E pofátlanul őszinte kijelentés után a hazai belpolitikában nem történt semmi, ami önmagában közbotrány. Az összes parlamenti párt, hatalombitorlók és az „ellenzék” egyaránt kussolt. Néhány szerencsétlen tollforgató pedig Peresz fogadatlan prókátoraként próbálta és próbálja a mai napig mentegetni a menthetetlent, hazugsággal és hamis fordítással rágalmazva meg Hering Józsefet, az ominózus beszéd nyilvánosságra bocsátóját. Magyarország izraeli gyarmatként történő kezelése a zsidó államban evidencia, magától értetődő tény. Sok ottani iskolában tanulnak a növendékek magyarul, mondván, hogy új hazájuk nyelvét sajátítják el.

Geopolitikai, demográfiai és természetföldrajzi tény, hogy történelmileg belátható időn belül a zsidóságnak mai szállásterületéről költöznie kell. A Kárpát-medence a maga kimeríthetetlen természeti, ásványkincsekben, ivóvízben bővelkedő, istenadta gazdagságával az új honfoglalók első számú célpontja. A zsidó állam Kárpát-medencében történő megalapítása korántsem új keletű gondolat. Már 1910-ben megjelent a Russischen Invaliden hasábjain az Alliance Israelitée felhívása, amely a következő gondolatokat tartalmazza: „Testvérek! Hittestvérek! Az egész földkerekségen nincs egyetlen darab föld sem, amelyet könnyebben leigázhatnánk, mint Galíciát és Magyarországot. E két országnak mindenképpen a miénknek kell lennie, mert számunkra ott a legkedvezőbbek a körülmények. Ti, zsidó testvérek fáradozzatok minden erőtökkel azon, hogy mindkét országot teljesen birtokotokba vehessétek, fáradozzatok, hogy minden keresztényt elűzzetek, és teljesen úrrá legyetek. Törekedjetek, hogy mindent, amit ott még a keresztények birtokolnak, teljesen a kezetekbe vegyetek. Ha erre nem volna elegendő anyagi eszközötök, a párizsi szövetségünk minden erővel segíteni fog titeket. Erre a célra a szövetségünk máris gyűjtéseket rendez, és az adományok váratlan bőséggel folynak be pénztárunkba azzal a céllal, hogy a galíciai és magyarországi területeket a galíciaiak és magyarok kezéből kiragadjátok, és hogy azok kizárólag zsidó kézre kerüljenek. Az egész világ tőkései erre a célra nagy összegeket áldoznak, s egyesülnek, hogy ezt a célt a legrövidebb idő alatt elérhessétek.”

A százéves projektet már csaknem megvalósították a tervezet kiagyalóinak kései leszármazottai. Mi adhat a magyarságnak erőt és kitartást ahhoz, hogy megakadályozza ősei szülőföldjének idegen kézbe jutását és zsidó provinciává süllyedését? A nemzeti ellenállás céltudatos megszervezésén túl talán az a remény éltethet bennünket, hogy megszületett már az új, II. Mózes, aki lángoló oszlopként utat mutatva kivezeti népét a Kárpát-medencéből. 
 
Lipusz Zsolt – Kuruc.info