Bezár!
2020. július 10., péntek, Amália, Kenese, Alma napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:38 Lehet ennél betegebb? Szexuálisan bántalmazott gyermekeket segítő egyesület alapító tagja védi Kaletát22:20 Az olasz belügyminiszter szerint ősszel "robbanhat" is a társadalmi feszültség21:46 Külföldi szervezeteket és médiumokat vádoltak meg Moszkvában az alkotmányról szóló szavazás manipulálásával21:13 Kokainista hölgyemény autókázását vették videóra20:54 Mégis marad az emlékkő a braunaui Hitler-ház előtt20:34 90 km/h helyett 223 km/h20:22 Folytatódhat a Székely Nemzeti Tanács aláírásgyűjtése19:55 A WHO független bizottságot hoz létre a járvány kezelésének kivizsgálására19:38 Amerikai legfelsőbb bíróság: a demokraták nem, de a manhattani ügyész betekinthet Trump üzleti ügyeibe18:57 Strassburg nem csak a bűnözők, hanem a magukat más neműnek képzelők szorongását is nagyon a szívén viseli18:44 Leültetik végre azokat a cigányokat, akik felfüggesztett börtönbüntetésük ideje alatt támadtak rendőrre18:21 Holtan találtak rá Szöul eltűnt polgármesterére18:05 Tizenegy embert tartóztattak le a Mozaik utcai vesztegetési ügyben17:48 Bulgáriában bezárják az éjszakai szórakozóhelyeket, nem engednek nézőket sporteseményekre17:14 Nem jött be a "rágalom": Ungváry ugyanúgy visszataszítónak tartja a becsület napján megemlékező hazafiakat, mint a fideszes bértollnokok
24 óra legolvasottabbjai

Publicisztika :: :: Hozzászólások

Hogyan lehet szeretni a hazát?

Reklám

Én nem is tudom talán, hogy kell szeretni a hazát. Emlékezve gyerekkori nyarak szitakötőire? Lehullott lomb léptek kavarta zajára? Hópelyhekre, halottak arcára, hajnali, ködülte, sóhajtó temetőkre? Lapozva régi kötetek sárga lapjai közt, porrá lett költő zokogását hallva, kit megtagadott a hazájába költöző idegen?
Vérző ujjakkal kutatni a széttépett kaláris elgurult gyöngyei, hagyományaink után?
Zoom
Állni hónapokon, éveken át egy tér betonján, sírni, üvölteni a kíntól, mert veszni látszik? Árpád-sávos lobogóval menni a szélverte utcán, könnygázgránátok füstjében, ülni a Gyorskocsi utca fogdájában cipőfűzővel a kézben?
Igen. Így. És mindenféle más módon. Elviselni barátok eltűnését, részvétlen szavát. Haladni az igazság felé vezető úton, pedig remeg a gyomor és görcsbe szorul a szív. Ledobni a kéretlen kelengyét, a halotti lepedőt, amelyet azok dobtak ránk, akik nem ismernek mást, mint az anyag hasznát. Akik alattomban hálót fontak a gyanútlan áldozatnak, a tiszta szívű nemzetnek, Magyarországnak. Ez a haza bűnössé kiáltatott. Teste szilánkokban, szelleme a pénz sivatagi lehelletétől barázdált rög.
Van egy nemzedék, az enyém, akiktől elorozták a tudást, akik kisdobosok, úttörők KISZ-tagok voltunk, akik elől eltakarták az ünnep valódi fényét, akik kezéből kiütötték a gyémántot, és üveggolyót loptak a helyébe. Akiknek nem engedték, hogy a meséiben felismerje a Teremtőhöz vezető utat. Akik tekintetét erővel az anyagra irányították, akiknek megtiltották, hogy a fejét felemelje. Nekünk a csillagos égen csak gázgömböket, rideg bolygókat volt szabad látnunk. Nekünk csak fizikai jelenségeket volt szabad ismernünk. Mi csak héliumról, hidrogénről, szabadesésről tudhattunk.
Minket megtagadtak, mert elhallgatták előlünk, amit tudni jogunk volt: egy nemzet attól nemzet, hogy közös lelke van. Egyik lélek szövete nem szakítható el a másikétól seb nélkül. Azt, hogy feladatra születtünk.
A magyar nép nem dobott atombombát senki városára, nem hajtotta buldózerét gyermekek testére, kislányai nem írtak bántó üdvözletet gyújtóbombák oldalára. A magyar ember védte azokat, akik kirángatni igyekeznek alóla a földet. A magyar nép védtelen, mert csak azokat ismerte föl ellenségeinek, akik megmutatták igazi arcukat, s végtelen jóhiszeműségében nem akarja látni, hogy a mosolygó másik is hóhéra.
Nem látja, hogy a halálos játszmát együtt játssza az egész társaság a feje fölött. Még hisz, mert görcsösen hinni akar. Nem akar háborúságot, vérontást. Tűr.
De meddig lehet tűrni? Érdemes televíziózás közben halni meg?
Akik tudnak, adják át tudásuk! Akik mernek, álljanak föl egymás védelmében! Akik eddig csöndben ültek, ölükbe ejtett kézzel, keljenek föl!
Szikkadt lelkünkre Nagyboldogasszony könnyei hullanak. Aki egyetlen palántát eltaposni enged, bűnössé lesz. Gyermekeit tagadja meg, mert nem védi meg attól, hogy a mohóság rabszíjára vessék. Az értelmes életet engedi veszni.
Alázata gyalázattá válik.
És nem lesznek csöndes temetők, lábunk alatt nem zizzen avar, arcunkra nem süt a nap, kicsi gyerekünk nem kapkod hópelyhek után, mert nem lesz gyermek, nem lesz semmi, csak végtelen, halálos némaság.
Halott, kelj fel, és járj! Ez az üzenet. Járj elöl! Ismerd föl felelősségedet. Segíts szóval, tettel, ami erősséged, azzal. Állj oda a társad mellé, mert nem másik az, te magad vagy ő is! Szeresd annyira, mint tenmagadat! Oldd le magadról a félelem kötéseit, hogy szabad lehess!
Akkor újra lesznek tanítók, akik szavát fénylő szemű unokák hallgatják, akiknek karácsonyát az igazi szeretet teszi széppé, akik minden reggelnek örülnek, mert érdemes fölkelni az ágyból.
A kovász nem veszett el. Van mivel megsütni a kenyeret.
Úgy szerethetjük a hazát, hogy talán nem is tudunk róla, mert természetesebb az, mint a vízen megcsillanó fény, vagy a sólyom rikoltása a magas égben.
Kucsera Zsuzsa
(Kuruc.info)
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready