Az MSZP legutóbbi kongresszusán Lendvai Ildikó frissen megválasztott pártelnök még az Internacionálé bohózatba való eléneklése előtt a következő épületes kijelentést tette: „És igenis, a baloldal válságot fog kezelni, mert nem az a baloldal dolga, hogy ha az ország szekere a szakadék felé robog (!!), akkor tejet és kenyeret osszon a batáron ülőknek, hanem, hogy megállítsa azt, és vigyázzon, senki ne essen ki belőle.”
Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy az ország szekerét a bakon pöffeszkedő szocialista- szabaddemokrata elvtársak kormányozták a legrövidebb úton a szakadék felé az elmúlt hét éves működésükkel, így a magam részéről én egyetlen métert nem óhajtanék egy olyan őrült kocsijában tovább utazni, aki nem tud vezetni, mégis életveszélyes módon, esztelen száguldozással veszélyezteti a bent ülő utasok életét és testi épségét, s nézzük a dolog filozofikusabb mélységeit.
 Szénával fogjuk kitömni |
Lendvai szavai ugyanis elkerülhetetlenül felidézik az emberben a 15-16. század fordulóján élt jeles németalföldi festő, Hieronymus Bosch híres hármas osztatú oltárképének, A szénásszekér triptychonnak a látványát. A középső kép ábrázolja magának a szénásszekérnek a diadalútját. Mit is láthatunk ezen a festményen, s mi a látvány szimbolikus értelme, üzenete? A 16. században a széna a csalás és a hamisság szimbóluma volt.
„Szénásszekéren utazni valakivel” annyit jelentett, mint kicsúfolni vagy becsapni az illetőt. A szénarakomány jelentése pedig az volt, hogy a világi javaknak és dicsőségnek nemcsak hogy semmi valódi értéke nincs (ugye, éppen erről szól Bajnaiék hitvallása), de egyenesen csalétekként szolgálnak a sátán és a pokolbéli sereg számára, amellyel az embert romlásba viszik. Rendkívül érdekes a képen látható díszes sereglet is, amely kíséri a gördülő szekeret. A főrangúak és vezető egyházi férfiak azért vonulnak oly méltóságteljes nyugalommal a szekér után, távol tartva magukat a közrendűek alantas civakodásától, mert a szénarakomány már úgyis az ő tulajdonuk. Aztán látunk egy kuruzslót, aki középen állította fel asztalát, írótáblával és „gyógyszeres” tégellyel, hogy áldozatára nagyobb hatást gyakoroljon. Szénával tömött erszénye jelzi csalárd mesterségét. A legfontosabb motívum azonban az a képen, hogy miközben az evilági javakért az emberek között ez a kicsinyes, mohó dulakodás zajlik, senki nem veszi észre azt, hogy a szekér kormányrúdját ördögök ragadták magukhoz, s vonszolják azt egyenesen- a pokolba… Azt pedig, hogy ott mi vár az elkárhozandó bűnösökre – a mai Lendvai-félékre és társaikra, akiknek legfőbb bűne a nemzetgyilkosság kísérlete – az oltárkép harmadik része, az Utolsó ítélet mutatja be érzékletesen. A legválogatottabb kínzásfajtákkal gyötrik áldozataikat a pokolbéli lények, az egyik alakot kutyák marcangolják, a másik az ördög lándzsáján függ fejjel lefelé, egy újabb áldozat nemi szervét béka rágja stb.
Az Utolsó ítélet azért is tanulságos lehet a haladó baloldal képviselői számára, mert miképpen közismert a középkori ábrázolásokon a pokolbéli kárhozatra kijelöltek Isten bal oldalára állíttattak, az üdvözültek pedig a jobb oldalára. Nyelvünk is hűen őrzi a „baloldaliság” kárhozattal, elátkozottsággal kapcsolatos jelentését, elég csupán a baleset, balsors, balítélet szavainkat megemlítenünk.
Mindazonáltal Lendvai cenzornő e szekér-példázattal legalább akkora bakot lőtt, mint néhány évvel ezelőtt az MSZP „női tagozata” a sárga sálas akciójával, hiszen a középkori Budán e színnel különböztették meg a tisztességes asszonynéptől a város prostituáltjait.
Úgyhogy elvtársak, elvtársnők, föl a harcra, akad még bőven tennivaló a szimbolikus és történelmi szférát illetően!
Lipusz Zsolt - Kuruc.info
