszkodott tartósan egy, amelyik nem fegyverrel, hanem beolvadni képtelen nyelvével integrálta többieket, beszéljenek türk nyelvet, mint a besenyők, kunok, úzok vagy épp indoeurópait, mint a jászok. Igen, ezek vagyunk mi.
Aztán pedig dörgedelmesen, diadalittasan megállapítja:
És a fajvédőink számára rossz hírem van: a trend erősödni fog. Hála a jó Istennek.
De pontosan milyen trend is? Az rögtön világossá válik:
Az eddigiekkel ellentétben nemcsak fehér bőrrel, hanem a barna és a sárga minden árnyalatával.(…)Különösen igaz lesz ez a városokban. Azt nem tudom, milyen párti vezetése lesz Budapestnek 2030-ban, de abban elég biztos vagyok, hogy minden kerületben lesz olyan képviselő, aki migrációs háttérrel rendelkezik -„Immigrationshintergrund” ahogy a német mondja. Olyan 2050-2060 környékén meg szépen elkezdi Magyarország, egész Európával együtt felvenni egy kicsit barnább bőrszínt.
Helyben vagyunk. El is érkeztünk a klasszikus liberális viselkedésmód csúcspontjára, amikor egy meglévő, valóban tényekre alapozott megállapításból vezet le valami olyat, amiből az nem következik. Mert valahogy ők, mikor afrikai és közel-keleti „vérfrissítést” óhajtanak, mindvégig arra hivatkoznak, hogy már így is kevert Európa és a magyarság összetétele, mi tehát a probléma?
Csupán annyi, hogy nincs rá jelző, mennyiben kell vaknak vagy elfogultnak lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa az eltérést, mi a különbség például egy magyar-német vagy lengyel-magyar kombináció (de a sor hosszasan sorolható európai tekintetben), és egy kongói-magyar páros között?
Természetesen mindenkinek egyéni döntése, kivel köt házasságot vagy vállal utódokat, de még ezt elismerve sem állíthatunk olyasmit, rendben volna, hogy pár esztendő alatt tömegesen érkezzenek meglehetősen eltérő kulturális és etnikai hátterű emberek Európába. Egyébként pedig az a bizonyos „kicsit barnább bőrszín”, melyet az cikk írója említ és amit bizonyos szélsőséges vadliberálisok a Nyugaton többször illettek már az „ötödik faj” megnevezéssel, a valóságban csak-csak nem akar létrejönni.
Pedig az Egyesült Államokba vagy Nyugat-Európa számos országába érkezett már az elmúlt 50-60 évben épp elegendő bevándorló, hogy létrehozzák ezt, az Ésik által annyira kívánt „kicsit barnább bőrű” átlagot, ugyanis ezek döntően továbbra is elkülönülve élnek, mépgpedig generációk óta. De körbenézhetünk a németországi törökök vagy a franciaországi arabok között is, azt fogjuk látni, nagy többségében külön csoportosulnak.
Az integráció tehát nem volt sikeres.
De térjünk vissza hazánkra: 600 év alatt sem valósult meg a cigányság integrációja, ellenben számos népcsoporté igen (például a svábok), így nem túl nehéz tippelni, milyen sikerrel járna több százezer afrikai vagy arab beilleszkedése… Vajon miért?
Parádés gondolatmenetét Ésik így zárja:
…tudom, hogy a migráncssimogató jelzőt elkerülni nem fogom tudni.
Én azt gondolom, ennél cifrább jelzőket sem fog tudni elkerülni, de ezt bízzuk az olvasókra.
Lantos János – Kuruc.info
