A hírportálunkon az 1944. október 15-ei nyilaskeresztes hatalomátvétel évfordulójára írott soraim a jelek szerint felkeltették a Vasárnapi Hírek szerkesztőbizottságának figyelmét.


Az újságban vezető hírként szereplő írás már a címével is azt sugallja, hogy évfordulós cikkem publikálásával valami kapitális bűntényt követtem el, noha a legtermészetesebb dolog a történettudományban, hogy bármely kor bármely eseményét, illetve személyiségét rendre újraértékelik. Úgy tűnik, e törvényszerűség alól a második világháborúval összefüggő bizonyos politikusok és események kivételt kellene, hogy jelentsenek, mint például a nemzetiszocialisták, a fasiszták és a nyilaskeresztesek, valamint ezen politikai mozgalmak és ideológiák prominens képviselői, nem is szólva az ún. holokauszt-mesetárról.

A B.B. által jegyzett cikk írásomat történelemhamisítónak bélyegzi, amely véleménye szerint „a vészkorszak bűntetteseinek állításait” eleveníti fel. Van valami diszkrét bája annak, amikor a ma uralkodó ún. balliberális elit kőbe vésett igazságként nyilvánítja ki, mit kell, mit lehet és mit ajánlatos egy adott korról, illetve annak szereplőiről gondolnunk. S egyúttal arról se feledkezzünk meg, hogy „a vészkorszak bűntetteseit” nem törvényes bírósági eljárás során ítélték el, hanem a Harmadik Birodalom vezetői ellen Nürnbergben, a Horthy- és Szálasi-kor meghatározó politikusi és katonai garnitúrájával szemben pedig az ún. népbírósági eljárások során hoztak elmarasztaló ítéletet. Ezek egyikének sem volt semmi köze joghoz, igazságszolgáltatáshoz, történelmi igazságtételhez. Az említett végzések egyszerűen a győztesek politikai bosszúját jelentették a háborúban legyőzött fél fölött. Miként az egyik revizionista történész megfogalmazta, az egész tortúra ahhoz a sporteseményhez hasonlítható, amikor a győztes ökölvívó kiütéses győzelmet arat ellenfele fölött, majd ráadásképpen az öltözőben még jól össze is rugdossa azt. Tehát, mivel törvényes bírói eljárás során soha nem marasztalták el sem Szálasi Ferencet, sem Imrédy Bélát, sem Bárdossy Lászlót, sem sok más politikustársukat, ezért az európai jogrend egyik tartópillérét jelentő, az ártatlanság vélelmét kinyilvánító alapelv őket is megilleti.

A Vasárnapi Hírek újságírója felháborodik amiatt is, hogy a Kuruc.info cikkem illusztrációjaként úgymond tiltott önkényuralmi jelképként a legtöbb esetben nyilaskeresztet tesz közzé, hiszen „láthatunk nyilaskeresztet pajzson, Árpád-sávos, nyilaskeresztes lobogó leng a párthelyiség ablakában, és találkozhatunk a pártszolgálatossal a ’Duna-parti’ gyilkosok (sic!) fekete egyenruhájában ugyanezzel a karszalaggal…” Nos, az ún. tiltott önkényuralmi jelképek használatára vonatkozó törvény nem kriminalizálja ezeknek a szimbólumoknak könyvekben, újságcikkekben illusztrációként történő megjelenítését, miképpen azt sem, ha a történelemtanár a tanítási óráján mondjuk nyilaskeresztet, horogkeresztet, esetleg ötágú vörös csillagot rajzol a táblára szemléltetésképpen. Ámbár ez utóbbi, kommunista jelképet akár közterületen is lehet büntetlenül viselni, mint azt a Munkáspárt 2006 vezetőjének esete bizonyítja.

Az anonimitásba burkolódzó szerző ezt követően megemlíti, hogy „az ügyészségnek, ha történetesen kutakodni kíván, túl nehéz dolga nem lenne”, hiszen a szerző valóságos, létező személy, aki saját neve aláírásával publikálja cikkeit. Kedves Anonymus B.B.! Ugyan már, mi a fészkes fenét kutakodna az ügyészség egy történelmi témájú publicisztika okán? A dolog nem tartozik rá, amúgy is, sokkal inkább kutakodhatna a jelenlegi, elitnek eufemizált rablóbanda különféle tranzakciói után, például vizsgálhatná azt, hogy közpénzeket különféle alapítványi trükkökkel hogyan juttatnak a számukra „baráti sajtó” részére, annak kistafírozása végett.

A szerző azon felvetése sem hagyható említés nélkül, miszerint a Kuruc hírportál szerzői „álnevek mögé bújnak, és vélelmezett főnökük is csak azért került bíróság elé, (persze, szabadlábon…), mert bírák, ügyészek lakcímét, mobilszámát tette közzé.” Micsoda rettenetes bűntény! Közszereplők elérhetőségét nyilvánosságra hozni! Egyébiránt a Kuruc.info szerkesztőgárdája nyilván nem gyávaságból használ álneveket. Amennyiben valóságos néven közölnék írásaikat, a jelenlegi globalista-kozmopolita hatalom már régen megtalálta volna a módját hírportálunk ellehetetlenítésének, a szerkesztőség tagjait pedig naponként idéznék be a bíróságra különféle koncepciós, mondvacsinált büntető ügyekben. Ettől természetesen a balliberálisnak mondott lapok újságíróinak nem kell tartaniuk, hiszen ők szabadon, büntetőjogi következmények nélkül gyalázhatják a nemzeti radikális oldal képviselőit, hívhatnak fel azok meggyilkolására, pocskondiázhatnak mindenkit, aki a magyar érdekek prioritását vallja és hirdeti.

A Vasárnapi Hírek reagálása 1944. október 15-e emlékére írott cikkemre a régi, daliás, bolsevik időket idézi, amikor a félanalfabéta párttitkárok döntötték el, ki alkalmas egy adott szellemi tevékenység elvégzésére, illetve mely – kellőképpen osztályharcos, marxista-leninista szemléletű – szépirodalmi művek és újságcikkek jelenhetnek meg. Mindazonáltal – bármennyire is tragikus ez néhány mai megmondóembernek – azok az idők visszahozhatatlanul elmúltak, még akkor is, ha a kormánypárti médiumok abszolút túlreprezentáltak még ma is a sajtópiacon. 

Sajátos és sajnálatos módon azonban ma is van Magyarországon egy véleményterrort művelő társaság, amely kritikát, ellenvéleményt, az általuk kanonizált kinyilatkoztatásoktól akár árnyalatnyi eltérést sem hajlandó elviselni. Elődeikre, a polgári radikálisokra mondotta a múlt század elején Ady: „Ők a szabadgondolkodók. Ők gondolkodnak szabadon. Ők mondják meg, ki gondolkodhat szabadon.” Elérkezett az ideje, hogy ők hazánkban már soha semmit se mondhassanak meg többé!

Lipusz Zsolt – Kuruc.info