Igyekszem alábbi beszámolómban néhány olyan momentumot kiemelni, körülírni, amelyek nem jönnének át egy-egy objektív tudósításon, hiszen ilyen élményeket csak személyesen tud szerezni az ember, így hát nagyon örülök, hogy részt tudtam venni a rendezvényen. A lehető legtömörebben úgy ragadhatnám meg a fő mondanivalót, hogy aki még nem járt magyarként a varsói függetlenség menetén, mindenképpen tegye meg, mert életre szóló élménnyel gazdagodik, avagy testközelből tapasztalhatja meg a lengyel hazafiak magyarbarátságát.

A menet Varsó belvárosából indult, s mikor a Mi Hazánk magyar küldöttsége kifeszítette hatalmas magyar zászlóját, s az erre az alkalomra készített molinóját, az ott gyülekező, a közvetlenül mellettünk álló több száz ember egyöntetű ria-ria, Hungária skandálásába kezdett. Többen jöttek oda hozzánk kezet fogni, némelyek még magyar nyelvtudásukat is megcsillogtatva köszöntek nekünk, egyszóval már az elején éreztük, itt bizony jó magyarnak lenni.

Miután a már jócskán felduzzadt, a beszámolók szerint 150 ezres tömeg elindult a Visztula felé, hogy áthaladjon a hídon, majd a Nemzeti Stadion elé érjen, a lengyelek szívélyes fogadtatása, ha lehet, még csak fokozódott. Egy idő után teljesen egybeolvadt a magyar zászló- és molinóvivők csapata, magyarok és lengyelek váltották egymást, egyik legjellegzetesebb pillanat az volt, mikor láttam, hogy a Mi Hazánk Ifjai által hozott megafont már nem magyarok tartják, hanem egy lelkes lengyel hazafi, és ő kiabálta bele, ria-ria, Hungária, lengyel-magyar két jó barát, és így tovább.

Egyébként is rendkívül pezsgő volt az egész hangulat. A hatalmas tömeg finoman szólva sem csendben vonult. Folyamatosan ment a pirózás, a nemzeti jelszavak skandálása (Lukasenka is kapott egy-két „kedves” szót a lengyel-fehérorosz határon kialakultak miatt), és több alkalommal spontán elénekelték a lengyel himnuszt.

A felvonulók rendkívül széles spektrumot felöleltek, a fociszurkolóktól kezdve a babakocsit tologató anyukákig mindenki volt, öröm volt látni, ahogyan 4-5 éves kisgyermekek lengyel nemzeti színekbe öltözve büszkén éneklik a menet közben hazájuk himnuszát. Ilyenkor bizony egyszerűen nem juthat más az ember eszébe: a hazaszeretet a világon a legnagyobb mozgatórúgó, és ezeket a pillanatokat még magyarként is csodálatos volt megélni.

Miután a tömeg a vonulás helyszínére élt, a szervezők hivatalosan is köszöntötték a magyarokat, a rendezvény konferátora skandáltatta meg a tömeget a már szokásos ria-ria Hungáriával, és nem utolsó sorban felszólalt Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke is.

Összességében mindenkinek csak javasolni tudom, egyszer mindenképpen látogasson el a menetre, mert ebből csak erőt lehet meríteni, megélni azt, ami a mai világban már igencsak ritkaságszámba megy. Ebből a hatalmas energiából tudunk építkezni, a lengyel és magyar népnek küldetése van, meg kell védenünk saját hazánkat, kultúránkat, és Európát, a fehér civilizációt is!

Éljen a lengyel-magyar barátság!

Lantos János – Kuruc.info

A Mi Hazánk egy 60-70 fős magyar csapattal vett részt Európa legnagyobb antiglobalista felvonulásán, a százezer fős függetlenségi meneten Varsóban, ahol beszédet is mondtam. Az egész Európát fenyegető veszélyekről, tömeges bevándorlásról és az új (COVID) világrendről is beszéltem. Idén is lengyelek tízezrei skandálták, hogy "Ria, Ria, Hungária" és "lengyel-magyar két jó barát". Vasárnap részletes videóban számolok be arról, hogyan építettük idén is a lengyel-magyar történelmi barátságra épülő, a globalistákkal szembeszálló szövetségi rendszert, írja YouTube-oldalán a Mi Hazánk elnöke.

A Szejmben, a lengyel parlament épületében tartottunk sajtótájékoztatót Robert Winnicki barátommal, lengyel parlamenti képviselővel, a Ruch Narodowy (Nemzeti Mozgalom) vezetőjével. Megerősítettük a lengyel-magyar szövetséget, támogatásunkról biztosítottuk a belorusz-lengyel határon a migráns-invázióval szemben harcoló lengyeleket.

Alább egy csokor Cserép Anikó felvételeiből, továbbiak ezen a csatornán érhetők el.