A fasizmus fajpolitikája és az antifasizmus vezérkara
Győri Nemzeti Hírlap, 1938. július 28., eredetiben itt
Rendkívül érdekes az a nyilatkozat, melyet Starace miniszter, a fasiszta párt főtitkára a fajikérdésről és a zsidóság törekvéseiről a napokban mondott Rómában.
A fasizmus - mondta Starace - már tizenöt éve faji politikát folytat, amelynek célja a faj minőségi és mennyiségi szempontokból való feljavítása. A Duce írásaiban és beszédeiben gyakran tesz említést a fajról. A fasizmus tehát itt is követi szokott eljárását. Előbb a cselekvés, azután az elvi állásfoglalás, amelyet további határozott politikai akció követ. Ami a zsidókat illeti, ők évezredek óta külön és a többiek fölött álló fajnak tekintik magukat. Közismert, hogy a fasiszta kormányzat türelmes politikája ellenére is mindenütt a maguk embereivel és eszközeivel az antifasizmus vezérkarát alkotják. A jövő évben a fasiszta kulturális intézetek főfeladata lesz, hogy pontosan kidolgozzák és terjesszék a fasizmusnak a faji kérdésről vallott elveit.
Mussolini
Mussolini, a közel félszázmillió olasz rajongott Duce-je, aki keserves, harcos életiskolából emelkedett fel Olaszország vezérévé, aki a kommunizmus vesztébe züllő nemzetét kivezette a felfelé ívelés útjára, aki megtanította az olasz népet dolgozni, alkotni és elmúlhatatlanul beleírta nevét a világtörténelembe, Mussolini most, hatvanadik születésnapja előtt lelépett arról a magas polcról, hová őt nemzete helyezte.
 Skorzeny kiszabadítja Mussolinit |
Mussolini nagy volt, mint alkotó államférfi, nagy, mint nemzetnevelő és nagy, mint jóbarátunk.
A fascista forradalom diadalra rohamozásában, Olaszország tekintélyének megnövelésében és mint belső alkotó, ellenségei által is megcsodált zsenialitásával, mint Magyarország igaz barátja, Trianon igazságtalanságának és a jóvátétel szükségességének kimondásával, mint férfi, példás családi életével; mint apa, szeretett fia elvesztésének elviselésével megmutatta nagyságát.
De a katolikus Egyház sem felejti el neki soha, hogy kibékítette az olasz államot az Egyházzal és egy évtizedek óta fájó sebet gyógyított meg a katolikus világ szívén.
Köteteket írtak és lehetne még írni róla. De ezt elintézik majd a történetírók, ha megnyugszik a világ és tiszta és elfogulatlan lesz a mérték és értékelés.
Mussolini váratlan lemondása megdöbbentette az egész világot, és az első órákban senki nem tudja, hogy milyen történések előzték meg ezt a távozást. Lehet, hogy még sokáig nem is tudjuk meg. De önkéntelen a Hunyadi Jánosról szóló szép költői sorok jutnak eszünkbe: „Ha így akarja a király, Hunyadi akkor félreáll”. E sorok azt mondták, hogy Hunyadi is mindig csak nemzete érdekét tekintette.
Úgy látszik, Mussolini is tudott nagy lenni, mikor a nemzet érdeke ezt a nagy lépést kívánta tőle.
A mai idők nem arra valók, hogy a nagy események titkait ország-világ előtt szellőztessék.
Mussolini lemondott, félreállt. Ő csalódott-e nemzetében, vagy nemzete csalódott benne, felvetődik a gondolat, de nem érezzük illőnek ezzel foglalkozni.
 Mussolini kiszabadítása: Gran Sasso, 1943. szeptember 12. |
Olaszország új vezére, a sok-sok hadidicsőséget szerzett ősz Badoglio tábornagy kemény parancsnoksága alatt tovább harcol. Mussolini kemény profilja nem jelenik meg többé a Palazzo Venezia erkélyén, ahol annyiszor láttuk, mikor erkélye alatt rajongástól megittasult tömeg ünnepelte őt.
Mussolini félreállt. Mi magyarok, kik sokat köszönhetünk őneki, néma tisztelettel veszünk tőle búcsút. Igaz barátunk volt. Isten adja meg neki, hogy megérje nemzete jobb jövőjének felvirradását.
p-j.-.
