Jobbra, balra, egyenesen... hátra?

A magyar jobboldalnak már gyakorlata van a választási vereségek előidézésében, elviselésében és megmagyarázásában. A felelősség el- és áthárításának nagy művészei ők. Legutóbb a média és a pénz győzte le őket. 2002-ben a média és a mozgósítás hiánya. A Fidesz szerint. A stratégia és a kampány szinte hibátlan volt, a holdudvarhoz tartozók pedig úgyszólván zseniálisak. Ezért aztán távoznia sem kellett senkinek.


Készül az új Szent István Terv, és lesz újabb társadalmi konzultáció, ahol a nép egyszerű gyermekei (=az emberek) elmondhatják, hogy mit hallottak a szomszédtól. A Professzorok Batthyány Köre, a Nemzeti Kör és a Professzorok Nemzeti Köre ismét hitet tesz a polgári demokrácia és a professzorok pénzosztó és érvényesülési mechanizmusai mellett. A bátrabbak félig-meddig még Orbán mellett is kiállnak. Persze csak óvatosan. Ahogy akadémikusokhoz illik. Visszafogottan, mérsékelten. Solymosi Frigyest nem szabad ingerelni. Ő is akadémikus. Előbb-utóbb Krausz Tamás is az lesz. Meg a Hiller Pisti. Ha visszatér az egyetemre…

Közben a volt bolsik meg a libsik újraosztják maguk között a szerepeket, és gátlástanul lopnak, csalnak és hazudoznak tovább. A baloldali „értelmiségi csőcselék” meg tovább szolgál. És senkikből példaképeket gyárt.

Sajnos Orbán Viktor még nem vette észre, hogy véget ért a kampány. Elfelejtett átöltözni, így aztán még mindig a kádári, vidéki kisemberek divatjára emlékeztető jelmezt hord: nyilván ez hivatott kifejezni a Fidesz szövetségbe forrt szociális érzékenységét a traktoristákkal. És erősíteni azokat a populista, demagóg ígéreteket, amelyeket a bizonytalan és a kádárista, baloldali szavazók megnyerésére talált ki a Fidesz csavaros eszű kampánystábja. Habonyék mindenkinek mondani akartak valami elfogadhatót.  Ezért került kissé háttérbe a nemzet, a család, a rend, a nemzeti kultúra és a határon kívüli magyarok ügye. Végül is tényleg fontosabb a nagy nemzeti összeborulás sürgetése, továbbá a cirkuszjegy és a sör ára, meg a Jobbik kiszorítása. A gáz-ár-e-me-lés-ről nem is beszélve. Bonyolult szerkezet a magyar.

Mindenesetre jó volt olvasni Bayer Zsolt gazdákhoz írt verses intelmeit, meg az otthonmaradó első szavazókhoz intézett forradalomra szóló felhívását. De a Viktorhoz meg a Janóhoz és a Lacihoz írt hűségnyilatkozatáról se feledkezzünk meg. Igaz, ez utóbbi a bukás után jelent meg, de nyilván erőt ad a Fidesz vezetőinek, hogy a Népszabadság és a 168 Óra egykori főmunkatársa ilyen pénztelen időkben is kitart mellettük. És sosem fogja megkérdezni tőlük:  ezt miért csesztétek el ennyire, fiúk?

A Hír Tv-ben régi kedvencünk és oktatónk Tőkéczki „professzor” történelmi felismerésre jutott. Rájött, hogy a média és a kommunisták az okai a nem várt istentelen vereségnek. A bonyolultabb összefüggések feltárásában nyilván segítségére lesz a maoista Malgot István, akivel egy polgári körben voltak vagy vannak, valamint Hegedűs Zsuzsa, a Tégy a gyűlölet ellen! mozgalom egykori alapítója, akire legutóbb, mint komoly tekintélyre  hivatkozott is. Hegedűs korábban aktív szerepet játszott a jobboldal elleni gyűlöletkeltésben. Tőkéczki és Hegedűs még az átkosban a szovjetbarát emberarcút szolgálták, Malgot meg valósággal rajongott a mindenkori baloldalért. Tőkéczki nagyszerű társra lelt az evangélium szerint élő Hankiss Ágnesben, aki - apjától, Erdős Pétertől örökölt abszolút zenei hallását kihasználva - továbbra is a hálózat mindenhatóságában hisz, hisz a kommunistákról ő már régóta tudja, mily gonoszok is azok valójában. Már a zsidó gnosztikusok is megmondták…

Maradva a szalonjobboldal televíziójánál: élvezet nézni - Stumpf István gyenge lenyomatát - a teljesen jelentéktelen Giró-Szász Andrást, valamint az SZDSZ-es szellemiségű Somogyi Zoltánt, aki a Political Capital vezéregyénisége. Ők tökéletes harmóniában, hetente ellátják semmitmondó, közhelyes mondatokkal a kitartó érdeklődőket. De láttuk itt a nagy szerver-szakértő hírében álló Rogán Tónit, a sokat handabandázó álradikális Kövér Lacit és sok jeles férfiút, ahogyan igazi hősként ütötték-vágták a stúdióban az ellent. Csermely meg Bayer homlokot ráncolt, krákogott, fújtatott és egyet értően bólogatott. De a legjobb a Deutsch-Für Tomi volt. Ő előzőleg egyetértett Havas Henrik „tanár úrral” abban, hogy a Magyar Nemzettől, a Demokratától meg a Hír Tv-től rendes embernek hányingere van. Ezt követően bement a Hír Tv-be, ahol a Magyar Nemzet két főmunkatársa faggatta a nők bálványát, a megnyerő Tomit. Hiába volt mindenkinek hányingere, az igazán bátor Csermely és Bayer nem kérdezte meg a Tomitól hogy, hogyan érzi magát. Nincs-e hányingere a magyar jobboldaltól? De láttuk Schmidt Máriát is, aki derekasan küzdött Magyar Bálint jó híréért, akit az úgynevezett demokratikus ellenzék emblematikus figurájának nevezett, akitől most a gonosz Gyurcsány elvette az oktatási tárcát. Szó mi szó: kinek mi tetszik. A jobboldalon eddig sokan azt hitték, hogy még soha nem volt ennyire kártékony és magyarellenes minisztere az oktatási tárcának, mint ez a csak nevében Magyar. De Schmidt Mária most kiesett játszott szerepéből és nyilvánosan sajnálta ezt a derék SZDSZ-est, az egykori „ellenzékit”.

Mi erre nem vagyunk képesek. Mi az elárult és cserbenhagyott igazi jobboldaliakat sajnáljuk. Azokat, akik nem akarnak „alkotó ellenzék” lenni, mert tudják, hogy az adott viszonyok között ez árulást jelent. Mint ahogy a Fidesz többször elárulta a magyarság ügyét. Legutóbb 2005. szeptember 26-án, amikor feltétel nélkül támogatták Románia EU-csatlakozását. Emiatt szegény Kövér Lacit - aki a kommunisták egyébként indokolt szidásában a jobbak közé tartozik - kifütyülték egy vidéki jobboldali fórumon. Nem kellene a fideszeseknek Trianonról szónokolni. Kivonulni sem kellett volna. Jobb lenne, ha fejüket lehajtva csendben szégyellnék magukat. És közben azon gondolkodnának, hogy a baloldali liberálisok szellemi bohóca mit keresett az általuk felügyelt televízióban? Hogyan fordulhat elő, hogy Tamás Gáspár Miklós maoista-leninista-anarchista-keresztyén-konzervatív-cionista-antiglobalista filozófus egy Orbán Viktortól kölcsönkért zakóban a Hír Tv-ben fejtheti ki zavaros gondolatait, a vereség hatása alatt lévő jobboldali nézőknek? Vagy ezek már a különböző irányultságú liberálisok összefogásának a jelei? Megjelennek nálunk is a neokonok? Ráadásul ugyanolyan képmutatók lesznek, mint a Lovas István által többször bemutatott amerikai neokonzervatívok? A jobboldal egy része visszatér a liberalizmus kifizetődő útjára?  Ha igen, akkor a minden jobboldali pártban megtalálható kereszténydemokraták, kisgazdák, polgári körösök, nemzeti demokraták és nemzeti radikálisok ezt nem nézhetik tétlenül. Akkor azonnal neki kell látni a jobboldali Magyarország megszervezésének és megerősítésének. Úgy, ahogy azt Tóth Gy. László már több elemzésében sürgette és megírta. Különben végleg igaza lesz Fricz Tamásnak: ez egy következmények nélküli ország.

Könnyen két tűz közé kerülhetünk: balról az SZDSZ vezérelte posztkommunisták, jobbról meg a globalista nemzeti liberálisok lőnek majd.
 
Ráadásul tényleg nincs hova hátrálnunk.

Egei Béla

a szerző jurátus