Roosevelt első megválasztása után az Egyesült Államok egyik legismertebb újságírója, Chapson Catt már úgy üdvözölte az elnök feleségét, mint az „első kommunista, asszony, aki a Fehérházba beköltözik”. Roosevelt asszony már ura elnökségének első napjaiban gondoskodott arról, hogy az észak-amerikai rádióban bevezetett, úgynevezett „kommunista órát” meghosszabbítsák.

De komoly működést fejtett ki Roosevelt asszony a spanyol polgárháború folyamán is a vörösök javára.

Negrin igyekezett is háláját az elnök feleségével szemben leróni, amikor alig egy-két nappal Barcelona eleste előtt spanyol múzeumból származó néhány értékes képet ajándékozott a Fehérház asszonyának. A képek között Goya és Velázquez művek is szerepeltek.

(MN. Róma.)

Hiszem és vallom, hogy csak a jobboldaliság jegyében születhet újjá Nagy-Magyarország. Csak a keresztény erkölcs, a nemzeti érzés és a szociális gondolat jegyében fogant politika válthatja meg ezt a sokat szenvedett népet.

Ma kint a világban és ebben a megtépett csonka országban világnézetek harca dúl. Jobb- és baloldali, nacionalista és világpolgári életszemlélet vívja a maga harcát szerte a földgolyón. Az eurázsiai kontinens legkeletibb pontja és legnyugatibb kiszögellése lángban áll. Európa nyugatán, az Ibériai félszigeten ádáz testvérharcban gyöngíti erejét immár esztendők óta egy nagy és dicsőmúltú nép, Távol-keleten pedig a jövő nagy nemzete fundálja ugyancsak vérrel és vassal jövendő nagyhatalmi állásának alapjait. A spanyol polgárháború kirobbantója a világnézeti harc és a „pacifikálás” ürügyén történő japán terjeszkedésnek is bevallott jogcíme a bolseviki métely ellensúlyozása.

Idebent nálunk a harc már eldőlt: A jobboldali világnézet megingathatatlanul erős alapja a jövőt építő munkának. Hála Istennek mi már ott tartunk, hogy túl a tétova útkeresésen, biztos és határozott léptekkel menetelhetünk nyílegyenesen a meghatározott irányban. Iránymutatónk az a politika, amelyet néhai vitéz Gömbös Gyula tett először a kormányzati program tengelyévé és amelynek folytatójaként Darányi Kálmán éppen ennek a nagy és mozgalmas múltú városnak históriai patinát viselő falai között bontotta ki az igazi népsegítő és országregeneráló munkatervnek a zászlaját. Ennek a nagy, átfogó koncepciónak hivatott kiteljesítője vitéz Imrédy Béla dr., akinek kormányára kétségtelenül az újkori Magyarország legnagyobb, legnehezebb és legjelentőségteljesebb feladata nehezedik.

Kell hogy ezt az áldozatosan vállalt munkát teljes siker koronázza, mert az ország szociális berendezkedésének korszerű átalakulásán nemcsak nemzedékek sorsa áll, vagy bukik, de ettől függ az egész magyar jövendő. Ettől függ, hogy az új Európában, amelynek arculata most van kialakulóban, meg tudjuk-e állni helyünket a nemzetek versenyében.

A siker nem lőhet problematikus. A sikernek el kell következnie, mert minden hazafiasan érző és tisztességesen gondolkodó ember átérzi ennek a munkának történelmi jelentőségét. Lehetnek pártok ebben az országban, lehetnek különböző politikai nézetek és felfogások, de egyben egyet kell, hogy értsen az egész nemzet és ez az, hogy csak a vállvetett munka áldozatos erőfeszítése hozhatja meg a jobb jövőt.

Ennek a munkának ideológiái alapja a jobboldaliság. De ez a jobboldaliság nem múló politikai divat, amit a zavaros világhelyzet zajgó hullámverése vetett fel színre, hogy egy későbbi áramlat alámerítse. Ez a jobboldaliság fajtánk hivatottságának felismeréséből és átérzéséből fakadó bensőséges meggyőződés, lelki konstitúció.

Ennek a jobboldaliságnak százszázalékos gyakorlati érvényesüléséből nem alkudhat el semmit semmiféle kompromisszumos törekvés de túl sem licitálhatja a realitások talaját nélkülöző akármiféle szélsőség. Ez a jobboldaliság nemcsak törvényszerűség, de egyben igazság is. Jogrend pedig csak igazságon épülhet fel.

A túlzások kora lejárt, a meggondolatlanság ideje elmúlt. Nem lehet többé személyi érdekeket leplező hangzatos frázisokkal hangulatot kelteni, tömegeket vezetni. Nem lehet a heccpolitika trambulinjáról sötétbe ugrani, sem másokat ugrasztani. Reálisan kell számot vetni a tényekkel, józanul mérlegelni a lehetőségeket és higgadtan, megfontoltan, de határozottan cselekedni.

Cselekvő jobboldaliság, ez kell, hogy eszménye legyen minden magyarnak. Ez a politika nem rombol, hanem épít, nem sebeket oszt, hanem gyógyít, nem ellök, hanem magához ölel, nem gáncsol, hanem vezet. Ez a politika nem kerékkötő, hanem leendő erő.

Ez kell, erre van szükség. Belső békességre, megértésre, egymás megbecsülésére. Mert csakis ebben a légkörben lehet alkotni. Csakis így lehet remélni, hogy azok a reformok, amelyekkel már várandós az idők méhe, megszülessenek és meghozzák a maguk gyümölcseit.

Cselekvő jobboldaliság, ez az út vezet Magyarország feltámadásához!

Sokszor halljuk, hogy az első világháború előtt milyen tündéri volt nálunk az élet. Ó, azok a régi szép idők, mondják különösen a levitézlett szabadkőművesek, liberálisok – és „arabok…” Pillantsunk bele hát a régi szép időkbe. Az Új Magyarság „Régi film”-rovata pergeti a régi szép időket, mikor a nemzet sírját ásták már belső ellenségeink: zsidók és szabadkőművesek. Íme egy kis ízelítő:

A szabadgondolkozók magyarországi egyesülete gyűlést tartott az Újvárosháza közgyűlési termében. A gyűlést Harkányi Ede nyitotta meg, elnöknek közfelkiáltással megválasztották Ágoston Péter dr. jogakadémiai tanárt, Jászai Sámuelt és Fényes Samut. Elsőnek Ágoston Péter dr. méltatta a szabad gondolat jelentőségét és rámutatott a gyűlés tulajdonképpeni céljára, amelynek sommás összefoglalását az a követelés adja meg, hogy a vallás az állampolgárok magánügyének nyilváníttassék.

Kunfi Zsigmond beszédében a klerikalizmus növekvő térhódítását konstatálta a magyar közoktatás összes fokozatain. Az a tömjénfüsttel és pálinkával elbutított menet, amelyet a múlt vasárnap a fővároson keresztül felhajtottak egyházi szerek elővitele mellett, a klerikalizmus iskoláiból került ki – mondotta. (A katolikus nagygyűlés volt. Szerk.)

A klerikalizmus alól csak úgy lehet kihúzni a talajt, ha elvesszük kezeikből az iskolákat. Statisztikai adatokat sorolt fel a klerikális szellemű oktatás és népnevelés elterjedtségéről Magyarországon. Kolonics valamikor előbb koldussá akarta tenni az országot, hogy aztán katolikussá tehesse, a mai rendszer a gyermekeket teszi előbb katolikussá és klerikálissá, hogy így egész életükre szolgákká és koldusokká nyomoríthassák őket. De mindez hiábavaló, eljön, már közel is van a nagy gátszakadás. A kultúreszmék árja elönti a sivár magyar Alföldet is. Igenis, kultúrharc készül, amelyet diadalmasan fogunk megküzdeni a papokkal, az angyalokkal, az ördögökkel szemben, de ha kell, az istennel szemben is.

– Le az istenekkel! – kiáltották közbe mindenfelől.

Kunfi Zsigmond ezzel a jelszóval végezte beszédét: Ki a papokkal az iskolából!

Váradi Zsigmond az egyházi birtokok szekularizációját sürgette, végül Fényes Samu intézett buzdító szavakat a közönséghez.

Megjött a „kultúrharc”. A keresztényeket kivégző bolsevizmus!

Ezeket az időket csak ők várják vissza. De ami elmúlt, többé vissza nem jő!

(Kuruc.info)