Régebben gyakran elgondolkodtatott az alábbi idézet a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből:

Mit takarhat a fenti idézet Darwin tekintetében? Lehetséges, hogy hamis lenne az evolúció elmélete? Erről lesz szó az alábbiakban.

Bárhol merül fel a kérdés az ember eredetéről, a többség általában rávágja, hogy "az ember a majomtól származik". Ezt manapság mindenki magától értetődőnek tekinti (néhány kereszténytől eltekintve), ezért menjünk most bele a származás kérdésébe.

A származás szó jelentése a szótár szerint: "az a hely vagy pont, ahonnan valami (vagy valaki) jön; eredet". A származás valaminek a kezdete, a létezés első állomása. Valaminek a származását úgy határozzuk meg, hogy megnevezzük az adott dologból a legelsőt, általában térben és időben (esetleg az alkotót is megemlítve).

A térkép a görögöktől származik az i.e. 6. századból. A puskapor az i.sz. 5. századból, Kínából ered. A biciklit Karl von Drais találta fel 1817-ben, Németországban. A repülőgép a Wright fivérektől ered 1903-ból, Amerikából. Bárminek beszélünk a származásáról, mindig azt a legelsőt nevezzük meg, ami az adott dologgal lényegileg, minőségileg megegyezik.

Ez alapján, ha az ember származására vagyunk kíváncsiak, akkor meg kell neveznünk az első embert. Amikor a tudomány azt mondja, hogy az első ember Afrikából származik, 150.000 évvel ezelőttről, akkor éppen ezt teszi. Ekkor alakult ki ugyanis az anatómiailag modern ember (homo sapiens), ami meghatározó tulajdonságaiban a mai emberrel megegyezik.

De ha a fenti igaz, akkor mit jelent az, hogy az ember a majomtól származik? Röviden fogalmazva, semmit, egy olyan hibás állítás, ami összekeveri az evolúcióelméletet a származással.

Az evolúcióelmélet alapján az élet az óceánból ered. Az egysejtűekből folyamatos fejlődés során alakultak ki a többsejtűek, belőlük az állatok, a gerincesek, az emlősök, a majmok és az ember. Ennek alapján mondhatnánk azt is, hogy az ember az egysejtűektől származik, de logikailag ez is hibás lenne. Az evolúció ugyanis a kialakulás folyamata, a származás viszont az adott dolog létezésének első állomása*.

Mindenesetre nem a definíció helyes alkalmazása a legfontosabb, hanem a fentiek szellemi jelentősége, amiről a továbbiakban lesz szó. Elgondolkodtató azonban, hogy a világon bárminek a származását logikailag helyesen határozzuk meg, egyetlen kivétellel, és az éppen az ember.

Valamely dolog származásának ismerte önmagában még nem jelenti, hogy annak jellemző tulajdonságait is ismernénk.

Hiába tudjuk például, hogy a puskaport Kínában találták fel 1.500 évvel ezelőtt, ettől még semmit nem tudunk annak összetételéről, használatáról, működéséről. Ugyanígy van ez az emberrel is. Ha azt mondjuk, hogy az ember 150.000 évvel ezelőttről Afrikából származik, ettől még semmit nem tudunk magáról az emberről. Az emberi jelleggel kapcsolatban három különböző elképzelés létezik, amely a közbeszéd, a tudomány és a Biblia emberképéhez kapcsolódik. Hasonlítsuk össze ezeket a fenti sorrendben.

Népek eredetének meghatározásakor a közbeszédben a régi időktől szokás megnevezni az adott nép ősatyját. Ez arra szolgál, hogy általa megismerhetjük az adott nép jellemző tulajdonságait, a karakterét. A rómaiak például Romulustól származnak, aki Rómát i.e. 753-ban megalapította (ugyanajkkor Aeneas vagy Mars is tekinthető római ősatyának - a szerk). A legendás királyt gyermekkorában egy nőstényfarkas táplálta, felnőttként egy vitában a saját ikertestvérét is megölte (más mondaváltozatok leveszik róla ezt a terhet, és egy hívével öletik meg - a szerk.), és a szabin nők elrablását is ő tervelte ki. Vad személyisége meghatározó volt a rómaiak énképének szempontjából. Minden népnek megvan a maga ősatyja, a teljes emberiség tekintetében pedig Darwin óta a majmot tekintik az emberiség ősatyjának a hétköznapi gondolkodásban. Ez hatással volt a hétköznapi ember énképére, hiszen a majom karakterét ismerjük: egy állatias ösztönlény, akit fizikai szükségleteinek kielégítése motivál, és pillanatnyi érzelmeinek megfelelően cselekszik.

A tudomány álláspontja eltér a fentiektől. Aszerint az anatómiailag modern ember kialakulását követően, 50.000 évvel ezelőtt jött létre a viselkedésében modern ember. (Darwin maga is közös őst feltételezett, nem majmoktól való származást - a szerk.) Ennek jellemzője az elvont gondolkodás, a nyelvhasználat, a szimbolikus kultúra (művészet, tánc, zene), magasabb szintű erkölcs, a társadalmi normák kialakulása, és ezeknek az egyik generációról a másikra hagyományozása.

Tehát az evolúciós fejlődés iránya az ember esetében már nem a nagyobb erő, szívósság vagy fürgeség kialakulása volt, hanem a magasabb szellemi és erkölcsi szint elérése. A tudomány ezeknek a meghatározó tulajdonságoknak az alapján különíti el egyértelműen az embert az állatoktól, köztük a majomtól.

Végül a Biblia szerint az ember Ádámtól, az első embertől származik, aki 6.000 évvel ezelőtt született Mezopotámiában, ahol annak idején az első civilizációk kialakultak. Az ember fő jellemzőjét pedig a Biblia egyik legfontosabb kijelentése határozza meg, amely azt mondja, hogy az Isten a saját képmására teremtette az embert (1Móz 1:27).

Ha egymás mellé tesszük a három emberképet, akkor érthetjük meg az ember eredetének szellemi jelentőségét.

A közbeszédben elterjesztett emberkép szerint majmok, vagyis állatias ösztönlények vagyunk. A tudomány szerint az ember jellemzője a magasabb szellemi és erkölcsi szint, az elvont gondolkodás és a társadalmi normák. A Biblia szerint Isten, vagyis az elképzelhető legfőbb jó, teremtette az embert a saját képmására, végtelen szellemi potenciállal a megismerésre,és végtelen képességgel a jóra.

A három fenti elképzelésből a majom, mint énkép maximálisan lealacsonyítja az embert szellemi értelemben, míg az "Isten képmása" elképzelés maximálisan felemeli.

Mindenkinek van olyan ismerőse vagy barátja, aki időnként valamilyen helytelen, primitív, vagy közönséges módon viselkedik. Ha valaki ezt szóvá teszi, akkor pedig a vállát megvonva, szinte büszkén jelenti ki, hogy: "De hát majmok vagyunk!"; "A majmoktól származunk"; "Állatok vagyunk!". Arról van szó az ilyen esetekben, hogy az illető az evolúció téves értelmezése miatt valóban állatnak gondolja magát, a fejében élő hamis énkép alapján. Ezzel szemben az őt figyelmeztető társa korrekt módon hivatkozik az embertől elvárható magasabb szellemi, erkölcsi és kulturális szintre, ami megegyezik a tudomány és az evolúció álláspontjával. Az életben naponta számtalanszor játszódnak le ilyen beszélgetések, megmutatva, hogy a hamis énkép milyen "bomlasztást vitt véghez a gójok fejében".

Viktoriánus korban játszódó regényekből vagy filmekből mindenki ismeri az angol úriember karakterét. Választékos beszéd, kulturált viselkedés, nemesi jellem, ami megnyilvánul az adott szó megtartásában, a nőkkel való bánásmódban, és a munkakultúrában. Személyiségüket a magasra tett mérce határozta meg, a felfelé törekvés. Az emberi lényeget próbálták megjeleníteni életükkel, a teremtés rendjének megfelelően, annak tudatában, hogy az Isten a saját képmására teremtette az embert.

Ennek ellentétpárja a mai korból a munkanélküli, naphosszat a tévé előtt fetrengő roma. Az ő jellemzője a primitívség, négy-öt szitokszó ismételgetése, a törvény tiszteletének hiánya, iskolázatlanság és az emberi kapcsolatok agresszióval történő megoldása. Életével a majom, mint állatias ösztönlény karakterét jeleníti meg, viselkedése a kultúra ellentéte. Bár az emberi nemhez tartozik, inkább kiaknázatlan potenciálként lehet rá tekinteni, ahogy egy nagy halom téglára házként tekinthetünk. A potenciál benne van, de azért mégsem ház.

Az európai embert a szellemi és erkölcsi értelemben vett felfelé törekvés emelte ki mások közül a történelem során. Nem csak egyéni szinten, vagy egy ország szintjén, hanem egy egész civilizáció vonatkozásában. Ez testesül meg a görög szobrok tökéletességében, a katedrálisokban, amelyeket 2-300 éven keresztül építettek, a komolyzenében, a mesteremberek igényesen elvégzett munkájában, és a tudományok önmagáért való kutatásában. A civilizációnkat pedig semmi nem rombolja jobban, mint annak hangoztatása, hogy minden kultúra egyenértékű.

Az európai civilizáció a mi örökségünk, más nép akarva sem tudna vele mit kezdeni. Ha meg szeretnénk óvni, akkor az a feladatunk, hogy megteremtsük életünkben a fizikai fittség, a szellem és az erkölcs hármasának összhangját. Éljünk fehér emberhez méltó életet!

(A szerző olvasónk.)