Sok győri zsidó bujdosik Budapesten
Soha nem látott költözködési invázió a magyar fővárosban – Ahol ezer zsidó lakik egy házban
Győri Nemzeti Hírlap, 1944. június 28., eredetiben itt
Budapest, június 24. Tudvalevő, hogy a „Duna gyöngyének”, Budapestnek több mint 250.000 ezer zsidaja van, így érthető, ha az ország fővárosában került sor legutoljára a zsidók elkülönítése kérdésének megoldása. Negyedmilliónyi tömeg elhelyezése nem egy könnyű dolog, még akkor sem, ha aránylag nagy terület áll rendelkezésre.
 Csillagos házakba költöztetik a budapesti zsidókat |
Soha olyan nagyarányú költözködést a magyar főváros még nem ért, mint ezúttal. Szakértők számítása szerint minden negyedik család költözködött, a keresztényeket is beszámítva, hisz a negyedmilliónyi költözködésre utalt zsidón felül a kijelölt zsidó házakban lakó keresztényeknek is el kellett költözködnie.
Az utóbbi napokban úton-útfélen emeletesre rakott társzekereket látott az ember, bármerre vitte sorsa a fővárosban. Még az esti, sőt éjszakai órákban sem szűnt meg a magosra rakott kocsik özönlése, miközben a sárgacsillagosok edények, üvegek, tükrök, szőnyegek tömegét cipelték magukkal új lakhelyükre.
– Mennyi gyönyörű bútor! – jegyzi meg mellettem álmélkodva egy villamoskalauz, aki nyilván a városligeti lakberendezési vásárokon kívül még nem látott ennyi és szebbnél-szebb bútort, mint most, amikor a pesti zsidóság kénytelen volt utcai közszemlére tenni ingóságait.
Elnézegettük a Rákóczi-úton, Váci-úton és a körutakon költözködő zsidóságot. Annyi pompás, kincsszámba menő faragott, aranyozott, biedermeyer és egyéb értékes bútor még nem került egyszerre elmozdításra, mint ezúttal. Ezekben a napokban körülnézni a pesti utcákon többet ért, mint tíz lakberendezési vásárt végig izzadni. A metszett tükrök, üvegek, porcelánok, velencei csillárok főleg kézben vándoroltak át az új lakásokba, ahol semmi esetre sem lesznek oly keleti kényelemben, oly tágasan, mutatósan elhelyezve, mint voltak évtizedeken át, nincstelen bolygó zsidóból hirtelen krőzussá avanzsált tulajdonosaiknál.
Volt érzéke a zsidóságnak a széphez, az értékeshez, a kényelemhez, az kétségtelen. Tudta, hogy nem fordítja haszontalan dologra az általa gyors tempóban összeharácsolt tőkét, ha lakása díszítésére, képek, festmények, antik bútorok beszerzésére fordítja. Nem is hajlandó most sem magától megválni e tárgyaktól a pesti zsidó, mint féltve őrzött kincset viszi magával a zsidó házakba, még másra sem hajlandó rábízni szállítását.
Kocsi kocsi mellett áll a kijelölt zsidó házak közelében. A kapun már ott sárgul a kétarasznyi sárgacsillag fekete alapon, a kapuk alatt, folyosókon pedig élénk nyüzsgés-mozgás éjjel és nappal. A jellegzetes arcú zsidók (le sem lehet tagadni, hogy nem vallás, hanem faj!), mint a megbolygatott hangyák sürögnek-forognak.
Ami a győrieknek feltűnik még, hogy milyen sok a Győrből meglépett zsidó Pesten. Amikor felfedeznek egy-egy Győrből jött ismerős keresztényt, megrohanják és győri „honfitársaik” felől érdeklődnek. Engem nem tüntettek ki érdeklődésükkel, ellenben gyors ütemben meneküléshez láttak, amikor a Keleti mellett sétálgattam. Nyilván nem valami bizalomgerjesztő lehet előttük a jobboldali újságíró.
Nem féltek legutóbb az ETO-istáktól sem, akiket a körúti Britannia előtt ostromoltak meg a rejtélyes módon Budapesten „partraszállt” győri zsidó hölgyek, de a fővárosban gyakran megforduló győriek igen sokkal találkoznak. – Reméljük, nem sokáig...
A Csáky-utca egyik többemeletes épületkolosszusa előtt is nagy a csődület. A kapu felett sárga csillag, a csődületet pedig az odaköltöztetett „csillagos vitézek" okozzák.
The Száli! – szól egyik zsidó a másikhoz – ebben a házban több mint ezren leszünk. Nem mondanád, hova bújunk riadó alatt, mert a pincébe csak százan férnek!
– Magukra úgyse esik a bomba! – vág vissza egy szállítómunkás. A csillagos házak bombabiztosak, ezt tudja az ellenség! – mondja gúnyosan mosolyogva az öreg magyar, miközben nehéz szekrényt cipel az emeletre társaival.
A magyar főváros képe azonban már eddig is örvendetesen megváltozott. A vendéglőkből, színházakból, mozikból, strandokról, sportpályákról eltűntek a zsidók, mégis megy minden a maga során, mégsem panaszkodik senki a látogatottság hiányára. A színházi premierek is éppoly zsúfoltak, mint voltak a zsidó érában, csakhogy most, nem Mály Gerők, Kabosok, Karádyk züllesztik a magyar főváros erkölcseit, hanem helyettük a magyar színjátszás igazi tehetségei kerültek felszínre, akik nem rombolnak, hanem építenek.
Egy új világ van kialakulóban az új szellem feltámadásánál és mámorosan, boldogan szívjuk ezt az új levegőt valamennyien, akik részesei, tanúi lehetünk ennek a nagy, küzdelmes, történelmi átalakulásnak.
Liszy Lajos
Láttuk őket az egyik dunántúli városka felett hétfőn lelőtt egyik angolszász bombázó terroristáit. Falusi leventék és öreg polgárok szedték össze mind a kilencet. A tizedik, a pilóta bennégett a hatalmas négymotoros gépben.
 Lelőtt angol óriási siklógép |
Láttuk egészen közelről a kilenc terroristát, a pénzért repülő amerikai söpredéket. Mert csak azok lehettek, csak rájuk kellett nézni. Ott ültek az állomáson a földön. Szuronyos honvédek őrizték őket. Elszállításukra vártak. Az utazóközönség undorral és megvetéssel nézte őket, hiszen egy órával előbb még az egyik társuk lecsapott a magasból és egy békésen boronáló gazdát legéppuskázott. Látszott mindenki szeméből, hogy szeretnék, ha japán módra menne itt a megtorlás. Köztudomású, hogy a japánok a nem hadicélt bombázó repülő legénységet, ha elcsípik, kivégzik és a hullákat repülőgépre teszik, elrepülnek vele az amerikaiak által megszállt valamelyik szigetre és ott ledobják a kivégzett gyilkosok hulláját.
De mi türelmesek és lovagiasak vagyunk. Hadifogolyként kezeljük a légi terroristákat. De meddig még? A közönség követeli, hogy az angolszászok vezetőinek tudtára hozva, mi is végezzük ki azokat, akik polgári célokat bombáznak. Mert valamit kell már csinálni, nem lehet tűrni, hogy tovább gyilkolják itt az ártatlan véreinket, vagy talán holnap minket. Nem gondos kórházi ápolás, nem fogolytábor kell az ilyen légi gyilkosnak, hanem kötél!
(Kuruc.info)
