Valóban megszűnt? Gordimer mélyen csalódott, és elégedetlen azzal, ami azóta történt. "Megnyertük a harcot az apartheid ellen, volt egy nagy party, és most nagyon fáj a fejünk" - nyilatkozta. Köztudomású, hogy a fejlett országok közül Dél-Afrikában a legmagasabb arányú a garázda bűnözés. Minden 10 percre esik egy. A társadalom vezető fekete rétegei pedig teljesen korruptak. (Fejétől bűzlik a hal!)

Néhány éve robbant ki az úgynevezett "Travelgate"-botrány: magas rangú állami vezetők méregdrága privát luxusutazásokra fizettek be az adószedők pénzén, lefizetve az utazási irodákat, nehogy kiszivárogjon a hír. Mikor mégis lebuktak, bíróság elé állították őket; de évek óta húzódik az ügy, s még mindig nem született ítélet, azt egyre halogatják. (Lehet, hogy a bíróságok is korruptak? Nem ismerős valamely más országból is e jelenség?)

A Dél-Afrikát vezető fekete politikusok intelligenciájára egyébként jellemző, hogy például egyikük nyilvánosan azt nyilatkozta: "Az AIDS ellen hatékony módszert jelent a hosszas tusolás!"

Gordimer elbeszéli, mennyire megdöbbent, amikor a klasszikus zene szerelmeseként egy ízben bekapcsolta a rádiót, s egy Beethoven-darab felvezetéseként a bemondó megjegyezte, hogy a szerző egy tizenhatod részben fekete volt. Megéltük az időt - mondja -, mikor fehér politikusok kétségbeesetten bizonygatták, puszta rágalom csupán, hogy valamelyik távoli felmenőjük között egy fekete akadt! Most fordult a kocka, előny kovácsolható abból, ha valaki egy csepp fekete vért tud felmutatni ereiben. Mi ez, ha nem rasszista apartheid, csak épp ellenkező előjellel?

Az írónő tovább küzd tehát, szembefordulva korábbi harcostársaival is. És bizakodó: az apartheid több, mint 350 éve folyik ebben az országban. 14 év nem lehetett elég leküzdéséhez...