Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a Londoni School of Economics professzora, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a háttérhatalmi hálózat egyik legtekintélyesebb intézményének, a Royal Institute of International Affairs-nek, a RIIA-nak az igazgatója volt, azon meggyőződésének adott hangot, hogy „a jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének többsége az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely a népirtással szemben az egyetlen alternatívának tűnik.”
 Drábik János a Mi Hazánk január 28-i évértékelőjén |
A Royal Institute of International Affairs meghívására Orbán Viktor 2013. október 9-én egy fontos előadást tartott a magyar nép, a magyar nemzet és a magyar állam helyzetéről. Orbán Viktor elmondotta, hogy kormánya tiszteletben tartja a hagyományos értékeket, és ezek alapján akarja, hogy Brüsszel elismerje a nemzetállam fontosságát. A Chatham House, ahol elhangzott az előadás, rendszeresen meghívja a vezető politikusokat előadások megtartására. A Chatam House, amely a Tavistock Institute-tal lényegében azonos, ezek pedig a RIIA-nak a szervezetei, ma is a világpolitikát irányító hálózat második legfontosabb centruma. Ennek a társadalmi szervezetnek becézett nagyhatalmú politikai szervezetnek 150 főállású munkatársa van, további 125 külsős kutatóval. Tekintélyt parancsoló és a választott és a felelősséggel tartozó kormányoktól független elemzéseket készít a biztonságos gazdaságilag virágzó és igazságos világrend építése és fenntartása érdekében.
Novák Előd kérdésében említést tesz Carroll Quigley-ről, a Washington Georgtown Egyetem tanáráról, aki az Amerikai Történész Társaság elnöke és a legtekintélyesebb történelmi folyóirat, a The American Historical Review főszerkesztője volt. Clinton elnöknek Quigley tanította a történelmet és 1996-ban másodszori megválasztását követően mondott beiktatási beszédében egyedül csak Quigley-ről mint tudós tanáráról emlékezett meg, kedves szavakkal.
Carroll Quigley azonban nemcsak tudós történész volt, hanem szoros kapcsolatban állt a teljes nyugati világot irányító nemzetközi pénzoligarchia szupergazdag pénzdinasztiáival. Quigley azt állította magáról, hogy beavatott ismerője a már akkor is globális pénzhatalom szervezeti struktúrájának, hálózati rendszere működésének. A Tragédia és Remény c. művét azt követően írta meg, hogy több évig kutathatott a legtekintélyesebb bankárdinasztiák magánarchívumaiban. Nos, a kutatási eredményeit összegző főművében a 2000 oldalas Tragedy and Hope 324. oldalán írja a következőket: „A pénzvagyon tulajdonosok nemzetközi hálózatának célja nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan, magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálnák, összhangban azon titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon fogadnak el. Carroll Quigley csak egy szűk elitnek szánta a Tragédia és Reményben közölt, zárt archívumokból szerzett titkos információkat. Ő hálózatnak nevezte el a pénzhatalmat gyakorlók csoportját. Ez a hálózat részben zártkörű, titkos, és nem titkos szervezetekből áll. A nemzetközi pénzoligarchiának megvannak a hálózaton belüli, hagymaszerű rétegződéssel felépülő, valóban titkos szervezetei. Ezeknek a tagjai töltik be a hálózat szerteágazó szervezetének a kulcspozícióit.
A pénzhatalom nemzetközi hálózatának központjában azonban mindig egy nagyon kicsi csoporté a teljes ellenőrzés, egy vitathatatlan hatalmú vezetővel. Van egy következő szint, amelynek a tagjai nem is tudják, hogy létezik egy fölöttük álló, még intimebb vezetői csoport. Ők tudatosan arról vannak tájékoztatva, hogy ők maguk alkotják a vezetők körét.
A nemzetközi pénzhatalom napjainkban működő és ma már világhatalomra jutott hálózata abból a titkos társaságból fejlődött ki, amelyet a brit világbirodalmat építő Cecil Rhodes, szupergazdag angol pénzember alapított a XIX. és a XX. század fordulóján. Rothschild pénztámogatással, dél-afrikai gyémánt- és aranybányák tulajdonosává lett Cecil Rhodes, akiről elnevezték a korábban létezett Észak- és Dél-Rodéziát (a mai Zambia és Zimbabwe). Évi egymillió fontot jövedelmező vagyonát Cecil Rhodes, Lord Nathaniel Rothschildra hagyományozta 1888-ban írt, harmadik végrendeletében, azzal, hogy hozzon létre egy titkos társaságot, amely befejezi életművét: a Brit Birodalom globálissá bővítését. A titkos társaság alapítására 1891 márciusában került sor. A titkos társaságot Lord Rothschild megbízásából Lord Alfred Millner vezette. Ennek a londoni központtal működő Rhodes társaságnak hívták a legbelsőbb irányító testületét Roundtable-nek, azaz kerekasztalnak, a többi országban létrehozott szervezeteit pedig Roundtable-csoportoknak.
Carroll Quigley még posztumusz művében is, az „The Anglo-American Establishment” címűben a Rhodes tröszt, amelynek most a nemzetközi dollároligarchia az utódja, lelkesen támogatja. Ennek ellenére Carroll Quigley konfliktusba került a hálózattal. Kijelentette, hogy támogatja a hálózat stratégiai céljait, mert egész életében közel állt hozzá. Quigley azonban ellenezte azt, hogy a hálózat ne tekintse Angliát nem európai hatalomnak, és az Egyesült Államoknak tartozónak tekintse. A szakításhoz a hálózattal az vezetett, hogy a hálózat ismeretlen akart maradni, Quigley pedig meg volt róla győződve, hogy olyan fontos a történelmi szerepe, hogy ezt nem lehet elhallgatni az emberiség elől.
Quigley az, aki megírja, hogy a new yorki székhelyen működő Council of Foreign Releations (CFR, Külkapcsolatok Tanácsa) a Rhodes Tröszthöz kapcsolódó és általa alapított titkos társaságnak a Royal Institute of International Affairs-nek, a Nemzetközi Ügyek Királyi Intézetének, RIIA-nak, (más néven Chatam House-nak, vagy Tavistock Institute-nak) az elágazása.
A RIIA felügyelete alatt, a New York-ban működő Külkapcsolatok Tanácsa kezdetben a Rothschild bankház amerikai vezérképviselőjének, G.P. Morgannak az irányítása alatt állt. Később a Rockefeller család ellenőrzése alá került.
A CFR belső körét a Skull And Bones Order, a Koponya és Csontok Rendje képezi. Ennek szupertitkos elitjét alkotja a Jason Society. A CFR egyébként kooptálja a tagjait és azok csak korlátozott időre tartozhatnak a szervezethez. Hogy milyen fontos szervezet a CFR, azt az is bizonyítja, hogy tagja, illetve támogatója volt Herbert Hoover, Franklin Delano Roosevelt, Dwight D. Eisenhower, John F. Kennedy, Lyndon B. Johnson, Richard M. Nixon, Gerald R. Ford, James E. Carter, George Bush, Bill Clinton, Ronald Reagan, akik valamennyien az Egyesült Államok elnökei voltak.
A Council on Foreign Relation azonban ma már csak az egyike a nemzetközi pénzoligarchia hálózatához tartozó intézményeknek. A RIIA és a CFR együtt irányítja a világrégiók közötti együttműködést összehangoló Trilateral Comissiont (Trilaterális Bizottságot), valamint a központi döntéseket továbbító, és azoknak a végrehajtásáról gondoskodó Bilderberg csoportot.
Carroll Quigley főművének azért adta azt a címet, hogy Tragédia és Remény, mert tragédiának tartotta, ha az emberiség nem fogadja el azt a programot, amit Mayer Amschel Rothschild 1773-ban terjesztett elő Frankfurtban. Itt 12 dúsgazdag és befolyásos embernek mutatta be 25 pontból álló stratégiai tervét. Ha valaki visszatekint az elmúlt 250 év történelmére és összehasonlítja ezen terv 25 pontjával, akkor képet kaphat a történelem értelméről.
Remény alatt azt értette Quigley, hogy az emberiség elfogadja ezt a világprogramot, és nem kell rákényszeríteni sok áldozattal járó erőszakkal.
A néhai James Warburg, a CFR egyik tekintélyes vezetője, aki annak a Paul Warburgnak volt a fia, aki döntő szerepet vállalt a Federal Reserve Systemnek, egy 100%-osan magántulajdonban álló banknak a létrehozásában, amely aztán 1913 decemberében átvehette az Egyesült Államok központi bankjának a szerepét és az egész amerikai pénzrendszer irányítását. James Warburg mondotta 1950. február 17-én, az amerikai szenátus külügyi bizottsága előtt tartott meghallgatáson, hogy „Világkormányzatunk lesz, akár tetszik ez Önöknek, akár nem. Vagy kényszerrel, vagy konszenzussal.”
2021. július 16-én és 17-én kétnapos konferenciát rendeztek Budapesten a szabadkőművesség szerepéről a történelmi Magyarország, a Magyar Királyság összeomlásáról 1918 és 1920 közötti időben. Erre, a tudósok által tartott konferenciára az összes hazai sajtóorgánum meghívót kapott. Mindössze a Magyar Demokrata újságírója volt jelen – ő is magánemberként, aki így foglalta össze a hetilap internetes oldalán a véleményét: „Szabadkőművesek egykor és most” címmel: „Nem elég a világtörténelmet nagy eseményeiben követnünk, be kell hatnunk azon belső indokaiba. Ily módon azon nagy igazsághoz jutunk, hogy minden haladási- és reformeszme, amely az emberiséget foglalkoztatta és előbbre vitte, először titkos társulatok szűk körében dolgoztatott ki és készíttetett elő.”
Az idézett szöveg a Hajnal című szabadkőműves folyóirat 1879. novemberi számában jelent meg. Ezek a kulcsmondatok azt igazolják, hogy a forradalmi ideológiák sohasem maguktól születtek, mondta Szakács Árpád, aki a történelmi igazság kimondásának egyik élharcosa. E sorok írója tisztában van azzal, hogy a szabadkőművesség a reneszánszát éli napjainkban Magyarországon. Hogy kik tartoznak a páholyokba, arra Szakács Árpád válasza az, hogy Colombo hadnagy módszereivel lehet csak tájékozódni. Egyik ilyen módszer, hogy a tudott és nyilvánosan elérhető tényeket össze kell vetni azzal, amit az egyes szereplők mondanak. Egyszersmind az eseményeket az életszerűség mérlegére is fel kell tenni. A napjainkban a ránk zúduló milliónyi információból ki kell szűrni a relevánsakat, az igazakat, és a tetten érhető szereplők nevét a világhálós keresőkbe beütve már meglepően könnyen feltárható a kapcsolatrendszerük és a hálózatuk. Mert a lényeg ez: a globális hálózatrendszer társadalmi hatásokat akar kiváltani. Szakács Árpád utal arra, hogy a nyomtatott és elektronikus tömegtájékoztatás és társadalmi információáramlás képviselőinek a távolmaradása a szabadkőműves konferenciáról, nem az érdektelenség számlájára írható.
A legutolsó Bilderberg tanácskozásra 2022. június 2-án került sor. A 68. alkalommal Washingtonban megtartott találkozón is, mint már említettük, a résztvevők felhasználhatják a találkozón megszerzett információkat, azzal a kikötéssel, hogy nem szabad elmondaniuk, hogy azt milyen nevű, nemzetiségű, vagy pozíciójú személytől szerezték. A találkozó témái foglalkoznak a geopolitikai újrarendeződésekkel, a NATO-t érő kihívásokkal, a globális Kelet felemelkedésével, Kínával az élén, az indiai és csendes-óceáni térség újrarendezésével és természetesen Oroszország és Ukrajna konfliktusával.
Szerkesztette: Ébl György
(Folytatása következik.)
