Nem fogják kitalálni. Egy néger ölte meg.

A 33 éves Sharon Verzenit háromszor hátba szúrta, egyszer pedig mellkason a 31 éves Moussa Sangare, aki Maliból érkezett kulturálisan gazdagítani Olaszországot, és megkapta az állampolgárságot is.

Ha Sharon nem lett volna egy „erős és független” fehér nő, akkor bölcsen otthon maradt volna a társa mellett.

De a szukkubusz, aki benne lappangott, nem tudta megállni, hogy ne hallgasson a démon hangjára, aki hívta őt.

Egy fekete démon hangjára.

Biciklizés közben Sangare előbb két tizenéves fiatalt fenyegetett meg a késével, majd néhány pillanattal később bele is merítette azt Sharonba.

Az ügyész szerint egyszerűen arról van szó, hogy a nő „rossz helyen volt rossz időben”.

Szerintem inkább ez a néger van a rossz országban, a rossz korszakban.

Egyébként a munkanélküli Sangare nyilván unalmában azzal szórakozott a lakásán, hogy egy ember nagyságú kartonpapírba hajigálta a kését gyakorlásként.

Az ügyvédje elmebetegségre hivatkozik, hogy a védence börtön helyett bolondokházába kerüljön, holott ennek a feketének semmilyen különleges pszichiátriai problémája sincs.

Vagyis inkább ugyanolyan abnormálisan működik, mint bármelyik másik Európában élő afrikai néger.

Egyszerűen csak egy fehér vérére szomjazott.

Erről álmodozott éjszakénként, vak faji dühöt forralva, amelyet csak a vér látványa csillapíthatott átmenetileg.

Egyébként a hétköznapi külseje arra emlékeztet, hogy még a legkevésbé veszélyesnek látszó négerek is fehéreket gyilkolnak, ha alkalom adódik rá.

Ezt a négert az különbözteti meg a többitől, hogy egyedül cselekedett, nem pedig hordában, ahogyan általában szoktak, de kivétel nélkül minden néger ugyanúgy szomjazik a fehérek vérére.

Egy fehér társadalomban a néger egy átokkal sújtott teremtmény. Tudja, hogy mindenben alsóbbrendű, és arra ítéltetett, hogy elszenvedje a fehér ember elsöprő fölényét.

Az Instagramon túlexponált rapperekhez vagy focistákhoz képest Európában négerek milliói senyvednek a névtelenségben.

Fehérek megölése az egyedüli gyógyszer, amely elérhető számukra.

A négerek csak azért nem rohannak tömegesen a fehérekre, hogy mindenhol megöljék őket, mert tudják, hogy ez szörnyű következményekkel járna rájuk nézve.

Ami a félénk négert felbátorítja, az a feketék tömege a fehérekéhez képest.

Haiti, Zimbabwe és Dél-Afrika ezt bizonyítja.

Mindannak ellenére, amit a fehérek kapcsán locsognak, a négerek tudják, hogy a fehér férfi egy rettenetes gyilkológép. Nem véletlen, hogy ez az ostoba és nyafogó lény a rabszolgaságról, a gyarmatosításról és a rasszizmusról papol éjjel-nappal.

Azok a feketék, akik a tettek mezejére lépnek, különösen frusztráltak, de semmivel sem veszélyesebbek, mint közülük a többiek.

Ennek a problémának nagyon egyszerű a megoldása, és úgy tűnik, hogy Itáliában mégsem jutott az eszébe senkinek.

Ez egy 100 százalékban olasz megoldás: a római tizedelés.

„A tizedelés a római hadsereg által alkalmazott kollektív büntetés, amelyet lázadás vagy ismételt dezertálás során alkalmaztak, és amely minden tizedik katona kivégzéséből állt.” (Wikipedia)

Innovációra van szükség.

Egy néger által meggyilkolt fehérért elég minden tizedik négert kardélre hányni az adott városban nyilvánosan.

Semmilyen további magyarázat nem szükséges.

Ezzel a módszerrel visszaállítható a rend egész Olaszországban 48 óra alatt.

Ezeknek az amennyire sürgető, annyira törvényes módszereknek az elfogadását egyedül a fehérbőrű árulók akadályozzák.

Vissza kell térnünk a bevált megoldásokhoz.

Manapság az emberek túlságosan megszállottjai a tűzfegyvereknek. Az államok nagyszerű eredményeket érhetnek el a szúrófegyverek széles körű használatával.

Ez utóbbiaknak drámaibb vizuális hatásuk van, és jobban megfelelnek a kérdéses alemberiség primitív pszichológiájának.

Egy szó, mint száz, példátlan faji terrort kell megvalósítanunk Európában olyan módszerekkel, amelyeket még a legutolsó néger is képes felfogni.

Képzelhetik, hogy egy magamfajta művész mit ajánlhatna látványosságból az igazságosságra éhező tömegeknek.

Álmaimban egész arénákat töltök meg így.

Nem szeretném befejezni ezt a cikket anélkül, hogy emlékeztetnék a katolikus egyház elsöprő bűnösségére ebben a gyilkosságban.

A Bergoglio által vezetett homoszexuális papok hadserege nélkül ugyanis Olaszország nem lenne fajilag ennyire lepusztult, mint ma.

(Démocratie participative, ford. H. T.)