Egy zseniális gondolatokból összeszőtt könyvből idézzük a módszerváltás ezzel kapcsolatos, lényegi történéseit. Ez a klasszikus írás a 85 éves dr. v. Endrey Antalnak A disznófejû nagyúr c. mûve. Idézünk a Hazánk az adósok börtönében fejezetből.

A Jobbikba is belépett a hat idegen nyelven beszélő tudós

„(...) már 1990 februárjában, a választási kampány kezdetén, megkötötték az alkut Londonban országunk legnagyobb hitelezőivel, a Rothschild és Warburg bankházakkal, a Kádár-rendszer által hátrahagyott államadósság pontos és maradéktalan visszafizetésére. Minderre csupán 1995 júliusában derült fény, mikor Rabár Ferenc, az Antall-kormány első pénzügyminisztere, egy őszinteségi rohamában elmondta az egészet Meszleny Lászlónak, a Magyar Nemzet gazdasági riporterének. ("Pénzügyi segítség helyett ígéreteket kaptunk", Magyar Nemzet, 1995. július 22.)
Rabár így számolt be az újságírónak a történtekről:
„(…) lesz Londonban egy tárgyalás, melyet Soros György szervez, és témája a magyar adóssághiány lehetséges kezelési módja. A meghívót Soros György elküldte az akkor alakuló pártok közgazdasági szakértőinek. Tardos Márton fogta össze az utazási ügyeket, s tőle kaptam egy előkészítő anyagot, amelyet tudomásom szerint Szalkai István, az MNB korábbi elnökhelyettese készített. Az írást áttanulmányoztam, és konzultáltam róla Tardos Mártonnal. Ezután ment ki a csapat Londonba. A látogatás magánjellegû volt, noha azon az akkori kormány néhány szakértője is részt vett. Az angol fővárosba Tardos Márton, Surányi György, Csillag István, Szalkai István, valamint jómagam utaztunk el, és Antall József kérésére csatlakoztak hozzánk az ő külföldi szakértői: Tar Pál és O'sváth György. Az 1990-es választások előtt esélyesnek tekintett pártok képviselőiből és a velük már kapcsolatban álló kormányzati szakértőkből tevődött össze a csoport. (…)””
„Vagyis mi történt valójában? A bankárok biztosítani akarták magukat az MDF választási győzelme esetére, ezért magyarországi vezérképviselőjük, Soros György és az általa protezsált Tardos Márton útján meghívták az oroszlánbarlangba az esélyes miniszterelnökjelölt hozzájuk egyébként is közelálló és megfelelő "előkészítő anyaggal" már előzőleg agymosott közgazdasági szakértőit, hogy őket az akkori reformkommunista kormány küldötteivel egyetemben meggyúrják, és a leendő Antall-kormány gazdaságpolitikájának irányelveit előre lefektessék.”
„A Rabár-vallomásból az is kitûnik, hogy a bankárokat elsősorban a magyar nemzeti vagyon megkaparintása érdekelte. Ezért volt a megbeszélés fő témaköre az államadósságnak állami tulajdonnal való megváltása, majd mikor ez gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult, a bankárok hunyorítottak egyet, hogy "sebaj, fiúk, majd megszerezzük más úton, - és - de az adósságot pontosan fizessétek" intéssel, útjára bocsátották az Antall-csapatot.”
"A helyzet tehát az - összegezi Szakolczai György fentebb idézett cikkében -, hogy a Kék szalag bizottság által megszervezett és semmiféle alkotmányos felhatalmazással nem rendelkező és tárgyalásainak tartalmát mindeddig szigorúan homályban tartó csoport megbeszéléseinek (vagy akár hallgatólagos megállapodásainak) folytán alakultak ki a rendszerváltás utáni magyar gazdaság - sőt társadalompolitika - legfontosabb alapelvei! Ezek szerint Magyarország - és egyedül Magyarország a) nem kezdeményez adósságkönnyítést; b) elutasítja a reprivatizáció minden formáját; c) kizárja a széles rétegeket a nemzeti termelőtőke tulajdonából; és d) megindítja a nemzeti termelőtőke külföldiek javára való nagy volumenû értékesítését bevételszerzési célból.”
Meglepetésünkre A disznófejû nagyúr (teljes terjedelemben) digitális formában is megtalálható az Országos Széchényi Könyvtár elektronikus gyûjteményében. Kapható vagy megrendelhető a Magyar Menedék Könyvesbolttól, és kölcsönözhető a Csengey Dénes Könyvtárból.
Néhány további érdekes téma a könyvből:
A Rothschildok meggazdagodása
Metternich kölcsönt kap a Rothschildektől
Endrey Antal 1922-ben Hódmezővásárhelyen született, tősgyökeres jogász és politikus családból. Anyai ágon ősei székely eredetû nemesek, a középkor óta a Tisza bal partján gazdálkodtak. Apja az első világháborúban szerzett érdemeiért vitézi címet kapott, később ezt örökölve, 17 évesen, 1939-ben avatták őt. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Summa cum laude jogi doktori oklevelet nyert. Tanulmányai során két félévet a berlini Fiedrich Wilhelms egyetemen is tanult mint a magyar külügyminisztérium ösztöndíjasa. Jogi stúdiumai mellett behatóan foglalkozott közgazdaságtannal, pénzügytannal és más rokon tárgyakkal. Már joghallgató korában munkatársa volt a Gazdasági Jog címû folyóiratnak. A háború utolsó hónapjaiban mint önkéntes páncélromboló szolgált, majd szovjet fogságba esett, ahonnan csodával határos módon sikerült megmenekülnie. 1947 júliusában minősítéssel tette le az ügyvédi vizsgát, és szülővárosában nyitott ügyvédi irodát.
Ellenzéki politikai tevékenysége miatt 1948 végén kénytelen volt nyugatra disszidálni, majd 1949 áprilisában kivándorolt Ausztráliába. Kezdeti nehézségek után 1956 áprilisában kitüntetéssel szerezte meg a University of Tasmania jogtudományi oklevelét és egyben az ausztrál ügyvédi képesítést. Már abban az évben precedens értékû pert nyert a tasmániai felsőbíróságon, amely az ausztrál döntvénytárba is bekerült. 1957-ben áttelepült Melbournebe, ahol folytatta felfelé ívelő ügyvédi karrierjét. 1972-ben kinevezték az ausztrál szenátus egyik legfontosabb bizottságának állandó jogtanácsosává, mellette folytatta tárgyaló ügyvédi tevékenységét is. Megbízói közé tartoztak a legnagyobb ausztrál és angol vállalatok, az ausztrál hitelszövetkezetek országos tanácsa, több nagy biztosító intézet és a The Age országos napilap. Jogi érdemeiért 1975-ben elnyerte az angol királyi tanácsos rangot. Ügyvédi praxisa mellett 1971-től gazdálkodott is, törzskönyvezett húsmarhatenyészete országos mezőgazdasági kiállításon díjat is nyert.
1989 májusában tért haza Magyarországra, Hódmezővásárhelyen folytatott nemzetközi és magyar ügyvédi gyakorlatot ’99 januárjáig, valamint birtokán gazdálkodott. 2000 januárjában súlyos agyvérzése volt, 4 hónapig kórházban tartották, mozgáskorlátozott lett, de szellemi kapacitását visszanyerte, és még a Jobbikba is belépett a hat idegen nyelven beszélő tudós.
A Nemzeti Újság címû havilapját öt évig Ausztráliában adta ki, majd 1990. januártól Magyarországon; a 16. évfolyamában járó folyóiratot ma is fáradhatatlanul szerkeszti. Számos könyvet írt, Wass Albert az 1986-ban, Melbournben, angol nyelven kiadott Erdély-történelem (eredeti címe: The other Hungary) könyvét vélte a legjobbnak, bár a disznófejû nagyúr c. könyvével vált ismertté. Valamennyi mûvéből felajánlott egy-egy példányt a pártja által alapított Csengey Dénes Könyvtárnak.
(Kuruc.info-összeállítás)
Kapcsolódó cikkünk:
Endrey Antal is lemondta a Magyar Nemzetet