Valamiféle tűzfalat kéne építeni a Mi Hazánk és a KDNP frakciói köré, amíg a Tisza kitermeli az igazi, konstruktív ellenzékét – vélekedik egy bizonyos Tompa Imre a Népszava hasábjain. Ezt pedig nem rest részletekbe menően sem kibontani. A teljes írást nem idézem, de egy gondolatmenetet mindenképpen, annyi bőven elég is:
Az, hogy a félherényi kriptonyilas pártocskának vagy a kádéempé nevű bűzös kis spanyolcsizmának öt perce van destruktív propagandája hirdetésére, egyszerűen aránytalan.
Két-három pesti kerületnyi embert képviselnek a 9,5 millióból 14-en, viszont mivel egyenrangúként szónokolhatnak a Házban, úgy néz ki, mintha léteznének. Súlyuknak megfelelő lehetőséget kéne csak kapniuk, két perc is sok, de jó, legyen két perc, egy durvaanyázáshoz, ami telik tőlük, az is elég, mert képtelenek kilépni az agresszív kismalac ketrecéből, aki mindent ignorál, csak azért is, szóval valamiféle tűzfalat kéne építeni köréjük.
Először is teljesen alaptalan egy kategóriába helyezni a Mi Hazánkat a KDNP-vel, ugyanis előbbi saját jogán, közel 360 ezer szavazattal jutott be a Parlamentbe, utóbbi nem értelmezhető önálló politikai entitásként. Ráadásul megcáfolhatatlan, hogy a Mi Hazánk erősödött a választások óta, az Europion legutóbbi mérése szerint például a teljes népességben 10 százalékon áll a párt, a pártválasztók körében pedig 12 százalékon. Akárhogy is számoljuk, ez több mint 800 ezer ember.
De most nem is ez a lényeg.
A Népszava ősbolsevik mentalitású tollforgatója nem adhat mást, mint ami lényegük. Nyilvánvalóan az általuk oly' sokszor hivatkozott „plurális demokrácia” nagyobb dicsőségére képzeleg mindezekről. Az is rendkívül beszédes, hogy csak pesti kerületekben tud gondolkodni, bár e jelenlegi több mint 800 ezer embert is kiszámolhatja, „hány pesti kerületet” tesz ki, de nekik és elődeiknek szellemi miliője mindig is a belső kerületekre korlátozódott, hogy úgy mondjam, a „körúton belülre”. De a világ, a magyar valóság nem csak abból áll.
Zoom
Apropó, tűzfal. E fogalom manapság legtöbbször a német belpolitika kapcsán vetődött fel, miszerint tűzfalat kell emelni az AfD körül. Csak kérdezném, „de sikerült”? Nem. És miért nem? Erre is van válasz, már ha valakit a valóság érdekel, s nem az előre legyártott ostoba hangulatkeltés, nácizás, miegymás. Ha van ország, ahol a nácizás csúcsra járatódott az elmúlt évtizedekben, az pont Németország. Az 1945 óta létező Németország (az újraegyesítés után már a keleti területek is) alapvető állami identitásköve volt és az ma is, hogy a német egy bűnös nép. És minden náci, ami csak egy hangyányi hazafiasságot tartalmaz. Innen érdemes szemlélni az AfD előretörését.
A németek általában véve is precízen, szorgalmasan, a maximumra törekedve csinálnak mindent. Ilyenek. Az öngyűlöletet, önfelszámolást is. Ha egy olyan környezetben tehát, ahol nemcsak a teljes politikai elit, hanem még egyházi és nagyvállalati vezetők is az AfD ellen kampányoltak teljes gőzzel, és ez sem tántorította el az embereket az AfD-re való szavazástól, annak komoly oka van. Mégpedig az, hogy a régi rendszerpártok elárulták, becsapták a német polgárokat. De gondolhatunk a migrációra, az LMBTQ-lobbi nyomulására, a német adófizetők pénzének áttalicskázására a korrupt ukrán rezsim számára, de ez még önmagában nem írja le a helyzetet.
A napokban szembejött velem egy „dokumentumfilm” a YouTube-on, teljesen lényegtelen, ki készítette, de globalista narratíva szerint volt megszerkesztve, és arra keresték a választ, vajon mi áll az AfD sikereinek hátterében? Ellátogattak egy kis bajor faluba, ahol éppen fórumot tartott az AfD, megjegyezték, e térség még csak nem is érintett olyan súlyosan a migráció problémájában, s mégis népszerűek. Egy néni megállt és nyilatkozott, s azt állította. Őt nem érdekli a nácizás, „el van túlozva”, amit ő néz, az az, hogy az AfD foglalkozik a német emberek mindennapi gondjaival.
És ez a kulcs. Mint minden, egyszer minden visszájára fordul, és a nácizás, riogatás elkezdett nem hatni, sőt, mintha éppen használni is kezdett volna az AfD számára. Ha Németországban el tudta veszíteni jelentőségét ez a politikai bunkósbot, akkor azt gondolom, kijelenthetjük, Magyarországon még annyit se ér. Ahogy egyébként Nagy Attila Tibor elemző (pedig ő aztán nem vádolható szélsőjobboldalisággal) jelentette ki egy műsorban, hogy a német elitnek nem maradt más eszköz a kezében, mint „az antifasizmus kitaposott bohóccipője”.
No, de visszakanyarodván Magyarországra és a Népszavára, nekik is ezt a cipőt ajánlom, kiegészítve egy hasonló stílusú sapkával. Egyrészt nyilván nekik a „pesti kerületekben” nem sok fogalmuk van a magyar emberek mindennapi problémáiról, másrészt azt tudom mondani, hajrá, csináljátok, húzzátok fel azt a tűzfalat!
Csak nehogy aztán a végén ti maradjatok a fal belső oldalán, és az legyen a vége, mint Németországban. Mert a tisztességes, jó szándékú magyarok millió biztosan nem akarnak a fal azon oldalán lenni, ahol ti vagytok, ősbolsevik kövületek. S akár tetszik nektek, akár nem, Európa abba az irányba halad, ami a ti rémálmotok.
Lantos János – Kuruc.info