Győri Nemzeti Hírlap, 1938. július 27., eredetiben itt, itt és itt

Liberális ágyú: a rotációs nyomdagép

Nálunk elsőnek a liberális szabadkőműves éra használta fel és ki ezt a hatalmas fegyvert, amely roppant befolyásával, – miként a világháború tragikus frontösszeomlása mutatta – eredményesebb harci eszköznek bizonyult a legmodernebb ágyúnál, a legagyafúrtabb kémnél, a legvitézebb sorkatonaságnál. A keresztény társadalom csak a kommün alatt eszmélt az újságírás jelentőségére, s két évtizede próbálja meghódítani azt a páncélerődöt, amelyet eddig a zsidóság a legszívósabb ellenállással, pénzzel és befolyásával a maga számára kisajátított, s amelyet ha elveszít, – jól érzi – elveszítette az egyeduralmat a művelt és kevésbé művelt társadalmi rétegek tömegei felett, és megtörik az a nagy hatalma, amely ha kell, terrorral; ha előnyösebb, ideálok lerombolásával, eszmék alattomos bomlasztásával, ha hasznosabb, hazug rágalmakkal, egyéni becsület legázolása árán is képes a félrevezetett tömeget egyéni és faji céljai szolgálatába és jármába terelni.

Ez az oka annak, hogy oly nagy hangú hírlapi problémák indultak meg akkor, mikor a jelenlegi kormány néhány hét előtt bejelentette azt az elhatározását, hogy megalakíttatja az újságírói kamarát, s az 1938. évi XV. t. c. szellemében e téren is megvalósítja a 80:20 arányt. Ez az újságharc is félreérthetetlenül tanúskodik amellett, hogy a túloldalnak milyen érzékeny pontját érintette a tervezett rendszabályozás, amelynek szükségességét a mindennapi élet konkrét példái illusztrálják…

Ezen tényeket kirívóan világítja meg az a híradás is, amely a győri helyi újságok július 23-iki számában látott napvilágot. A felháborító esetről lapunk részletesen beszámolt, közölvén, hogy a szegény […] Zigó család megrázó hangú levélben kérte a „tekintetes ügyészségi urak” védelmét a győri Singer cég embertelensége ellen, amely cég 10 pengő hátralékos részlettartozásuk fejében el akarja árvereztetni azt a „kenyérkéjüket” jelentő varrógépet, amelyet a cégtől ügynöke erőszakosságára két év előtt vásároltak, s amelyre megkoplalt filléreikből eddig 227.– P-t törlesztettek. Az ügyészségi urak meleg szíve megesett a sorsüldözött, szegény magyar munkáscsalád tragikus helyzetén, s néhány perc alatt saját szűkös filléreikből összeadták az árverés elhárításához szükséges pengőket. Ugyanezt a hírt közölte a túloldal helyi lapja is, óvatosan kerülve természetesen a Singer név említését, (ő tudja, miért) hanem egy „győri cég”-ről írt csupán, elhallgatva az ügyészségi urak szociális érzésből fakadt nemes, keresztény felebaráti szeretetről tanúskodó gesztusát, megjegyezvén azonban, hogy az ügyészségnek nem hivatása az árverés elhalasztása, – de talán mégis segítenek...

Ez a kis eset, – melynek százai és ezrei immár évtizedek óta ismétlődnek – minden kommentár nélkül is világosan beszél. Élesen kidomborítja azt a szellemet, amely mindenkor és mindenben távol áll a keresztény morális felfogástól. A keresztény társadalom azonban, amelynek fillérein ez a baloldali sajtó őt létében veszélyeztető hatalommá növekedett, már felébredt, és saját bőrén érezve eme nagyhatalom minden átkát, – vétót kiált. – Vétót kiált ama sajtószellem ellen, amely csak akkor jajdul fel, ha saját fajtája érdekeit látja veszélyeztetve, de lelkiismeretlenül vezeti tudatosan félre egész ízlését és fertőzi morális felfogását. Az élet és ezek az ismétlődő esetek elvitathatatlanul követelik a sajtó szellemének megreformálását, – mégpedig sürgősen – mert a becsületes sajtó nem védhet meg lelketlen kufárokat még olymódon sem, hogy – nem törődve azzal, hogy ezáltal tisztességes cégeket a gyanúsítás bizalmatlanságágának és a közvélemény megítélésének teszik ki azért, hogy a fajtabeli Singer néven csorba ne essék – nevüket elhallgatja. A sajtó kötelessége adott esetben rámutatni és ismertetni azokat a nemes gesztusokat, amelyek mint követendő példák hivatottak arra, hogy a világ lelkiismeretét felrázzák, és ne egy irányba befolyásolják.

Ez az, amiben a jobb- és baloldali – a keresztény és nemzetközi sajtó egymástól különbözik, s ezért szükséges az, hogy a sajtóban a keresztény újságírók elfoglalják – de sürgősen – legalább azt a helyet, amelyet a társadalmi egyensúly hatályosabb biztosítása érdekében megalkotott 1938. évi XV. t. c. számunkra parancsolólag biztosított.

–j. s.–

 

1941. július 27., eredetiben itt

Eszter csodálatos hatással volt a királyra. A zsidóknak hamarosan jó dolguk lett, az őket üldöző parancsokat visszavonták, a rokonok hamar magas állásba kerültek. Mindez a bibliai korban…

Tehát semmi új nincs a nap alatt.

Sztalin sem volt valamikor filoszemita. De megjött neki is az Eszter. Sztálin felesége zsidó, Molotov felesége zsidó. A két Eszter befolyása pontosan látható. És még vannak olyanok, kik kétségbe merik vonni az igazságügy-miniszter kijelentését, mely azt mondja, hogy különösen a magasabb köröknek, az arisztokráciának zsidókkal való összeházasodása veszélyesebb, mint a zsidók gazdasági térfoglalása...

Aki ezt nem hiszi, lapozza fel a bibliában Eszter történetét, és nézzen körül egy kicsit a világban.

Óvakodjunk az Eszterektől, kik sok keresztény magyarnak olyan kedvesek, mert „olyan intelligensek, olyan izgatók, olyan okosak”! Ezt az utóbbit nem is vonjuk kétségbe. Izgatják, erősen izgatják – az öntudatra ébredt magyar keresztény közvéleményt!

(Kuruc.info)