Nos tehát Csintalan ideges lett, noha itt a magyar nép hangja szólalt meg, s bizony mind több helyen lehet hallani az országban azt az eléggé el nem ítélhető népi vélekedést, hogy a Gyurcsány-Bajnai-Veres-Oszkó &Co. Zrt. tagjaira nem lenne elegendő csupán jogerős vagyonelkobzást és életfogytig tartó fegyházbüntetést kiszabni… A derék hazafi véleménye szerint tehát hazánkban elszámoltatásra és felelősségre vonásra van szükség, nagyon helyesen. Igen, kezdjük egy kicsit messzebbről… Való igaz, politikai eszmélésem, az 1980-as évek eleje óta azt hallom, hogy most a költségvetés egyenesbe hozása érdekében néhány év áldozathozatalra, „nadrágszíj-összehúzásra” van szükség, aztán majd jön a vörös Kánaán (szavatossági idő: 1990-ig), illetve a fukuyamai neoliberális paradicsom (1990-től, bár maga a mű The End of History and the Last Man, vagyis A történelem vége és az utolsó ember címmel 1992-ben jelent meg), és akkor majd mindenki boldog lesz, meg kedvére szórhatja a forint-, illetve az eurószázezreket.

Ehhez képest már a második nemzedék megy lassan úgy nyugdíjba, hogy semmiféle esélye nincsen arra, hogy az unió boldogabbik felében megszokott, normális, hosszú, a fél világot beutazó öregkori éveknek nézzen elébe. Már ha egyáltalán megéli… És ha megéli, fogatlanul, amortizálódva, 10 forintosokat kuporgatva, csirkefarhátat sütögetve ünnepi ebédként. Közben meg – Lovas István kifejezésével – a kommunista hit gyülekezetnek tagjaként élteti tönkretevőit. (Gumiszoba) . Valami tehát nagyon nincsen rendben e hazában. S vajon kiknek „köszönhető”, hogy nincs rendben? Horthy Miklósnak vagy Szálasi Ferencnek?

Történt ugyanis, hogy a senkiházi, köztörvényes bűnöző kommunisták a tisztességes magyar történelmi középosztálytól, gazdálkodó parasztoktól és arisztokráciától minden vagyont elkoboztak 1945-1948 folyamán. E hatalmas vagyont saját magántulajdonukként – mint „kollektív, népi tulajdont” – élvezték, részben felélték, nagyjából 1989-ig. Aztán hazudtak a képünkbe egy rendszerváltoztatásnak nevezett, ócska vásári komédiát, s közben magánzsebekbe tömködték az addigi „kollektív, népi” vagyont. Ám ez nem volt elegendő az izraeli-pereszi gyarmatosítók itteni szekértolóinak, nem, ők most azon ügyködnek, hogy a magyar emberek áldozatos munkával, vérrel-verítékkel megszerzett ingatlanjaira is rátegyék shylock-i (Shylock Shakespeare A velencei kalmár című művének szereplője, egy bosszúálló zsidó pénzkölcsönző, Németh László a magyar történelem vonatkozásában szimbolikus alakként felhasználta) szőrös mancsukat, kiforgatva őket minden vagyonukból. S ehhez legújabban a köztörvényes gyilkos, kilenc embert öngyilkosságba kergető, családok ezreit tönkretevő, aljas, senkiházi, parazita, semmiféle kvalifikált tudással nem rendelkező miniszterelnök még hozzáteszi, hogy az ingatlanadónak kinevezett rablósarc elől lehet kisebb putriba költözni. Könyörgöm, honfitársaim, nehogy befizessétek, inkább a vörös kakas! Mi több, még azt a nyamvadt, semmit sem érő fizetésünket és nyugdíjunkat is megkurtítják, amiből normális módon megélni nem lehet, miközben inflációt és sorosi pénzpiaci ügyködéssel elfogadhatatlan forint-euró árfolyamot szabadítanak ránk… Közben persze ők óriási profitra tesznek szert ezen aljas ügyletek révén, és részben kimenekítik off-shore cégeikbe a magyar nép kiuzsorázása által szerzett, rablott mocskos pénzeiket, részben itthon pofátlan hivalkodással high-tech autócsodák megvásárlásába, meg luxusingatlanok felépítésébe fektetik azt. Kor- és kórtünet, hogy a mostani ún. kaszaélre való pénzügyminiszter, miközben a szerencsétlen, nyomorgó emberektől utolsó, összekuporgatott fillérjeit veszi el, kacsalábon forgó palotát építtet magának a maga és cimborái által összelopott pénzekből. No persze a magyar néplélek is súlyosan sérült mára, hogy mindezt eltűri, mi több, természetesnek veszi. Számos történelmi párhuzam adódik arra, hogy az efféle helyzeteket hogyan kell hathatósan és azonnali gyógyulást hozó módon kezelni.

Az ún. magyar „értelmiségre” pedig talán jobb nem is szót vesztegetni. Nincs ilyen, még ha annak is hiszi magát. Egyetemi katedrája mögé bújva szellemi maszturbációt folytatva úgy tesz, mintha valami épületeset alkotna, noha csak élősködik, agyondicséri akoltársait, s például az irodalom vonatkozásában hozsannázik olyan művek megjelenésekor, amelyek a posztmodern szar kategóriájába sorolhatók. Ahelyett, hogy megfogalmazná azokat a célokat és cselekvési feladatokat, amelyek egy a történelemben eddig még soha nem látott krízishelyzetben és vészkorszakban egy nemzet előtt állanak. Nem, ehelyett belterjes, személyi konfliktusokkal terhelt ügyeik elintézésével vannak elfoglalva. Lelkük rajta, meg a história egyetemes szemétdombján.

A Bajnai-féle gyilkos, libatolvaj bűnözőknek pedig, akik jogfolytonosak az 1956 heroikus szabadságküzdelmét megtorló, véreskezű, szabadságharcosokat ölő hóhéraival, s akik a nemzetgyilkosság művét rafináltabb, intellektuálisabb, monetárisabb módján teljesítik be, egyfajta intelemként álljanak itt a Kárpátia együttes 2006-ban megjelent, Piros, fehér, zöld CD-jének Neveket akarok hallani című örökzöldjének mondatai:

„Mert a bűn az csak bűn marad,
Kezükhöz vér tapad,
Istentől, embertől ne várjon
Irgalmat,
Ezernyi áldozat
Most sírjából felmutat:
GYILKOS és ÁRULÓ
Szent földben
Nem nyughat!”

Na ezt jól véssétek emlékezetetekbe, elvtársak és neokiszes fattyak!

Lipusz Zsolt - Kuruc.info