A megyei főügyészség azonban fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, s négy további gyilkos lincselőre kér életfogytig tartó fegyházbüntetést- nagyon helyesen. (Sajnos, ma Magyarországon az ilyen előembereket nem lehet halálbüntetéssel sújtani, mert valamennyien hét halált érdemelnének.) Valljuk be, hogy jóérzésű embereknek az utóbbi években igencsak megrendült a bizalma a hazai igazságszolgáltatásban, részint azért, mert politikai megrendelésre tüntetőket, hazafiakat vegzáltak és ítéltek el ártatlanul, részint pedig az a benyomás alakulhatott ki az emberekben, hogy a cigánybűnözők ügyeit megpróbálják eltussolni, illetve a lehető legenyhébb büntetést kiszabni rájuk. Bár valljuk be, a rendőrség Olaszliszka kapcsán sem állt a helyzet magaslatán, hagytak egy sor bűnjelet eltüntetni, s nem nagyon igyekeztek, hogy a lehető legtöbb elkövető, illetve pszichikai bűnsegéd kerüljön lakat alá. A 125 év hallatán azonban mindenképpen elégtételt érezhettünk, az ügyészség lépése nyomán még inkább. Remélhetőleg a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla méltányolni fogja a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Főügyészség indítványát, s öt lincselő, aljas gyilkos- embernek nem nevezhető lény- kerül örökre a rácsok mögé. Micsoda roma románc lesz: apus, anyus, kisfiú és nagyfiú mindhalálig együtt pihennek egy kényszerhotelben.

A védőügyvédek makogása azonban felháborító és vérlázítóan irritáló volt. Egyikük még a büntetőeljárás során azt bírta magából kikérődzni, hogy ha sok cigány falkába verődik, fenemód megjön a bátorságuk, s ilyenkor bizony képesek az agresszivitásra. És? Miért kellene ezt a magyar társadalomnak eltűrnie? Miért lenne ez enyhítő körülmény? Majd akkor is ezt mondja a mélyen tisztelt ügyvéd úr, ha valamely hazafias szervezetnél a cigánybűnözés végleg kiveri a biztosítékot, s nem egészen polkorrekt módon, esetleg fegyverrel a kézben fogja ezt a nagy bátorságot némileg lecsillapítani?! Másikuk az ítélethirdetés után egyenesen az ötvenes évek bírói gyakorlatát(!!) vélte felfedezni a büntetőeljárás folyamán. Ő volt az, akinek korábban volt pofája egymilliárdos kártérítést követelni az igazságszolgáltatási szervektől, mert a lincselő, gyilkos hordát annak nevezték, ami: lincselő, gyilkos hordának. Ugyanakkor a világhálón is feltűnt néhány hibbant agyból kipattant írás. Egyikük például elbagatellizálva a borzalmas gyilkosságot „hirtelen felindulásból elkövetett emberölésről” röfög, s nehezményezi, hogy holmi soha sem volt cigány „holokausztról” nem esik szó. Nos, holokauszt az valóban volt. Csak nem Auschwitzban, Treblinkában, Sobiborban, meg nem a cigányok voltak az elszenvedői. Hanem például Drezdában, Hirosimában és Nagaszakiban, ahol németek és japánok égtek el elevenen. Ez a példálózás akkora ostobaság, mint ha mondjuk egy magyar gyilkost valaki azzal próbálna mentegetni, hogy igen, a magyarok ellen a második világháborúban a vörös horda mennyi gyilkosságot és erőszakot követett el. Azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi állítás valóban történelmi tény, másrészt pedig az emberölésnek is- ha lehet ezt a kifejezést alkalmazni- vannak „fokozatai”. Vagyis: ilyen bestiális, aljas, csoportos, kegyetlen és embertelen gyilkosságot magyar származású emberek még soha nem követtek el. Ez példátlan a hazai kriminalisztika történetében! S vegyük még figyelembe a következőt: ezek az állatok két kislánya szeme láttára végezték ki apjukat, mintegy megölve az ő lelküket is, sőt-egyfajta etnikai attribútumként- megfenyegették a két kiskorút, hogy megerőszakolják őket, noha egyikük még csak ötéves(!) volt.

A borsodi főügyészség cselekedetét és indítványát a cigányfajvédő etnikai vezéreken és néhány elmebetegen kívül minden normális magyar csak üdvözölheti, és egyetérthet vele. Reméljük, a jövőben az egész országban hasonló keménységgel lépnek majd fel a bűnüldöző szervek a lincselőkkel és mindenféle cigánybűnözőkkel szemben, mert most már tényleg elég volt!

Lipusz Zsolt - Kuruc.info