A Jobbik témafelelőseként a legtöbb levelet, telefont, villámüzenetet azoktól az adósoktól kapom, akik nem tehetik meg, hogy „végtörlesszenek”, majdnem teljesen lecsúsztak, gyakran elvesztették állásukat, s a hitel felvételekor arra sem figyelmeztette őket senki, hogy spekulációs játszadozások nyomán a törlesztőrészleteik nem egy esetben megduplázódnak majd pár éven belül. (Sőt, egyes hitelközvetítők külön jutalékot adtak azoknak az ügynököknek, akik devizahitelre beszélik rá klienseiket, máshol pedig a közvetítők szükséges végzettsége sem volt meg.)

A közelmúltbéli kormányzati kommunikáció pedig arra volt kihegyezve, hogy a leginkább elesettek a Nemzeti Eszközkezelőtől várhatják a „megváltást”. A bankok január 15-től kezdték kiküldeni értesítéseiket arról, hogy kinek az ingatlanját ajánlják fel a bankok megvételre a magyar államnak. Igen, jól tetszenek hallani! Az Eszközkezelőben való részvételnek ugyanis számos felháborító feltétele van, ezek közül a leginkább vérlázító mégis az, hogy az érintett kereskedelmi banknak (vagy vegyes hitel esetén bankoknak) kell áldásukat adniuk az ügyletre, melynek során az állam átveszi a banktól az ingatlant, az addigi tulajdonos pedig bérleti díj fejében maradhat otthonában. Másképp a hitelkárosult nem is veheti igénybe az állami segítséget. Tehát a „rablóra” bízták a „büntetés” kiszabását, mégpedig oly módon, hogy ha a pénzintézet hozzájárul, akkor az ingatlan fekvésétől függően az érték 35-55%-át kapja meg az államtól, aki onnantól végleg átveszi a lakást, házat, azt pedig mostani tulajdonosa visszabérelheti. Viszont ha a bank úgy érzi, hogy az eddig megszokott végrehajtás és eladás útján többet kap az ingatlanért, akkor bizony dönthet ezen út mellett is. Márpedig az ilyen társaságok nem jószolgálati intézmények, így a „jól piacosítható” házak, lakások esetében egyszerűen nem fogják odaengedni az állami segítő kezet.

Hogy ez mennyire „segítő”, arról a későbbiekben, előbb azonban még pár részvételi feltétel. Értelemszerűen kikötés, hogy a bank a család otthonát jelölje ki kényszerértékesítésre – már a kifejezés is szörnyen hangzik, hiszen családok életéről, adott esetben több generáció alatt összegyűjtött családi vagyonról van szó. Feltétel továbbá, hogy az adós vagy házas-, illetve élettársa szociálisan rászorult (!) legyen, tehát lényegében ne legyen munkaviszonya (erről igazolást is be kell szerezni, s olyan alacsony a rászorultság forintban mért határa, hogy lényegében nem engedi meg, hogy akár az egyik családtagnak átlagosan fizető állása legyen). A Jobbik ezért javasolta nagy vehemenciával, hogy a kormányzat ne zárja ki a rendszerből azokat a dolgozó magyarokat, akik sok esetben minimálbérért gürcölnek, törlesztési nehézségeik támadtak. Elképesztő, hogy azért ne kapjanak segítséget, mert nem mentek az első adandó alkalommal segélyért – a környezetemben számos ilyen család él.

Kikötés továbbá, hogy a család legalább egy gyermeket neveljen – ez a határ korábban két gyermeknél húzódott, talán a nemzeti ellenzék markáns kiállásának is volt köze hozzá, hogy most már több emberre terjed ki a lehetőség. Az utolsó, rendkívül káros feltétel pedig az, hogy a ház, lakás forgalmi értéke ne haladja meg (Budapesten és a megyei jogú városokban) a 15, máshol a 10 millió forintot. Ezzel pedig nagyon sok átlagos városrészben fekvő átlagos otthont „listáznak ki” a megsegítettek köréből, a kormányzat egy képviselője pedig nyíltan elárulta nekem az egyik parlamenti bizottsági ülésen, hogy itt arról van szó, hogy minél kevesebb ingatlan eshessen az Eszközkezelő hatálya alá… Ennyit arról, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Mielőtt valaki egyszerű vádaskodásnak tekintené e sorokat, szögezzük le, hogy a Nemzeti Eszközkezelő a kormányzati tervek és számításaink szerint idén maximum nyolcezer otthont szerezhet meg, amelyekben a családok kérdéses mértékű bérleti díjért maradhatnak, az ehhez szükséges kormányhatározat ugyanis hiányzik. Ezzel párhuzamosan pedig idén is beindulnak a kilakoltatások: a kormány kvótája szerint tizenkétezer, azaz havi ezer otthon kerülhet kalapács alá. A különbség tehát alsó hangon négyezer lakás, ház, és akkor még szóba sem kerültek a közüzemi tartozás miatti kilakoltatások, a legalizált uzsorások által kifosztott, fizetőképtelenné vált emberek otthonvesztése.

Adódik a kérdés: milyen kormányzat az, amely több ezer családot tart bizonytalanságban, s miért csak a nemzeti ellenzék feszegeti ezeket a kérdéseket? S hogy fordulhatott elő, hogy míg az Eszközkezelőre idén járulékosan is csak 5-6 milliárd forint jut, addig úgynevezett „cigányintegrációra” a következő években 120 milliárd? A fordulat ideje tehát eljött.

Z. Kárpát Dániel
Országgyűlési képviselő, Jobbik