A magyar filmgyártás olyan, mintha egy végtelen hosszúságú válságban lenne, amelyet időnként megakaszt egy-két jól, vagy legalább kevésbé rosszul sikerült alkotás. A fő probléma azonban még csak nem is ez, hanem a tény, hogy mind a mai napig szinte futószalagon jönnek az olyan magyar filmek, ahol konkrétan a magyarságba, a történeti emlékezetünkbe kívánnak páros lábbal beleszállni.
A Természetes fény című film kapcsán már az erős gyanakvásra ad okot, hogy a szélsőségesen liberális Telex nevű szennyportál mennyire odavan érte. Nagy Dénes filmjének bemutatója a 71. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában volt, idehaza legnagyobb valószínűség szerint tavasszal láthatjuk, ami a járványhelyzettől függően persze változhat.
 Kép forrása: berlinale.de |
A cselekményt, a film előzetesét és a Telex elemzését olvasva az ember joggal gondolhatja, hogy itt bizony nagyon régen ugyanazokat az unalmas köröket futjuk. Ebből már sejthetjük, hogy a téma nem más, mint Magyarország szerepe a második világháborúban és nem, természetesen nem pozitív szemszögből. A Természetes fény a naturalizmus segítségével igyekszik bemutatni, milyen "galád módon" viselkedtek szovjet földön a "magyar megszálló csapatok".
Persze, most tegye fel a kezét az az olvasónk, aki meglepődött. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a témaválasztás nem helyénvaló, hiszen a magyar történelem talán legmozgalmasabb, legizgalmasabb éveiről beszélünk, a felfogás és a feldolgozás az, ami a nemzeti emlékezet szempontjából elfogadhatatlan. Az embernek körülbelül olyan érzése támad, hogy az agresszorként viselkedő magyarok csupa szemétséget követtek el azokon a területeken, ahol kvázi békefenntartó feladatokat láttak el, és éjt nappallá téve vegzálták a "nyilvánvalóan teljesen ártatlan" szovjet lakosságot. Egyedi visszaélések persze mindenhol történhetnek, de egy hadsereget kollektív módon így bemutatni felér egy történelemhamisítással.
A magyar csapatok félelme a partizánoktól ugyanis jogos volt. Mivel partizántevékenység esetében nem reguláris haderőről beszélünk, a terepet viszont mindenkinél jobban ismerték, felderítésük és likvidálásuk komoly erőket vett igénybe, sokszor pedig lehetetlen volt megmondani, hogy ki bújtat partizánt, vagy ki az, aki most éppen ártatlan civilnek adja ki magát, "szabadidejében" pedig partizán. S, hogy mit lát ebből az átlagember az idegenszívű történetíróinknak, a balliberális firkászoknak vagy a hasonló filmeknek köszönhetően? A magyar hatóságok "felesleges brutalitását", valamint a folyamatos "szégyenérzet" pumpálását, amiért a magyarok lelkes partnerként segítették a németeket. Ez az oka annak, hogy a Telex olyannyira lelkendezik a filmért. Ugyanez a portál vajon mit írna egy olyan filmről, ami a magyar haderőnek méltóságteljes emléket állít a bolsevizmus elleni fáradhatatlan és bátor harc miatt?
Mindezek ellenére kíváncsian várom a hazai bemutatót. Hiszen egyelőre csak a szokásos, magyarellenes felszínt kapargatjuk, mélyrehatóbb elemzést a film megtekintése után fogunk közzétenni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
