A dicsőséges Horthy-érában negyed századon át a magyar külpolitika legfőbb célkitűzése a revízió volt. Vagyis annak a gyalázatnak az orvoslása, felülvizsgálata, melyet az antant az Osztrák–Magyar Monarchia, s benne hazánk ellen elkövetett Trianonban. (S tegyük hozzá, Németországot is porig alázták Versaillesban, s maga Foch marsall antant-főparancsnok nyilatkozta ennek kapcsán, hogy ez nem békeszerződés, hanem fegyverszünet húsz évre. Naptári pontossággal igaza lett, remek jósnak bizonyult.)
A Horthy Miklós vezetése alatt álló ellenforradalmi Magyarország valamennyi kormánya – ellentétben a mai Göncz Kinga-féle értelmezhetetlen, nemzetellenes diplomáciával – mindent elkövetett, hogy Magyarországnak nemzetközi fórumokon igazságot szolgáltassanak. A Kormányzó (a mai helyesírási szabályzat szerint ez az írásmód helytelen, de én a történelmi tisztelet okán ragaszkodom hozzá) erőfeszítéseinek köszönhetően, az NSDAP vezetése alatt álló hitleri Németországnak, valamint a Duce kormányzása alatt álló fasiszta Olaszország döntőbíráskodásának értelmében, az 1938. november 2-án aláírt első Bécsi Döntés szerint ünnepélyesen kinyilváníttatott, hogy a Magyar Királyság 11927 km2-nyi területet visszakap a mesterségesen összetákolt "csehszlovák" állam által elrabolt felvidéki területeiből. A történelmi tisztánlátás meg az idióta Slota és a mai tót kormány kedvéért: a hazánkhoz visszakerült 1 millió 60 ezer főnyi lakosság 86.5 %-a magyar volt! Milyen alapon uralkodnak testvéreink felett tótok, akiknek itt államuk sem volt az elmúlt ezer esztendőben? Nem létező történelmi hőseiket s hazug históriai eseményeiket a magyar történelemből lopták össze, mint az egész országukat! Még jelenlegi címerüket is magyar motívumokból rakták össze!
Horthy kormányzó és a Reich együttműködésének köszönhetően 1939. március közepén honvédségünk visszafoglalta Kárpátalját, amikor az összefércelt csehszlovák állam első széthullása következett be, s a Wehrmacht birtokba vette a cseh-morva területeket, és megalakult a Szlovák Köztársaság. Ezzel mintegy 150 km-nyi hosszúságon helyreállt a történelmi lengyel-magyar határ a Kárpátok gerincén. Az új magyar-szlovák államhatár azonban egy kissé északabbra helyezkedett el a mainál! S a hazaáruló Antallék 1993-ban, az önálló szlovák állam megalakulásakor felvethették volna a határrevízió kérdését. Nem tették, mert gyávák voltak, s történelmileg teljesen alkalmatlanok arra, hogy – miként Horthy kormányzó – ezt az országot vezessék.
Hitler német kancellár és Mussolini olasz miniszterelnök aztán 1940. augusztus 30-án, a második Bécsi Döntéssel ismét – részben – igazságot szolgáltatott hazánknak. 43591 négyzetkilométernyi ősi magyar földet kaptunk vissza, a Székelyfölddel, Arany János Nagyszalontájával, Mátyás királyunk és Bocskai fejedelmünk megszentelt szülővárosával, Kolozsvárral. E magyar városban oláh (román) és angol nyelven a mai napig hirdetik az oláh (román) propagandahazugságot Mátyás királyunk szülőházán, miszerint „e házban született a magyarok legnagyobb királya, a román (egyébként oláh vagy vlach) Hunyadi Mátyás. Tény, hogy a Hunyadi-család Havasalföldről származott Magyarországra, s Szent László királyunk sírja mellett Nagyváradon örök nyugalomra helyezett Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) királyunk 1409. október 18-án, Visegrádon kelt okleveléből tudjuk, hogy nevezett királyunk „Serba fia Vajk udvari vitézt” birtokadományban részesítette. Az erdélyi Hunyadvár és környéke jutott e nemes családnak birtokul. Csakhogy akkoriban Havasalföldön török eredetű kun vezető réteg uralkodott, s tudjuk, Szent István királyunk „pogány” neve is Vajk volt. Az oláhoknak semmi közük nincsen a mi dicsőséges Hunyadi családunkhoz.
1941-ben aztán a Versailles-i rendezés másik torzszülöttjének, az ún. Jugoszláviának első széthullása alkalmából (azóta szerencsére már a második összeomláson is túl vagyunk, s a nagyszerb sovinizmusnak és magyargyűlöletnek is „trianoni” történelmi igazság szolgáltatott!) honvédségünk birtokba vette a Bácskát, a baranyai háromszöget és a Muraközt, összesen 11 és fél ezer km2-nyi területet.
Az 1938 és 1941 között teljesen jogosan visszaszerzett területek nagysága együttesen elérte az 1920-as trianoni országrablás, a magyar Golgota 40%-át - Horvátországot is beleszámítva egyharmadát. Hazánk területe – Horthy Miklós kormányzó és miniszterelnökei aktív külpolitikájának köszönhetően – a trianoni csonkaország 93 ezer km2-nyi területéről csaknem a duplájára, 172 ezer km2-re növekedett. A lakosság száma pedig 9 millióról 14,6 millióra növekedett. Ez természetesen csak részleges revíziót jelentett, de úgy gondolom, a mai nyomorúságos nemzetpolitikai viszonyaink között bízvást elfogadnánk ezt a rendezést.
S ezen külpolitikai előzmények után hívta Isten Kormányzónkat és Bárdossy Lászlót, mártír miniszterelnökünket azon történelmi próbatétel elé, hogy hazánkat a második világháború pokoli útvesztőjén keresztülvigye. Iszonyatos kihívás volt e kor nagyszerű férfiainak, ám azt hiszem, Kormányzónk és hősi halált szenvedett miniszterelnöke, Bárdossy László a tőlük telhető legnagyobb és leglelkiismeretesebb tudással és elhivatottsággal álltak az országhajó kormányrúdja mellé! Sajnos a második világháborút a vörös horda meg a szabadkőműves Churchill és Roosevelt jelképezte Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia nyerték meg a sátáni Sztálin közreműködésével, s ennek minden következményét viseljük Európában a mai napig. Ám úgy gondolom, hogy az ő véleményük mellett másnak is helye van.
Lipusz Zsolt