Győri Nemzeti Hírlap, 1941. augusztus 2.
„Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában”
Egy külföldön élő magyar panaszai

Szerkesztőségünk előtt gyönyörű gépkocsi állt meg. Szép szőke asszony, három kis gyermek, két fiúcska és egy kislány ült a kocsiban. A külföldi rendszámú gépkocsiból magas férfi szállt ki, még egyszer is megnézte is az ajtónk feletti cégtáblát, aztán bejött. Hamarosan kiderült, hogy előkelő külföldi gyár mérnöke, aki külföldi feleségével és három gyermekével hét év után hazajött, hogy két hetet itthon töltsön. Amit mondott, ahhoz nem teszünk semmit. Kiáltó szó ugyanis minden szava.
– Sopronba mentünk először. Sajnos, menekültünk beljebb az országba, mert Sopronban mindent ellepett a zsidóság. A legjobb szállodákban zsidók, az erdei utakon alig arasznyi nadrágocskákban zsidó nők.

– Gyermekeim, akik perfekt magyarok és élesen felismerik a zsidó vonásokat, bizony felháborodva mondták nekem a soproni szép erdei utakon: Nahát, apa!...
– Siettünk tovább. Le a Balatonra. Mondhatom, onnan is csakhamar tovább. Gyerünk Erdélybe!
– Szerkesztő urak, nem tudom, jártak-e mostanában Erdélyben? Hát menjenek el, de gyorsan. Egy-két öntudatos fürdőhelyen, vagy panzión kívül – ahol nem fogadják be a zsidókat, – elöntötték mindent a zsidók. Hangosak, kérkedők, gúnyosan hencegnek, hogy így van ez jól, a keresztény magyarok csak háborúskodjanak, itthon ők addig jól keresnek és élveznek…
– Végtelenül boldog voltam, mikor olyan kis fürdőhelyre találtunk, ahol nyugodtan élhettünk három napig, mert nem láttunk zsidót.
– Még megfürödtünk volna Győrött, mondják a kávéházban, hogy nagyon szép az uszoda itt, de kérdésemre azt is megmondták őszintén, hogy sajnos, tele van zsidóval. Így tehát majd megfürdünk otthon.
– Nagyon szívesen jönnénk haza rendszeresen, a feleségen is úgy akarja, hogy gyermekeinket élmények kedves szálai kössék magyar hazájukhoz. De most elmondhatom a költővel: Szertenézett s nem lelé honját a hazában.
– Így megyünk haza, mondhatom szomorúan. Azt hittem, már előbbre vagyunk. Nálunk odakünn már tiszta a levegő!
Az autó elrobogott. Egy kis port vert fel maga után. Bizony, nálunk még nem tiszta a – levegő.
A szárnyas bomba borzalmas pusztítást okozott egy angliai piactéren
1944. augusztus 2.

Genf, augusztus 1. NTI. Londonból jelentik: A londoni napilapok tele vannak a szárnyas bombákról szóló jelentésekkel. Minden lap leírja azt az esetet, amikor pénteken délben a szárnyas bomba egy élénk látogatottságú hetipiac közepébe esett. A helyszín a legborzalmasabb látványt nyújtotta, mert nemcsak sok halott és sebesült volt, hanem a piactér közvetlen közelében álló üzletház és egy az ebédidőben tele levő vendéglő is összedőlt. Maga a piactér romhalmazzá vált.
Minden lap hangsúlyozza, hogy e kerület figyelőállomása a szárnyas bombát angol repülőgépnek nézte és ezért nem került sor riasztójelzés adására. (MTI.)
Napi 120 szárnyas bomba repül London fölé
Stockholm, augusztus 1. Interinf. Londoni illetékes helyen átlagosan napi 120-ra becsülik a London területét érintő szárnyas bombák számát.


A V. 1.-ek London egyetlen városrészét sem kímélik. A kormány több tagja London teljes kiürítése mellett foglalt állást. Churchill ezt ellenzi, mert a világ ebben London kapitulálását látná. Churchill a V. 1. ellen úgy akar védekezni, ha a szövetségesek minél előbb elfoglalják Párizst.
A nő, aki a német szárnyas bombában repült

Hanna Reitsch csodálatos hősiessége
Berlin, augusztus 1. TP. Mint a fegyverkezési ipar berkeiben az ember hallhatja, a V. 1. jelzésű német szárnyas bomba fejlődésének történetében kritikus időszakot jelentett a múlt év novembere, amikor hirtelen a kísérleti bombáknak egész sorozata hajlandóságot mutatott arra, hogy alig 50 méteres repülés után megváljék szárnyaitól. Ennek okát nem lehetett tisztán laboratóriumi eszközökkel megállapítani. Ezért elhatározták, hogy a bombából kiszedik a robbanó töltetet és a bomba üregét alkalmassá teszik arra, hogy az egy embert magába fogadjon.

A pilótafülkés V1
Annak ellenére, hogy a német berepülők soraiból számosan jelentkeztek önként ehhez a kísérlethez, mégis Hanna Reitsch jelentkezését fogadták el. Ez a nő, akinek rendkívüli testi tulajdonságai vannak és Seurbruck egyetemi tanár véleménye szerint nyomással szemben mutatkozó érzéketlensége következtében egyenesen pilótafenoménnek számít, vitorlázó repülőgépek zuhanópróbái alkalmával meghaladta a 850 kilométeres sebességet.
Kicsi női teste ezenkívül jobban is megfelelt ennek a különleges célnak, mint férfi katonabajtársainak az arányai. Reitsch asszony, aki 34 éves és 98 fontot nyom, egy külön erre átalakított V. 1. bombába ült. Semmiféle gépet itt kezelnie nem kellett, mert mint ismeretes, a német repülőbomba emberi irányítás nélkül éri el a célját. Ezzel szemben egy különleges szerkezetet kellett rendelkezésére bocsátani, hogy adott pillanatban földre ereszkedhessék.
A megfigyelést egy periszkópszerű berendezés tette lehetővé. Az utat Reitsch asszony a bombában majdnem fekvő helyzetben tette meg, ami egyébként is igen gyors vadászgépeknél is elő szokott fordulni. Próbarepüléseinek második napján azután sikerült kiküszöbölni a szóban forgó hibát. Reitsch Hanna, aki egyik kísérleti repülése során súlyosan megsebesült, teljesítményéért a vaskereszt első osztályát kapta.

Adolf Hitler 1941-ben átadja a vaskeresztet

Hanna Reitsch berepülés után, 1936. augusztus 27.

Bevetésen



Szülőföldjén, Sziléziában – 1941
(Kuruc.info)