Miként az közismert, a múlt hét pénteken ugyanis a „Nemzeti” Nyomozó Iroda vezetőjével, Petőfi Attilával közösen tartott sajtótájékoztatóján bemutatott egy detonációt rögzítő felvételt, melyen a NNI és a rendőrség logója volt látható. A videofelvétel szerinte bizonyítja, hogy a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg kísérleti robbantást hajtott végre, hogy érzékeltesse, mekkora pusztítást képes adott helyzetben előidézni. Csakhogy hírportálunk kiderítette, hogy a filmkockák egy 2007 augusztusában, Bonyhád határában rögzített diákcsínyt mutatnak be, amikor öt fiatal hajtott végre egyfajta kísérleti robbantást a település határában.

Ez az egész zavaros história több kérdést is felvet. Elsőként azt, miért kell hazudni az elektronikus és az írott médiában ország-világ előtt arról, hogy az egész ügyet a Hír TV hozta nyilvánosságra, noha bizonyíthatóan a Kuruc.info volt az a hírforrás, amely ezt megtette. Mosolyra fakasztó, hogy a felkent hivatalosság úgy retteg lapunk nevének puszta kimondásától is, mint ördög a tömjénfüsttől. (Nem egyszer előfordult már, hogy a Kuruc.infón megjelenő valamely írásra másutt úgy utaltak, hogy „figyelemre méltó írás olvasható az interneten”).

Magát a bizonyítékhamisítást tekintve pedig már az kételyeket ébreszthet a közéleti-belpolitikai kérdésekben egy kissé tájékozott emberben, hogy miért is kellene egy filmfelvételhez fűzött Draskovics-kommentárt szentírásként elhinnünk, amikor ő és cimborái már bizonyíthatóan annyit hazudtak az elmúlt hét év során a magyar népnek, hogy sok kötetes lexikont lehetne belőle szerkeszteni. Tudniillik az ominózus felvételen egy nagy robbantás látható, ezen kívül semmi olyan jelet, hangot, tereptárgyat vagy más bizonyító tényanyagot nem fedezhetünk fel, amely lehetővé tenné azt, hogy az állítólagos terrorcselekményt bármilyen szervezethez, illetve személyekhez kössük. Előéletüket és jelenlegi politikájukat tekintve akár a falkáját békés állampolgárokra rendszeresen ráuszító Draskovics és társai is végrehajthatták a robbantást.

Egy, a mai kormányzat, illetve annak kapcsolt hatóságai által bemutatott bármiféle „bizonyítékot” meglehetősen erős kételyekkel és forráskritikával kell kezelnünk. Elvtársaink mindig is nagy mesterei voltak a filmanyagok retusálásának, manipulálásának és hamisításának. Közismert, hogyan tüntették el például korabeli filmhíradó-felvételekről – a közben árulóvá és a párt ellenségévé minősített – Trockijt a sztálini tébolyuralom kezdeti éveiben. A Barbarossa-hadművelet megkezdése után (1941) pedig a vörös cár parancsára NKVD-seket (szovjet állambiztonsági rendőrség, a KGB jogelődje) öltöztettek SS-egyenruhába, akik válogatott atrocitásokat követtek el saját állampolgáraikkal szemben, közben filmfelvételeket készítve a „fasiszták” (értsd: nácik) kegyetlenkedéseiről. Azt már ne is részletezzük, milyen csúfos kudarcot vallottak a szervezők egy 1995-ös, németországi kiállítással, mely a Wehrmacht állítólagos második világháborús bűntetteit lett volna hivatva bemutatni, amennyiben nem derül ki a képekről, hogy azok kb. 90 százaléka manipulált vagy közönséges hamisítvány.

Említhetünk azonban időben közelebbi, már a „rendszerváltoztatás” után kirobbant magyarországi botrányokat is. Ezek közül a leghírhedtebb a nevezetes el nem mondott Göncz-szónoklat volt. 1992. október 23-án, amikor a Kossuth téren egybegyűltek előtt az akkori köztársasági elnök ünnepi beszédét készült elmondani, néhány veterán ’56-os hangosan fejezte ki nemtetszését Göncz árulásával kapcsolatban. Az esti, közszolgálati adón sugárzott, Bánó András által „szerkesztett” híradóban az volt látható, hogy bőrfejűek, valamint Árpád-sávos zászlókat lengető hazafiak fojtották bele a rossz emlékű Gönczbe a szót. A későbbiekben a Sony cég vizsgálata egyértelműen kiderítette: a bemutatott anyag manipulált, összevágott volt, a radikális, nemzeti fiatalok Göncz szerencsétlen rétori próbálkozásainak idején már nem is tartózkodtak a színhelyen. Magyarán: a lelepleződése után tartott sajtótájékoztatón igencsak verejtékező Bánó úgy csalt és hazudott, mint most Draskovics. Ezen nem is csodálkozhatunk: egy akolból valók mindketten…

No persze a lényegi kérdés ezek után az, hogy a csaló, hazug, bizonyítékot hamisító – tehát valószínűsíthetően bűncselekményt is elkövető Draskovics – miért nem nyújtotta még be a lemondását? Az Európai Unióról sok rosszat el lehet mondani, s lehet, sőt kell is kemény kritikával illetni, azonban aligha van hazánkon kívül még egy tagországa, melyben ekkora disznóságot meg lehetne úszni lemondás és felelősségre vonás nélkül. Sajnálatos, hogy ma még Magyarországon minden lehetséges és semmi sem lehetetlen, ennélfogva természetesen a semmire sem alkalmas politikai analfabéta Draskovics marad. Vigasztalásképpen: már nem sokáig… 

Lipusz Zsolt – Kuruc.info