A Horthy-rendszerben vagy a Monarchiában, a boldog békeidőkben mindenféle mellébeszélés nélkül megemlíthették nem csupán a bűnüldöző hatóságok, de az újságírók is a gonosztevők származását, vallását, a korábbi időkről, az úgynevezett „felvilágosodás” előtti őszinte korokról nem is beszélve. Hazánkban a bűnügyi statisztika legutoljára a Kádár-rendszer idején, 1971 és 1989 között tartotta nyilván külön a cigány származású elkövetőket, és a kriminológiában rendszeresen használták a cigánybűnözés szót is. Aztán jött a paktumokkal terhelt rendszerváltozás, amely ebben a tekintetben mindenképpen visszalépést jelentett. Az SZDSZ-alapító Pető Iván apja és anyja is az ÁVH magas rangú vallatótisztje volt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szerint a vallatások során rendszeresen brutális erőszakot, kínzásokat alkalmaztak. Magyarul, Pető Iván szülei soha el nem évülő emberiesség elleni bűntettet követtek el, visszataszító bűnözők voltak. Mellesleg pedig mindketten zsidók. A Pető Ivánhoz hasonló akkori döntéshozók, paktum-politikusok döntötték el, hogy többé tilos feltüntetni a bűnözők bőrszínét, származását, etnikumát, vallását. S ezt a megegyezést, ezt a paktumot azóta is őrzik mind a balliberális, mind a Fidesz-kormányok.

Néhány nappal ezelőtt ugyanazon a napon három különböző bűneset szerepelt egymás mellett a híradásokban. Sajókazán egy visszaeső bűnöző népes rokonsága támadt a törvényszegő elfogására érkezett rendőrökre, a szomszédos Kazincbarcikán szintén rendőrökre támadt egy korábban háznak csapódó autó két utasa, Miskolcon pedig egy fiatalkorú lányt megerőszakoló gonosztevőről közölt fantomképet a rendőrség. Ahogy az már 1990 óta megszokott, a bűnüldöző hatóságok kínosan ügyeltek arra, nehogy a közleményeikből kiderüljön az, amit egyébként nem csak Borsod megyében, de vélhetően az egész országban tudhat az, aki nem burokban él; tudniillik, hogy mindhárom bűncselekményt cigányok követték el. Pedig a fantomképet is úgy rajzolták, hogy nehogy színt adjanak az erőszaktevő bőrének, s már ahhoz is bátorság kellett, hogy a rajz mellett a körözési felhívásban megjegyezzék, hogy az erőszaktevő gazembernek fekete haja van. Azt is csak azért tudhattuk, hogy a Sziget Fesztiválon négerek árulták a drogot, mert az őrizetbe vételük után megjegyezték, hogy nigériai állampolgárok voltak.

Azért is érthetetlen ez a kilencvenes évekből itt maradt magyarországi gyakorlat, mert az állandóan példaként állított, ősdemokráciaként hivatkozott, szabadkőműves alapokra épült Amerikai Egyesült Államokban minden további nélkül leírható, hogy a bűnöző fekete vagy fehér bőrű, vagy éppen latino, és azzal sincs semmi gond, ha ez a bűnügyi nyilvántartásba is bekerül, sőt statisztika is készül a bűnözők származásáról. De még a második világháború elvesztése óta minden etnikai megkülönböztetésre hiperérzékeny, örök bűntudatra kényszerített Németországban is szerepel 2018 óta a német büntető törvénykönyvben az „etnikailag elkülönült szubkultúrák által elkövetett bűntett” kifejezés, amelyet ott elsősorban az arab bűnbandák miatt kellett megalkotni.

Annak érdekében, hogy Magyarországon is újra feltüntethessék a bűnügyi nyilvántartásokban és rendőrségi felhívásokban a bűnözők bőrszínét, származását, a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselői törvénymódosítást kezdeményeznek.

S, hogy miért ennyire fontos ez? Egyrészt a hatalom ne hazudjon az embereknek, ne hamisítson, ne torzítsa a valóságot, ne fehérítsen ki fantomképeket. Másrészt nem az előítélet, hanem a tapasztalat, a tudás alakítja ki bennünk az egészséges önvédelmi reflexeket. Amikor nem megy végig egy fehér lány miniszoknyában éjjel a külvárosi néger gettón, vagy éppen egy magyar lány a cigánytelepen, akkor az nem sztereotípia, hanem a túlélési ösztön. Nyilvánvalóan ehhez segítség, ha az ember, különösképpen az öntudatra ébredő gyermek, fiatal a bűnügyi hírekben látja, hogy a bűnözők között feltűnően nagy számban vannak feketék vagy cigányok. A liberális politikai korrektség, amely a közhiedelemmel ellentétben nem csak a balliberális oldal, hanem a Fidesz jellemzője is, valójában egy tömeggyilkos eszme. Naiv, jóindulatú, ám súlyosan félrevezetett emberek százezrei esnek rendszeresen a politikailag korrekt agymosás áldozatául. Rendőri vezetőktől tudom, hogy az úgynevezett „unokázós” csalást kizárólag cigányok követik el, egyszerűen nem volt olyan ügyük, amikor nem cigányok voltak az elkövetők. Így tudja átverni a cigánybűnöző a valóságot nem ismerő, a világot hosszú ideje csak a televízió képernyőjén keresztül szemlélő nagymamát, amikor telefonon felhívja, és azt hazudja neki, hogy az unokáját baleset érte, ezért adjon neki gyorsan mondjuk egymillió forintot. S a félrevezetett nagymama még akkor sem fog gyanút, amikor egy cigány érkezik a pénzért, ahogy a polkorrektség teszi áldozattá azokat az időseket is, akik beengedik az otthonukba a magukat villanyóra-leolvasónak mondó cigánybűnözőket is. De például azok a fiatal lányok, akik gyermekkoruk óta kizárólag ebben a liberális mételyben nevelkedtek, ezért nem ismerik a valóságot, könnyebben válhatnak egy strici prédájává, aki előbb elcsábítja, később pedig erőszakkal prostitúcióra kényszeríti őket. Nem is beszélve az olyan extrém esetekről, amikor a világhálón egy afrikai vagy egy közel-keleti férfival megismerkedő magyar, európai lányt meglepetésként éri, amikor a férfi hazájában landolva szembejön vele az erőszakos törzsi kultúra. Említhetném a nigériai banki csalókat is, akik ugyancsak az internet segítségével csalnak ki pénzt gyanútlan, tájékozatlan európaiaktól, akik a minden ország ugyanolyan, minden ember egyenlő elv hipnózisa alatt élik az életüket. Ezek az esetek megelőzhetőek lennének őszinte, igaz hírekkel, felvilágosítással.

Szintén nem elhanyagolható érv a bűnözők származásának nyilvántartása szempontjából, hogy ha már az adófizetők pénzéből eltartunk egy csomó cigány politikust, érdekvédőt, akkor munkát is adjunk nekik. Sok egyéb tényező mellett ugyanis vannak szociokulturális okai is annak, hogy az egyik etnikumból több bűnöző kerül ki, mint a másikból.

A Mi Hazánk elnökének írása a Toroczkai.infón jelent meg.