Azt hiszem, értem azokat, akik aggodalommal és együttérzéssel figyelik az ide érkezők sorsát. Azokét, akik sok esetben az egyik utolsó lehetőséget választva elmenekülnek a szülőföldjükön uralkodó háborús állapotok elől. Nem tudok együttérzés nélkül gondolni azokra a köztük lévő gyermekekre, akik az égvilágon semmiről nem tehetnek. Nekik a gyermekjáték helyett a sok esetben emberhez méltatlan körülmények jutottak. Vándorlással, utcán alvással, kilátástalansággal és félelmekkel.

Ugyanakkor magam is azt gondolom, hogy a magyar államnak joga és kötelessége a saját állampolgárait megvédelmezni azoktól az emberektől, akik ellenőrzés nélkül, törvénytelenül érkeznek hazánk területére. A téma alaposabb megismerése vezetett, mikor megbíztam Minczér Gábor munkatársamat, hogy a nemzetközi sajtóban megjelent írások alapján, külön figyelemmel a statisztikai adatokra, járja körbe a kérdést. Hogyan valósították meg a nálunk lényegesen nagyobb anyagi erőforrásokkal rendelkező nyugati államok a többségében muszlim államokból érkező bevándorlók integrációját? Általánosságban mennyire van meg ezekben a bevándorlókban a szándék a beilleszkedésre? Hogyan viszonyulnak a befogadó nemzetek szokásaihoz, kultúrájához? Igyekeznek megismerni, elsajátítani, tiszteletben tartják, vagy éppen ellenkezőleg, mondjuk ellenségesek vele? A megismert adatokat a sajtó útján mindenki rendelkezésére bocsátom. A kiolvasható tanulságok mielőbbi levonása mindannyiunk közös érdeke – írja Sneider Tamás, az Országgyűlés és a Jobbik alelnöke portálunkhoz eljuttatott levelében.

Csak az idei évben Magyarországra érkezett illegális bevándorlók száma meghaladta a 150 ezer főt. Akik korábban a székelyektől és más, elszakított területeken élő magyaroktól féltették a munkahelyeket, most a bevándorlás mellett hangoskodnak. Azaz a 2004. december 5-i kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás során a magyarokra és a székelyekre nemet mondtak, de a törvénytelenül hazánk területére lépő illegális migránsokat marasztalnák.

Az egyik civil szervezet vezetője szerint (Migration Aid, Zsohár Zsuzsanna – a szerk.), az elvándorolt magyar szakemberek miatt a munkaerőpiacon keletkezett űrt szakképzett bevándorlókkal kell feltölteni. Legalábbis addig, amíg képesek leszünk a külföldre szakadt magyarokat hazacsábítani. Rajta kívül mások is kardoskodnak amellett, hogy a bevándorlók megfelelő segítséggel integrálódhatnak, és a társadalom hasznos tagjává válhatnak.

Magyarországon a tömeges bevándorlás új jelenség, így nehéz hosszú távú következtetéseket levonni annak következményeiről. Nyugat-Európa több évtizedes bevándorlás politikájának vizsgálatával mégis megfelelő képet kaphatunk az integráció sikerességét illetően.

A Gatestone Institute (egy intézet) 2014-es tanulmányában tárta fel az immár fél évszázada Hollandiában megtelepedett marokkói bevándorlók integrációjának eredményességét. Hollandia az 1960-as években, az alacsonyabb képzettségű munkaerő pótlására elsősorban marokkói munkásokat próbált az országba csábítani. A holland kormány úgy tervezte, hogy a munkások a munkaerőprobléma megoldódása után hazatérnek majd. Ma már tudjuk, nem így történt. A munkások túlnyomó többsége, köszönhetően a liberális törvényeknek, véglegesen letelepült Hollandiában. Sőt! A családegyesítési törvények alapján jogosulttá váltak a családtagjaik Hollandiába hozatalára is.

Az említett tanulmány szerint a Hollandia lakosságának 2,3%-át kitevő marokkóiak élen járnak a bűncselekmények elkövetésében. A fiatal férfiak 65%-a legalább egyszer már volt letartóztatva, egy harmaduk pedig öt vagy több alkalommal volt már börtönben. A marokkói származású bűnelkövetők négyszer annyi bűncselekményt követnek el, mint a holland bűnelkövetők. Jellemzően elsősorban az utcai bűncselekményekben tüntetik ki magukat. Csoportokba verődve terrorizálják a lakóközösségeket, a gyalogosoktól közlekedési vámot szednek, gyakran támadnak meg fiatal lányokat, hogy kirabolják, megverjék, megerőszakolják őket. Ezek a támadások kizárólag a nem muszlim európai nők ellen irányulnak. A marokkói bűnöző csoportok fennen hirdetik, hogy ők a törvények felett állnak. A probléma fokozódását jelzi, hogy az utóbbi időben kezdenek vezető szerepet kivívni a drogterjesztés és az embercsempészet terén is.

A tanulmány szerint a marokkói fiatalok nagy része rasszista és határozottan antiszemita (ez utóbbi persze még nem volna olyan nagy gond - a szerk.). Rasszizmusuk nemcsak a fehér európaiak, de a nem muszlim feketék, sárgák ellen is irányul.

A munkaképes marokkóiak kb. 14%-a nem hajlandó dolgozni, ők a segélyezési rendszer nagyvonalúságát kihasználva az adófizetők pénzén élnek. A rendszer hiányosságait kihasználva gyakran úgy jutnak jogosulatlanul támogatáshoz, hogy nem is élnek Hollandiában.

Jellemző, hogy a marokkói származású fiatalok hangoztatják „muszlimságukat”, tekintélyes részük szimpatizál az Iszlám Állammal, hajlamosak a vallási fundamentalizmusra.

A hollandiai balliberális politikusok – mert olyanok ott is vannak – a sajtóval karöltve előszeretettel próbálták jelentéktelen színben feltüntetni a fent említett tényeket, a bevándorlókat pedig védtelen áldozatként bemutatni. Az integráció sikertelensége miatt – most kapaszkodjon meg a tisztelt olvasó – a holland társadalmat okolták. Valójában a marokkóiak azért nem integrálódnak, mert nem akarnak. Követelik a segélyeket, a szociális lakásokat, az ingyenes egészségügyi ellátást, de nem hajlandók elfogadni a holland kulturális értékeket, betartani az együttélés alapvető szabályait, ahogy a törvények betartását sem tartják magukra nézve kötelezőnek.

A multikulturális eszmék, a marokkói és más muszlim bevándorlók miatt mára Hollandiában egy párhuzamos társadalom alakult ki, amely semmiféle azonosságot nem mutat az őshonos holland társadalom kultúrájával.

(Kuruc.info)