Természetesen ezek a "humanista" széplelkek a szemkilövések, ujjcsonkolások, könnygáz- és gumilövedékes tömegoszlatások, testüregi motozások, jogtalan fogva tartások vészkorszakában az emberjogi helyzetet illetően mindent a lehető legnagyobb rendben találtak Magyarországon.

Schiff András világhírű zongoraművész a The Washington Post újévi számában ekképpen sopánkodott: "A toleranciaszint kirívóan alacsony. Rasszizmus, cigányellenes diszkrimináció, idegengyűlölet, sovinizmus és reakciós nacionalizmus - a tünetek mélyen aggasztóak. Mindezek régen elfeledettnek hitt emlékeket idéznek. Sok ember megrémült". Nos, amennyiben a "sok emberen" Schiff haveri-szellemi körét kell értenünk, úgy eme ténynek módfelett örvendezünk.

Milyen kár és egyben hiteltelenítő hatású, hogy a kiváló művész Toscana gyönyörű fővárosából, a mesés szépségű Firenzéből írja kissé apokaliptikus hangvételű levelét. Vajon ennyire aggodalmaskodna-e diszkrimináció-ügyben Schiff, ha valamely borsodi, zempléni vagy szabolcsi településen kellene élnie neki és családjának? Tegyük fel, a Nyíregyházához közeli Tiszavasvári és Rakamaz vonzáskörzetében, ahol a cigányok az össznépességnek nagyjából egynegyed részét teszik már ki, annak minden drámai és nyomasztó társadalom-lélektani következményével együtt.

E sorok írója számára pedig végképp értelmezhetetlen az, hogy a világ egyik kultúrközpontjában Schiff nem tud belefeledkezni mindazon szellemi élvezetekbe, amelyeket ez a város nyújt az odalátogató számára. Istenkém, pedig milyen gyönyörűséges is áhítattal bejárni - egy-két példát kiragadva - a Santa Maria del Fiore dómot, s ott megcsodálni Michelangelo Pietáját, majd Michelino Dante bemutatja az Isteni színjátékot című festményét, melynek háttérképeként feltűnik a Medici-kor virágkorát élő metropolisza. Aztán az ódon városközpontba jutva rabul ejt bennünket a középkori városháza, a Palazzo Vecchio monumentális épülettömbje, amelynek bejáratánál 1873-ig Michelangelo Dávidja állt, azonban ma már ezt a remekművet másolat helyettesíti, s az eredeti szobrot a Galleria dell' Accademiában tekinthetjük meg. S édes Istenem, párját ritkító esztétikai élvezet végigbolyongani a Palazzo e Galleria degli Uffizit, ahol - csak néhány művészóriást említve csupán - Giotto, Botticelli, a Mátyás király portréját is megfestő Mantegna, Leonardo da Vinci, Raffaello, Tiziano és mások remekei vonnak bűvkörükbe. Aztán kedvesünkkel az oldalunkon andaloghatunk szerelmesen Firenze legnagyobb palotája, a Palazzo Pitti hatalmas díszkertjének, a Giardino Bobolinak édeni szépségű sétányain.

Nem, ezen földi gyönyörök maradéktalan kiélvezése, illetve intellektuális töltekezés helyett jeles zongoraművészünk hülyeségeken való töprengéssel rabolja Isten drága idejét Cosimo és Lorenzo Medici Firenzéjében. Végül, de nem utolsósorban az egész napos városnézést követően beülhetünk valamely hangulatos kis olasz vendéglőbe, illetve étterembe, ahol kedvünkre válogathatunk a helyi ételspecialitásokból, no meg a finomabbnál finomabb mediterrán borok szinte kimeríthetetlenül gazdag tárházából. Megkülönböztetett figyelemmel ajánlanánk Schiff és elvbarátai számára a pusztán már megjelenésükkel és aurájukkal is történelmi hangulatot idéző remek Stefanello borokat, melyeknek repertoárjában efféle kuriózumokra bukkanhatunk: A Duce bora, A Führer bora, A Duce és a Führer bora és így tovább. Természetesen minden palack címkéjén ott találjuk az adekvát képi illusztrációt is. Mert bizony - ámbár erről Schiffék egyáltalán nem beszélnek - a napsugaras Itáliában a vendéglátóhelyeken, benzinkutak boltjaiban, bevásárlóközpontokban tetszés szerint és korlátozás nélkül megvásárolhatók eme különleges nedűk, amelyek garantáltan kiváló hangulatra derítik, és soha nem feledhető élménnyel ajándékozzák meg fogyasztójukat. Talán ha Schiff ominózus levelének megírása, illetve a "send" billentyű lenyomása előtt kóstolt volna az említett nektárkülönlegességek bármelyikéből, úgy nem látná ily sötét tónusúnak a magyarországi helyzetet sem a fasizmus szülőhazájának földjéről. Horribile dictu: véleményünk szerint komolyan megfontolandó üzletpolitikai elgondolás, hogy egyfajta múltidézőként és borturizmusunkat fellendítendő, itthon is nyitnunk kellene az efféle címkékkel ellátott borok forgalmazására szakosodott bolt- és étteremhálózatot. Mondanunk sem kell, helyi specialitásokkal kiegészítve a repertoárt. Példának okáért a Szálasi Ferenc bora fantázianevet viselő hungarikummal.

Lipusz Zsolt – Kuruc.info