Természetesen pontosan lehet tudni, mit válaszolt volna a „balliberális” ellenzék meghatározó szereplői közül szellemi és erkölcsi téren magasan kiemelkedő Schiffer András, ha nekiszegezték volna a „civilizációs határokat” feszegető kérdést: ugyan ki dönti el, mely szavak és fogalmak használata megengedett, és melyeké nem? Másképpen megfogalmazva: kik határozzák meg a politika és szélesebb értelemben véve a társadalomtudományok nyelvezetét? (Aki pedig eldönti, miről és hogyan szabad írni és beszélni, az uralja az élet minden területét.)

Schiffer András válaszában nyilván nem a „megnevezhetetlen háttérhatalmat” említette volna, hanem a következő, PC-szempontból egyedül elfogadható feleletet adja: a holokauszt szörnyűségeihez a fajelméletet középpontba állító „nácizmus” vezetett, és ez az oka annak, hogy – mint az interjúban elmondta –, „1945 óta magyar nyelven ilyen kifejezést nem használunk”. „Pont” – tette hozzá, érzékeltetve, hogy a „civilizációs határokat” illetően semmiféle vitának, ellenvélemények helye nincs. El is érkeztünk a lényeghez, az 1945 után létrehozott világrendszer abszolút fundamentumát jelentő kérdéshez: a holokauszthoz. Melynek megkérdőjelezését, vitatását – a „civilizációs határok” megrajzolói, a politikai és tudományos nyelv legfőbb őrei, világunk valódi urai – törvényi erővel is védik. A saját szempontjukból teljesen érthetően.

Ugyanakkor azzal a magát „baloldalinak”, „zöldnek” meghatározó Schiffer András is tisztában van, hogy a nyugati világnak valóban vannak urai, ugyanis az interjú során többször is utalást tett az „imperialistákra”, illetve a „globális nagytőkére”, a „globális kapitalizmusra”. Ez utóbbiak lennének ugyanis az okai az ökológiai válságnak, valamint a kultúrák összekeveredésének is, amely Schiffer szerint is roppant veszélyes, mivel a „kultúráknak a létét fenyegeti”.

Ami a természeti környezet pusztulását illeti, az a „globális kapitalizmus” profitéhségének következménye – mutatott rá. Azonban, mint Schiffer kifejtette, Orbán Viktornak nem kellett volna a „Poszt-Nyugatról” beszélnie, mert a nyugati értékekkel nincsen gond. A bajokat a globális kapitalizmus okozza. (De vajon nincs esetleg összefüggés a „nyugati értékek” és a globális kapitalizmus között? Egyáltalán mit tekintünk „nyugati értéknek”: a kereszténység kulturális örökségét vagy az újkor modern civilizációját? Vagy mindkettőt egyszerre?) A „kultúrák létét fenyegető” tömeges bevándorlás pedig ugyanezeknek az erőknek a műve: „a végtelenített migráció valójában pontosan az imperialistáknak, a globális nagytőkének az érdeke, hiszen így lehet végletesen leverni a munkaerő árát, így lehet fokozni a kizsákmányolást az egész bolygón” – jelentette ki Schiffer. Közgazdasági szempontból lehet némi igazság a szavaiban, habár kérdés, a semmiféle használható szaktudással nem rendelkező, sok esetben pedig dolgozni sem hajlandó migránsok milliói ugyan miképpen járulnak hozzá a „globális kapitalisták” profitjának növeléséhez? Pusztán az értékes munkaerő árának csökkentésével? A segélyezésük mekkora összegeket emészt fel?

Mivel Schiffer nem hajlandó tudomást venni a „faji keveredésről”, ezért alighanem a „civilizációs határokat” túllépő „provokációnak” minősítené az alábbi felvetést: a „globális nagytőkések, az imperialisták” nem a profitjuk növelése érdekében ösztönzik és szervezik a tömeges bevándorlást Amerikába és Európába, hanem azért, mert faji szempontból kívánják „sokszínűvé” tenni, és így vallási és nemzeti tudatuktól végleg megfosztani az uralmuk alatt álló nyugati világ népeit. A „rémisztő képződmények” elleni kampány, az abortusz és a homoszexualitás népszerűsítése, a gyerektelenség erénynek kikiáltása az európai őslakosság körében pedig vajon nem azt a célt szolgálja, hogy a kontinens fehér, őshonos népei eltűnjenek a történelem színpadáról, és velük együtt enyésszen el véglegesen a kereszténység, a nemzeti érzés, a nacionalizmus hősies helytállásra ösztönző, az „imperialisták” világkormányzásával szemben ellenállást kifejteni képes szelleme?

De gombolyítsuk tovább a gondolat fonalát. (Bár tudom, manapság nem ajánlatos túlzottan végiggondolni kérdéseket, az ugyanis amolyan szégyellni való, következményeit tekintve pedig „szélsőséges” tevékenységnek minősül.) A „globális nagytőkések”, az „imperialisták” Schiffer szerint is óriási hatalommal rendelkeznek, hiszen a környezet pusztításáért és a tömeges migrációért is ők felelősek. De akkor nyilvánvalóan ők azok is, akik a „civilizációs határokat” meghúzták: vagyis gondolkodásunkat meghatározzák, nyelvhasználatunk korlátait kijelölik, melynek következtében tiltják például a „faji kérdés” boncolgatását. (Valamint a holokausztnak, a második világháborúnak és számos más történelmi kérdésnek a hivatalostól eltérő értelmezését, az igazság kimondását a bevándorlás jelentette veszélyekről, demográfiáról stb.) Csakhogy – amint azt Schiffer András is nagyon jól tudja – ők azok az „imperialisták” is, akik ledobták az atombombát két japán nagyvárosra, 1945 óta több tucat államot támadtak meg, saját hatalmi érdekeiket követve bombázták Jugoszláviát, lerohanták Afganisztánt, Irakot, Líbiát, sok százezer ártatlan embert megölve, szétrombolták Szíriát, eszement profitérdekeiket követve tönkretették a földi környezetet, tömeges migrációval pusztítják el az európai civilizációt, és biológiai fegyverekkel kísérleteznek. Hihető-e, hogy ugyanezek a „globális nagytőkések”, puszta szívjóságból és emberbarátságból, a kisebbségek sorsa iránti aggodalom által ösztönözve, húzták meg azokat a „civilizációs határokat”, melyek létezése miatt szigorúan tilos a „faj” szónak még az említése is?

De ha nem a humanizmus szellemében cselekedtek, akkor vajon miféle okok vezérelhették az „imperialistákat”, amikor a közbeszéd kereteinek meghatározásával előírták a Nyugat népei számára, miképpen gondolkodjanak a fajokról, a migrációról, antiszemitizmusról, a nemek szerepéről, a holokausztról és számos más történelmi és filozófiai kérdésről? Talán csak nem önző hatalmi szempontok motiválták őket? Ha pedig erre a kérdésre igennel felelünk (logikailag más lehetőség nemigen van), akkor is alá kell-e vetnünk magunkat az akaratuknak? Schiffer András, mint az „imperialisták”, a „globális nagytőke” ellen fellépő „baloldali, zöld” értelmiségi, ugyan miért tiltakozik, ha bárki is a nyelvünket és szellemünket gúzsba kötő béklyók lazítására törekszik?

Schiffer azonban megvédte Orbán Viktort a „legfőbb bűntől”: az antiszemitizmus vádjától. Vagyis „fajokról” szólni barbár cselekedet ugyan, de még nem feltétlenül jelent antiszemitizmust. Akkor pedig még amolyan „bocsánatos bűn”. Bár az is lehetséges, hogy a „fajok”, a „fajkeveredés” bármiféle szövegösszefüggésben történő említése az antiszemitizmus előszobája ugyan, de Orbán Viktor a zsidóság érdekében folytatott lankadatlan munkálkodása nyomán mentesül a szörnyű vád alól. De bármi legyen is az igazság, a miniszterelnök Bécsben már visszakozott: „Biológiai alapú megközelítés nem lehetséges, ami lehetséges, az a kulturális alapú megközelítés” – szögezte le a bécsi sajtóértekezletén, majd hozzátette, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelemben „a magyar kormány különösen élen jár, zéró tolerancia van érvényben, a közbeszédben sem lehetségesek ilyen nyilatkozatok”.

A megtévedt Orbán, némi külső nyomásra ugyan, de visszatalált a „civilizációs határok” közé.

(A szerző olvasónk.)