„A bűnöző gyerekeket mi neveltük fel, igenis létezik cigánybűnözés: Ha bebizonyosodik, hogy egy bűnügyben húsz cigány elkövető volt, az nem cigánybűnözés? Ti ezt minek nevezitek? Arabnak?” A cigánygyerekek „ütnek, vágnak, rúgnak, harapnak”, mert a szülők nem nevelik őket. Meg se nézik, hogy mit kapott, ötöst, vagy fekete pontot, mert nem érdekli őket.. Sőt, ha egy cigány származású bűnöző börtönbe kerül, családtagjai büszkék börtönviselt mivoltára. Tíz börtönviselt cigánygyerekből három megtörik, hét viszont úgy jön ki, mint a „terminátor”, és azt is tudja, hova kell betörni. A cigány vezetőknek föl kell állniuk, és szólniuk kell a cigánysághoz, mert különben ötven év múlva sem lesz megoldva a probléma. A bűnözést meg kell állítani. A valós helyzet az, hogy „a cigánygyerek az Úristentől se fél, csak a cigánytól”.
A fenti, szó szerinti és az elhangzott szöveg tartalmi lényegét érintő idézetek nem valami „szélsőjobboldali” politikai formáció részéről, netalán egy „neonáci, rasszista, kirekesztő” demonstráció vezérszónokainak szájából hangzottak el, hanem egy lakossági fórumon Lakatos Attila cigányvajda tartotta szükségesnek ezen gondolatai megosztását hallgatóságával, a rendezvényről készült felvételeket pedig az említett televízió néhány napja műsorára tűzte. (Kuruc.info: ITT található az eredeti. Ezennel megkérnénk a Kedves Olvasókat, hogy ne bombázzanak bennünket a műsor linkjével [legalább 20-30 levelet kaptunk], mert, ahogy látható, már régesrég lehoztuk...)
A vajda által elmondottak is jelzik, hogy az ún. cigánykérdésben nagyon nagy a baj. A vidéki Magyarország számos régiójában immár polgárháború közeli és előtti állapotok uralkodnak, és ehhez a megállapításhoz rögtön fűzzük is hozzá, hogy a helyzet végletekig történő elfajulásában történelmi és szociokulturális okok mellett meghatározó szerepet játszik a jelenleg a hatalmat bitorló lumpenkompánia, amely a büntetőjog határvizein kalózkodó Gyurcsány vezetésével, az általa egyébként mélységesen lenézett cigányokat eszközként használja fel a magyar társadalom terrorizálására, valamint az „oszd meg és uralkodj” ókori római kormányzati elvének alkalmazásával zsarnoki hatalmának további fenntartására. Teljességgel álságos és hazug - hogy ne mondjam, leírhatatlanul aljas - az az „értelmiségi” és politikusi magatartás és attitűd cigánykérdésben, amelyet bizonyos „emberbarát”, kisebbségi, ún. jogvédők képviselnek.
Talán a probléma szociológiailag és morálisan hitelesebb és a közvélemény értékítélete által elfogadhatóbb tanulmányozása érdekében ezek a jóemberek legalább évente egyetlen hónapot szánhatnának arra, hogy - akár helyi albérletbe költözéssel - a cigány-magyar etnikai konfliktust mintegy „életszagúan”, a helyszínen tanulmányozzák, ahelyett, hogy a főváros vagy a nagyon kellemes Brüsszel valamely elit lakókörzetéből, íróasztal mögül madártávlatból osztanák a szerencsétlen, megalázott, többszörösen kifosztott falusi gazdáknak és családjaiknak az észt.
Az utóbbi hetek a cigánybűnözés kérdésében nem javulást, hanem romlást hoztak. A teljesség igénye nélkül, csupán a leghírhedtebb, s legismertebb eseteket említve: július 23-án az M3-ason azért kellett egy, a miskolci kórházból kitett, onnan 40 km-re fekvő, mezőcsáti otthonába hazafelé tartó magyar embernek, Szilágyi Andrásnak meghalnia, mert előző nap rajta kapva, majd kérdőre vonva a portájára betörő és fosztogató cigánypurdék apját, az nemes eleganciával többször fejbe és vállon verte őt vasvillájával. (Megjegyzés: a káoszőrség és a miskolci kórház azóta is „maszatol” ebben a kvázi gyilkossági ügyben. Ja, csak magyar volt az áldozat? Az nem számít.)
Ez év szeptember 5-én a Fejér megyei Mezőfalván egy tisztességes magyar család csaknem Szögi Lajos sorsára jutott. Egy 27 évig balesetmentesen kamionsofőrként dolgozó családapa az általa vezetett autóval ütközött az elé totálisan szabálytalanul kanyarodó, helybéli - jogosítvánnyal nem rendelkező - cigány ifjú által vezetett motorkerékpárral, s az ütközés következtében annak 14 éves korú utasa életét veszítette. Azt hiszem, azt nem szükséges közölnöm, hogy a motorkerékpáron utazó cigány fiatalok egyike sem viselt bukósisakot. Az igazán döbbenetes - megfelelő IQ-szintről árulkodó - esemény azonban ezután következett: a súlyos gerinc- és koponyasérült leányt a klánbéli, neandervölgyi intellektuális szinten álló rokonság áthúzta(!!) az út egyik oldaláról a másikra, noha általában az általános iskola négy évének elvégzése után szokták tudni a gyerekek azt, hogy ilyen sérültet nem mozgatunk! A legutóbbi eset a - most már menetrendszerűen ismétlődő - tanárverés, mely ezúttal Kocsordon, egy jeles szatmári faluban történt, ahol Kratochwill Károly Székely Hadosztálya feltartóztatta 1918-19-ben a hazánk földjét elözönlő majd később kifosztó oláh hordát, s e hősies tett emlékét ma gyönyörű székelykapu őrzi a településen.
Politikai korrektség és értelmetlen ideológiai sallangok nélkül nézve a dolgot, itt tartunk ma. Ami – véleményem szerint és minden, álságos, libertáriánus ideológus véleményalkotásával szemben - igazán tragikus az ún. cigánykérdésben, az egy bizonyos – politikailag egyáltalán nem korrekt - kérdésnek a megfogalmazása:
Miért van az, hogy nomád népek, besenyők, kunok, sőt - például Dobó István városában, Egerben -, oszmán-törökök egy-két generáció alatt be tudtak illeszkedni a magyar társadalomba, elfogadva annak normáit, értékítéletét, civilizációs követelményrendszerét, kivéve a cigányságot, amelynek 600 év sem volt elegendő, hogy a civilizált magyar, s európai magatartásformákat magáévá tegye. Mire várunk?
Lipusz Zsolt
A fenti, szó szerinti és az elhangzott szöveg tartalmi lényegét érintő idézetek nem valami „szélsőjobboldali” politikai formáció részéről, netalán egy „neonáci, rasszista, kirekesztő” demonstráció vezérszónokainak szájából hangzottak el, hanem egy lakossági fórumon Lakatos Attila cigányvajda tartotta szükségesnek ezen gondolatai megosztását hallgatóságával, a rendezvényről készült felvételeket pedig az említett televízió néhány napja műsorára tűzte. (Kuruc.info: ITT található az eredeti. Ezennel megkérnénk a Kedves Olvasókat, hogy ne bombázzanak bennünket a műsor linkjével [legalább 20-30 levelet kaptunk], mert, ahogy látható, már régesrég lehoztuk...)
A vajda által elmondottak is jelzik, hogy az ún. cigánykérdésben nagyon nagy a baj. A vidéki Magyarország számos régiójában immár polgárháború közeli és előtti állapotok uralkodnak, és ehhez a megállapításhoz rögtön fűzzük is hozzá, hogy a helyzet végletekig történő elfajulásában történelmi és szociokulturális okok mellett meghatározó szerepet játszik a jelenleg a hatalmat bitorló lumpenkompánia, amely a büntetőjog határvizein kalózkodó Gyurcsány vezetésével, az általa egyébként mélységesen lenézett cigányokat eszközként használja fel a magyar társadalom terrorizálására, valamint az „oszd meg és uralkodj” ókori római kormányzati elvének alkalmazásával zsarnoki hatalmának további fenntartására. Teljességgel álságos és hazug - hogy ne mondjam, leírhatatlanul aljas - az az „értelmiségi” és politikusi magatartás és attitűd cigánykérdésben, amelyet bizonyos „emberbarát”, kisebbségi, ún. jogvédők képviselnek.
Talán a probléma szociológiailag és morálisan hitelesebb és a közvélemény értékítélete által elfogadhatóbb tanulmányozása érdekében ezek a jóemberek legalább évente egyetlen hónapot szánhatnának arra, hogy - akár helyi albérletbe költözéssel - a cigány-magyar etnikai konfliktust mintegy „életszagúan”, a helyszínen tanulmányozzák, ahelyett, hogy a főváros vagy a nagyon kellemes Brüsszel valamely elit lakókörzetéből, íróasztal mögül madártávlatból osztanák a szerencsétlen, megalázott, többszörösen kifosztott falusi gazdáknak és családjaiknak az észt.
Az utóbbi hetek a cigánybűnözés kérdésében nem javulást, hanem romlást hoztak. A teljesség igénye nélkül, csupán a leghírhedtebb, s legismertebb eseteket említve: július 23-án az M3-ason azért kellett egy, a miskolci kórházból kitett, onnan 40 km-re fekvő, mezőcsáti otthonába hazafelé tartó magyar embernek, Szilágyi Andrásnak meghalnia, mert előző nap rajta kapva, majd kérdőre vonva a portájára betörő és fosztogató cigánypurdék apját, az nemes eleganciával többször fejbe és vállon verte őt vasvillájával. (Megjegyzés: a káoszőrség és a miskolci kórház azóta is „maszatol” ebben a kvázi gyilkossági ügyben. Ja, csak magyar volt az áldozat? Az nem számít.)
Ez év szeptember 5-én a Fejér megyei Mezőfalván egy tisztességes magyar család csaknem Szögi Lajos sorsára jutott. Egy 27 évig balesetmentesen kamionsofőrként dolgozó családapa az általa vezetett autóval ütközött az elé totálisan szabálytalanul kanyarodó, helybéli - jogosítvánnyal nem rendelkező - cigány ifjú által vezetett motorkerékpárral, s az ütközés következtében annak 14 éves korú utasa életét veszítette. Azt hiszem, azt nem szükséges közölnöm, hogy a motorkerékpáron utazó cigány fiatalok egyike sem viselt bukósisakot. Az igazán döbbenetes - megfelelő IQ-szintről árulkodó - esemény azonban ezután következett: a súlyos gerinc- és koponyasérült leányt a klánbéli, neandervölgyi intellektuális szinten álló rokonság áthúzta(!!) az út egyik oldaláról a másikra, noha általában az általános iskola négy évének elvégzése után szokták tudni a gyerekek azt, hogy ilyen sérültet nem mozgatunk! A legutóbbi eset a - most már menetrendszerűen ismétlődő - tanárverés, mely ezúttal Kocsordon, egy jeles szatmári faluban történt, ahol Kratochwill Károly Székely Hadosztálya feltartóztatta 1918-19-ben a hazánk földjét elözönlő majd később kifosztó oláh hordát, s e hősies tett emlékét ma gyönyörű székelykapu őrzi a településen.
Politikai korrektség és értelmetlen ideológiai sallangok nélkül nézve a dolgot, itt tartunk ma. Ami – véleményem szerint és minden, álságos, libertáriánus ideológus véleményalkotásával szemben - igazán tragikus az ún. cigánykérdésben, az egy bizonyos – politikailag egyáltalán nem korrekt - kérdésnek a megfogalmazása:
Miért van az, hogy nomád népek, besenyők, kunok, sőt - például Dobó István városában, Egerben -, oszmán-törökök egy-két generáció alatt be tudtak illeszkedni a magyar társadalomba, elfogadva annak normáit, értékítéletét, civilizációs követelményrendszerét, kivéve a cigányságot, amelynek 600 év sem volt elegendő, hogy a civilizált magyar, s európai magatartásformákat magáévá tegye. Mire várunk?
Lipusz Zsolt
