Mélyről jövő, egyre inkább fokozódó gyűlölet táplál egyre többeket a Facebook-féle elnyomással kapcsolatban és tegyük hozzá, hogy teljes joggal. Az a fajta tömény rosszindulat, amely a Facebookból árad minden iránt, ami nemzeti, természetesen nem a Mi Hazánk Mozgalom oldalának letiltásával kezdődött, és vélhetően nem is azzal fog befejeződni. Sorra kerül majd szépen mindenki, aki nem tetszik nekik, elvégre a kommunisták sem egyszerre nyírták szét a magyar társadalmat. A techdiktatúra évek óta mérgez minket, a társadalom nagy részét pedig úgy, hogy még csak tudomása sincs róla. Hivatalosan bejegyzett politikai pártot azonban még sosem töröltek, így a Mi Hazánk tiltása – negatív értelemben persze – de történelmi jelentőségű.

Schiffer András kiválóan összefoglalta, hogy hová vezet az a hozzáállás, hogy "a Facebook egy magáncég, ezért joga van azt tenni, amit akar". Gyakorta hallom mind a mai napig ezt az érvet sokaktól (persze ha őket érintené, már rögtön nem lennének ekkora farizeusok), ők nyilvánvalóan vagy teljesen idióták, vagy egyszerűen tetszik nekik, miként nyírja a jobboldali tartalmakat ez a szörnyeteg.

Egy idióta barom még az is, aki úgy gondolja, hogy a könyvdarálásért cserébe ez "már nagyon kijárt", és "amilyen az adjon Isten, olyan a Mark Zuckerberg-féle fogadj Isten", tehát nem kell sajnálni egy olyan mozgalmat, amely "ilyen barbár módon" fejezi ki nemtetszését egy könyv iránt. Különböző Facebook-csoportokban számos ilyen véleménnyel találkoztam az elmúlt másfél napban, nekik első körben szimplán csak azt üzenem, hogy rohadjanak meg. Második körben pedig nézzük, hogy miért.

Amennyiben valaki egyenlőségjelet tesz egy politikai véleménynyilvánítás (igen, a könyvdarálás az az, arról nem mi tehetünk, hogy tele van az ország – még a jobboldal is – impotens mimóza lelkekkel) és egy hivatalosan bejegyzett párt kvázi virtuális kiirtása között, az elmebeteg. Utóbbihoz ugyanis egy Amerikából működtetett tech cégnek az égvilágon semmi joga nincsen. Aki nem látja át, hogy ez egyértelmű beleavatkozás magyar belügyekbe, az vagy szándékosan maszatol, vagy nem normális. Az agyonglobalizált, toleráns világ persze csak addig elfogadó, amíg neki tetsző tartalmakat kell "elfogadnia". Soha senki nem gondolta volna 100, de szerintem még 20 éve sem, hogy eljön a nap, amikor a legfőbb ellenségeink valahol a világ másik végén, számítógépek és szerverek között lapulva fognak majd ártani nekünk. Jelenleg pedig ez a helyzet, az államok pedig tehetetlenek (mondjuk nem is nagyon akarnak tenni) a magáncégek hálójában.

A legfontosabb, hogy meghatározzuk, mégis meddig terjedhet egy magáncég hatásköre és mikor van itt az ideje szabályozni, feldarabolni, stb. Ehhez tudni kell különbséget tenni egy falatozó és egy világot befolyásoló közösségi tér között, mert jelen definíciók szerint mindkettő magáncég. Bármiféle regulára történő próbálkozások eddig inkább voltak komikusak, semmint fenyegetőek, ezt jól bizonyítja az érintett személyek cinikus hozzáállása is. Jelenleg a világ kemény vesztésre áll a techdiktatúrákkal szemben. A saját életünk egy igen jelentős része (a járványnak köszönhetően még nagyobb százalékban, "minő véletlen") már a virtuális térben zajlik, ahol olyan erők működésének vagyunk kitéve, amelyeket jelen helyzetben képtelenek vagyunk szabályozni. A virtuális világon keresztül pedig – ez a legaggasztóbb – a valódi életünket is befolyásolják, már-már irányítják.

Beszélnünk kell még a Mi Hazánk jogos követeléséről, ahol kormányzati fellépést sürgetnek a techóriás ellen. Jelen sorok írója – sajnálatos módon – ezt több okból lehetetlennek tartja a bonyolult világpolitikai és globális érdekektől kezdve egészen a magyar belpolitikai helyzetig. Ahogy egyre erősödik a Mi Hazánk (nagyjából most állhat a parlamenti küszöb körül), úgy egyre kevésbé érdeke a Fidesznek az, hogy a radikális jobboldali párt bárhol érvényesüljön, tehát inkább lát benne egy ellenfelet (ellenséget?), semmint jogorvoslatra szoruló politikai entitást. Így legnagyobb valószínűség szerint az égvilágon semmit nem fognak tenni a Facebook ellen. A probléma csak akkor érné el az ingerküszöbüket, ha őket is tiltanák (egy-egy holdudvarból, kormánypárti sajtóból érkező mártírkodás, hogy "jaj, egy bejegyzésünket leszedték" még nem számít annak), de erre azért – belátható időn belül legalábbis – nincs túl sok esély, ahhoz túl erős a Fidesz mögött álló neokonzervatív, populista lobbi.

Egyetértek Toroczkai Lászlóval abban, hogy a Facebookot el kell felejteni, csakhogy sajnálatos módon ez sem ilyen egyszerű. Ördögien ki van ez találva, hiszen akiket mi megszólítani akarunk, hogy szemeiket végre felnyissuk, azoknak jelenleg nem valószínű, hogy problémája lenne a Facebookkal. Akik napi szinten szembesülnek a problémákkal – egy régi szóhasználattal élve a "magunkfajták" – azok ismerik az egész rendszer működését, így bármiféle alternatíva egyedül őket mozgatná meg. Ez végül abba csapna át, hogy egy másik, nem cenzúrázott közösségi felületen egymásnak üzengetnénk, ami jelen helyzetben – valljuk be – igen komikus lenne (oldalunk olvasottsága sem növekedne, hiszen azoknak küldenénk a linkeket, akik amúgy is fellátogatnak a legolvasottabb jobboldali hírportálra). Hogy mégis mivel lehetne tömegeket átcsábítani mondjuk egy magyar közösségi oldalra? Erre őszintén szólva nem tudom a választ. Pusztán működés és használat szempontjából a Facebook egy letisztult, könnyen és jól kezelhető felület (az új verzió mondjuk már nem annyira), így a felhasználóbarát keret miatt a célszemélyek átcsábítása szinte lehetetlennek tűnő feladat.

Egyébként pedig mi lehetett a gyújtópont? Toroczkai kiváló beszédet mondott az idei '56-os központi megemlékezésen, ahol a magyarországi zsidóság történelmünk során végzett káros ténykedéseit is a közönség elé tárta. A TEV persze rögtön fenyegetőzésbe kezdett, s "láss csodát" néhány nap múlva jött a tiltás. (Valószínűleg portálunk is nekik köszönheti az örökös Facebook-tiltást.) Nem hiába hívják a zsidókat a "bosszú népének", így gondolom nem kell különösebben magyarázni, hogy szinte 100% a két esemény közötti szoros kapcsolat. Továbbá remélem, nem felejtettük el, hogy a nemrég felállított "Facebook legfelsőbb bíróságnak" van egy szigorúan csak idézőjelesen "magyar" tagja is, nevezetesen Sajó András, aki – a teljesség igénye nélkül – "Patkány" jogi tanácsadója és a CEU jogi karának alapító dékánja volt. Persze a világban "nem léteznek hálózatok", mondaná erre az egyszeri ostoba tucatember.

Végül pedig szabályosan beleégett a retinámba, ahogy az internet pöcegödre a különböző liberális hírportálok Facebook-oldalai alatt örömködik a Mi Hazánk tiltását illetően. Igen, ők azok, akik magukat "liberálisként" határozzák meg, most mégis tort ülnek a szólásszabadság megcsonkítása felett. Ellenben jó ha tudják, hogy a történelem gyakran produkál elég megdöbbentő meglepetéseket. Ha pedig fordul a kocka, garantáljuk, hogy letöröljük a vigyort a pofájukról.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info