Tényleg nem létezik alternatíva, mint a demokratikus politikai berendezkedés? Hiszen tudjuk, a történelem folyamán számtalan eszmeiség, rendszer fellépett már, amely magát nem demokrataként határozta meg. Persze, aki azt gondolja, ezek mind gonosz és tömeggyilkos rendszerek voltak, annak javaslom, most zárja be a cikket, bár úgy gondolom, portálunk olvasói között nincs ilyen.

Hangsúlyozom, kész válaszaim nem lesznek, pontosan akkor milyen utat kellene járnunk, ezek inkább gondolatfelvetések, de olyan felvetések, amelyeket köreinkben nyilván - akár egy sör mellett - már számtalanszor lefolytattunk. Azt viszont határozottan állítom, hogy a jelenkori tömegdemokrácia olyan súlyos fogyatékosságokkal küzd, amelyeket még azzal a - népszerűnek gondolt - Churchill idézettel sem lehet elfedni, hogy "a demokrácia nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki nála". Nos, én ezt határozottan vitatom.

Mindazonáltal természetesen végletekbe sem szabad esnünk, kell különbséget tennünk úgynevezett totális, mérsékelt, viszonylagos demokrácia között. Utóbbi azt jelenti, hogy természetesen van létjogosultsága annak, ha valamit megszavazunk, gondoljunk csak egy triviális példára, ki mondaná, hogy gond van azzal, ha például egy kisebb településen megválasztják a polgármestert azok alapján, hogy milyen emberek pályáznak a polgármesteri székre? Nyilván ott tudni fogják, az adott ember milyen emberi minőséget képvisel, és nagyjából tisztán tudnak dönteni. De most nem erről beszélek. Napjaink demokráciája totális demokrácia. Menjünk tovább, egy totalitárius jellegű rendszer. Ugye, milyen furcsán hangzik? Ilyeneket a történelemórákon hallottunk, leginkább akkor, amikor a "gonosz nácikról" tanultunk. Ők voltak totalitáriusok, no, de a demokraták?

De mit is értek totalitárius demokrácia alatt? Nagyon egyszerű, a mennyiség uralma a minőség felett. Mégpedig a teljes uralma. Márpedig a természet kérlelhetetlen törvénye az, hogy nem létezik egyenlőség. Sőt, továbbmegyek, bár nem tartozik szorosan véve a cikk témájához, maga a Katolikus Egyház sem demokratikus, hanem hierarchikus. S ez így is van rendjén. Hogyan képzelhető el, hogy például egy műveletlen cigány szavazata ugyanannyit érne, mint egy tájékozottabb emberé? Márpedig ma ez a helyzet, és látjuk, a Fidesz hogyan vásárolja meg a cigányok szavazatait, de nem is ez az egyetlen probléma.

Ez egy 2006-os felvétel, lehet, hogy nála is "árad a Tisza" manapság?

Az emberek nem értékrendek alapján szavaznak nagy többségükben. Van ilyen is, de ez kisebbség. Érzésem szerint a választópolgárok jó 80-90 százaléka inkább "valami ellen" szavaz, ennyi az egész. Magyar Péter sikere is ebben áll, hogy markánsan fogalmazzak, "pusztuljon az Orbán". Hogy utána mi következik? Az mindegy. Neki attól már jobb lesz, ha Orbán takarodik. S itt el is érkeztünk a következő sarkalatos problémához. Ez pedig a társadalom elproletárosodása. Tévedés ne essék, a proletár (továbbiakban proli) nem anyagi, hanem szellemi állapotot jelent. Nehéz felmérni, ugyanis ilyen felmérések nem készülnek, de talán nem túlzok, ha azt állítom, a jelenkori magyar társadalom legalább 60-70%-a proli, vagy legalábbis erősen fertőzött a proli szellemiséggel.

Ennélfogva egy motivációja van akkor is, amikor szavaz, ez pedig az irigység, alantas ösztönök, gyűlölet bármilyen irányú tekintély irány. Nyilván nem is szolgál rá semmiféle komolyan vehető tiszteletre a jelenlegi hatalom, de ez nem tárgyfüggő, mert a proli mindig gyűlölni fog mindenkit, akinek nála jobban megy, és nem fog elfogadni maga felett semmilyen tekintélyt.

A fenti folyamatoknak az a további szörnyűséges folyamánya, hogy a legtöbb párt a prolikhoz igazítja a kommunikációját, innentől kezdve pedig már teljesen mindegy is, a tyúk vagy a tojás volt előbb, az egész közélet egy katasztrófa.

A nemzeti, vagy a szélsőjobboldalon nem gondolom, hogy a fenti állításokkal feltaláltam volna a "spanyolviaszt", nagyon sokan gondolkodunk így. De éppen ezért igenis van létjogosultsága felvetni ezeket portálunkon, ami akár egy közös gondolkodásra is sarkallhat minket. Legalább elméleti szinten, mert ismerjük a realitásokat. De az biztos, a jelenkori tömegdemokrácia így, ahogy van, elutasítandó.

Nem tudjuk, meddig tart e rendszer, nem tudjuk, mikor lesz lehetőség arra, hogy egy meritokratikusabb rendszert építsünk fel, de nem szabad elveszítenünk szellemi iránytűnket, hogy - legalább - gondolatainkban utasítsuk el ezt a mélyen igazságtalan politikai berendezkedési formát. Nyilván már azt is sikerként kellene elkönyvelnünk, ha a nemzeti oldalnak sikerülne azt elérnie, hogy valamifajta cenzust vezessenek be, hogy legalább minimális ismeretekhez, akár írni-olvasni tudáshoz kössék a szavazati jogot. De az biztos, ez a fajta újkori tömegdemokrácia teljesen idegen az ezredéves magyar hagyományoktól, a Szent Korona-tantól, és nagyon reméljük, egyszer magunk mögött hagyhatjuk. Mert az biztos, hogy teljesen alkalmatlan arra, hogy bármi nagyot alkothassunk nemzetünkkel, hogy visszaszerezhessük belső tartásunkat, s elinduljon egy forradalmi belső lelki és szellemi változás a magyar nemzeten belül.

Henney Viktor – Kuruc.info