Sajnálatos tény ma már, hogy szeretett hazánk erkölcsi romlásának ahhoz a lépcsőjéhez értünk el napjainkra, hogy a legszélesebb társadalmi rálátás is szembesült azzal, hogy a Magyar Köztársaság XXI. századi rendőrségén belül a politikai prostituálódás mellett egyre gyakrabban bukkan fel az utcán „szolgálatot” teljesítő, ma még kollégáknak hitt, de holnap már köztörvényes bűnözőnek tekintett rendőrök bűnelkövetése. Ez megengedhetetlen és minden jóérzésű magyar állampolgár jogos felháborodását kiváltó jelenség.

A Rendőrség lezüllesztése évekkel ezelőtt kezdődött és már évekkel ezelőtt egyre több tisztességes, a munkáját hivatásának tekintő kisrendőrben tudatosult az, hogy a dolgok a közéletünk iránya mellett a Rendőrségen belül is rossz irányba haladnak. Ez az egyik oka annak, hogy tömegével hagyják el a rendőri pályát.

Szervezetünk, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete megalakulása (2004) óta folyamatosan bírálja azokat a jelenségeket, amelyek kiindulópontja a mindenkori hatalom beavatkozása a rendőrség szakmai munkájába és ehhez megfelelő „bábrendőr” vezetők megtalálása.

Szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, hogy ma Magyarországon több tízezer rendőrségi munkatárs erőn felül, anyagi és erkölcsi megbecsültség hiányában látja el becsülettel, egyre inkább embert próbáló feladatait úgy, hogy az egyre több állampolgár által elutasított politikai hatalmon lévők kézi vezérléssel irányítják nap, mint nap a rendőrség szakmai munkáját. Ehhez sajnos mindig akad olyan rendőri vezetővé felemelt, de távlatokban csak percemberként jellemezhető embertársunk, aki e nemtelen és szakmaiatlan, sokszor bűnös helyzetet eredményező feladatot elvtelenül és szolgai módon végrehajtja, végrehajtatja.

A rendőrség lezüllesztése most vált mindenki számára nyilvánvalóvá, amikor az utóbbi hónapok és különösen az utóbbi napok eseményei rávilágítottak arra, hogy nagyon rossz irányban mennek az események.

Törvényeken felülemelkedő rendőri vezetők gátlástalan jogsértései büntetlenül maradtak, maradnak, sőt kitüntetéseket vesznek fel, amikor az aktuális hatalom szája íze szerint veretik szét a felhergelt kisrendőrökkel az utcán elégedetlenkedő, mindenükből kisemmizni akart emberek ezreit, tízezreit.

A Magyar Köztársaság Rendőrségének mindennél nagyobb szüksége van most, ebben a kritikus időszakban, hogy valamennyi rendszerető állampolgára a megtisztulást, a Rendőrség újbóli alkotmányos keretek közötti működését segítse elő.

Állítjuk, hogy ma még nagyon sok tisztességes rendőr dolgozik a rendőrségen, de a szervezet erkölcsi megbecsültsége – vitathatatlanul köszönhetően a rendőrség egyes dolgozóinak a magatartása miatt is – soha nem látott mélységekben van, és egyre inkább megvetés övezi a társadalom tagjainak többsége részéről.

Ez a megvetés válogatás nélkül azokra a dolgozókra is hatással van, akik minden rendszerető állampolgár érdekében látják el naponta feladataikat.

Kérjük mindazokat, akik rendet szeretnének ebben az országban, hogy vegyék ezt figyelembe, amikor a jelenségekről beszélnek.

A tisztességes munkát végző rendőrök nem amnesztiát kérnek, hanem csak azt, hogy a jövőbe vetett hitük alapján tudatosuljon a közvéleményben, hogy jelentős erőt képviselnek ebben a szervezetben azok, akik legjobb tudásuk szerint igyekeznek megvédeni és szolgálni a tisztességes magyar állampolgárokat.

Nem elsősorban a mi feladatunk, de e levél megírásakor még nem került rá sor, ezért a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete együttérzését fejezi ki, és elnézését kéri azoknak a magyar állampolgár társainknak, akiket prostituálódott rendőri vezetőink és bűnös magatartású rendőr „kollégáink” tevékenysége jogaiban, emberi mivoltában sértett, meggyalázott.

Budapest/Szekszárd, 2007.május 20.

TÁJÉKOZTATÓ

Sorozatos rendőri vezetői visszaélések példálózó jelleggel:

1.Az ORFK egyes vezetői figyelmen kívül hagynak jogerős bírói döntésben foglaltakat, sőt a Legfelsőbb Bíróság egyértelmű álláspontját követően továbbra is pereskednek és időt húznak (diszkrimináció és rendelkezési állományba vétel).

2.Van olyan rendőri vezető (állományilletékes parancsnok), aki írásos utasításba adja a kisrendőr munkaköri leírásába, hogy szolgálatonként hány állampolgárt kell igazoltatnia és intézkednie. Ha pedig ezt a számot nem teljesíti az elvárás szerint, akkor negatív irányban eltérítik az illetményét, magyarul kevesebb lesz a kisrendőr fizetése. Ezt már 2007. februárjában jeleztük az ORFK-nak azzal, hogy leszűkítettük 5 megyére az előfordulási lehetőséget. A mai napig képtelen volt az ORFK vezetése kideríteni, hogy hol írta ezt elő az állományilletékes parancsnok!!!

3.Van olyan rendőri vezető, aki nyíltan hangoztatja, hogy azért, mert kisrendőrök panaszkodni mertek a minősíthetetlen kapitányságvezetői ténykedés miatt „el lesznek taposva, mint egy csótány”. A vezető csótányozza saját embereit. Mit várjunk az utca állampolgárától?

4.Rendszeres az ellentételezés nélküli túlmunka végeztetése. A City Police-szal és egyéb intézkedéseivel Gergényi 2000 fős létszámhiányt idézett elő. A kisrendőrök menekülnek a kerületi kapitányságokról. Van olyan, hogy egyedül ügyeletes tiszt lát el az épületben éjjel szolgálatot, mert nincs, aki kapus szolgálatot lásson el. Kapitányságonként cca. 50-80 fős létszámhiányok vannak, amelyek döntő része a közrendvédelem szakterületéről hiányzik.

5.Nyilvánvaló járandóságokat nem fizetnek ki évek óta a kisrendőröknek, miközben a tüntetések átvételekor hangoztatják, hogy a folyamatos akcióknak köszönhetően javulnak a bűnügyi mutatók statisztikái.

6.A rendőri vezető kiválasztása urambátyám alapon történik évek óta és egyre nagyobb arányban. Ma már szinte csak az lehet rendőri vezető, akinek vagy politikai támogatottsága van, vagy pedig rendőri vezetők rokona, egyenesági leszármazottja. Jó példa erre az egyik volt rendőrfőkapitány gyermeke, aki az RTF. elvégzését követen szinte azonnal bűnügyi osztályvezetői széket kapott és ma már közismert tény, hogy Gergényi, alig 2-3 éves rendőri múlttal kerületi kapitányságvezetővé akarta kinevezni. Évtizedes múlttal rendelkező, tapasztalt, az állomány által elfogadott személyeket csak azért nem emelnek vezetővé, mert nincs patrónusuk. Egyre több az alkalmatlan, hátszéllel rendelkező rendőri vezető.

7.A rendőri vezetők nyilvánvaló jogsértései rossz példát mutatnak a végrehajtó állomány számára, egyes kisrendőrök ebből azt a következtetést vonhatják le, hogy ha a vezetőnek szabad nyilvánosan jogot sérteni, minden bizonnyal a jogszabályok rá sem vonatkoznak.

8.Az ORFK. vezetője saját hatáskörben döntött 6 mrd forint „pofapénz” felosztásáról úgy hogy annak semmiféle jogszabályi alapja sincs! Az ORFK vezetői ezt a 6 mrd forintot részben túlóra kifizetésre, részben jutalmazásokra kívánják fordítani, teljesen jogsértő módon. Per van folyamatban. Eredetileg ebből a pénzből infrastrukturális beruházásokat is finanszírozni kívántak. Magyarul: a béremelésre adott pénzből épületeket akartak emelni és berendezni, mondván, hogy azt a „megtakarításokból” finanszírozták volna. Ez már önmagában hazugság, hiszen ha béremelésre adnak pénzt, ott fogalmilag kizárt a megtakarítás. Hiszen a béremelés azzal a különös tulajdonsággal bír, hogy 100%-osan fel lehet használni, béremelést ugyanis nem szokás visszautasítani a kedvezményben részesülő oldal részéről. Hogyan lehet akkor megtakarításról beszélni?? Határozott tiltakozásunkra került le az asztalról ez az agyament rendőri vezetői elképzelés úgy, hogy a tervezetben a másik két szakszervezettel való „egyetértésben” került megfogalmazásra ez nyíltan jogsértő ORFK. vezetői intézkedés-tervezet.

9.Rossz a teljesítményértékelés rendszere, mert a vezetők szubjektív szempontokat álcáznak objektív szempontoknak, ami nagyon sok esetben visszaélésekre ad okot, amit a minősítések miatti perek sokasága bizonyít. Ez mellett egyre nagyobb arányú a megfélemlítésben lévő rendőrök sérelme miatti látencia, amikor a minősítéseket nem merik bíróságon támadni. Erre tett rá még egy lapáttal a pofapénz bevezetésének rendszere, amelynek egyébként nincs jogszabályi alapja.

10.Hónapok óta csapatszolgálatot, adó rendőröket minősíthetetlen és embertelen körülmények között tartottak, a legelemibb higiéniai feltételeket sem biztosították nekik. Kézmosási lehetőséget, pl. azért nem biztosítottak számukra, mert mint az ORFK vezetője kifejtette: „a téli hidegben a hideg víz úgysem viszi le a szennyeződést WC használat után, vagy étkezés előtt”. A cinikus pofátlanság minden elképzelhető határát túllépve sértették folyamatosan a munkajogi szabályokat, a kisrendőrök elemi érdekeit és kioktató hangnemben utasították vissza a jogos és felháborodott kritikát.

11.Volt olyan kerületi kapitányságvezető, aki tevőlegesen megakadályozta, hogy a szakszervezet munkaügyi ellenőrzést tartson, arra hivatkozva, hogy a kerületi kapitányság nem minősül szervezeti egységnek. Ezt az állítást az ORFK is megerősítette, noha a jogszabályokból egyértelműen levezethető, hogy a kerületi rendőrkapitányság minden tekintetben szervezeti egységnek minősül. Ez is olyan jogsértés a kapitányságvezető részéről, amely jelenleg még következmény nélküli, pedig nyilvánvaló fegyelmi vétséget követett el.

12.Folyamatosan és sorozatosan valótlanságokat mondanak, ha közérdekű adatszolgáltatást kellene adniuk. Mondvacsinált okoknál fogva elzárkóznak az adatszolgáltatástól és hiba mondja az ombudsman, hogy azt meg kellene adniuk, egyszerűen tudomást sem vesznek róla és vagy nem adnak adatot, vagy késve adják, vagy másik szervezeti egységre mutogatnak. Ha pedig késve is de adnak valamilyen adatot, arról az derül ki, hogy nyilvánvalóan hamis adatokat adtak.

13.Közpénzek felett úgy rendelkeznek egyes ORFK-s rendőri vezetők, hogy a mai napig nem tisztázott az, hogy éves szinten több tízmillió forintot milyen alapon adnak a másik két szakszervezetnek, amikor a létszámukról nincs hiteles taglétszám-nyilvántartás. Mert ha volna, akkor minden bizonnyal megadnák ezeket, az adatokat. Nem tisztázott, hogy hány rendőrségi dolgozótól vonnak tagdíjat, ezt az adatot a mai napig nem hajlandók megadni.

14.Szinte kivétel nélkül a legtöbb kerületi kapitányságon a vezetők „adományokat” kapnak autókereskedésektől, úgy, hogy a rendőri vezető bemegy a kereskedésbe kiválasztja a fullos gépkocsit, majd lepapírozzák, mint adományt és ezt az adományt, ezt követően a rendőri vezető saját használatú szolgálati gépkocsiként használja. Csak cégautó adót fizet utána, miközben a gépkocsi fenntartása éves szinten többszázezer forintos kiadással terheli a költségvetést (üzemanyag, szervizelés) hiszen km korlátozás nélküli a használat, azzal még külföldre is mehet. Ez a korrupció melegágya. Miközben a kisrendőröknek km korlátozás van életben.

15.Bene László országos rendőrfőkapitány első intézkedéseinek egyike az volt, hogy az anyagi kiadásokat szigorító intézkedést adott ki egy belső normában, a szigorú, irgum-burgum és a takarékoskodás jegyében, majd szinte ugyanazon a napon titokban, sunyi módon mindenfajta teljesítményértékelés nélkül az ORFK összes főosztályvezetőjének és attól magasabb szintű vezetőjének pozitív irányban eltérítették az illetményét, amely lényegében egy jogszabályi felhatalmazás nélküli fizetésemelést jelentett. Ez az az óta eltelt időben százmilliós nagyságrendű indokolatlan és felhatalmazás nélküli bérkiáramlást eredményezett!

16.A BRFK 5 év alatt üres rendőri szálláshelyek fenntartásáért 150 millió forintot fizetett ki egy munkásszálló tulajdonosi körének. Ma már csak (legutolsó információink szerint) „csak” 15 millió forintot fizetnek ki a semmiért évente.

17.Ha ezeket szóvá teszi szakszervezetünk, az ORFK. ezt „heccelésnek” minősíti.

Ez a legjellemzőbb ma a rendőri vezetőkre. Jogsértések, törvénytelenségek, majd ha ezt szóvá tesszük, akkor elvtelenül visszatámadnak, ellehetetleníteni próbálnak, büntetőfeljelentéseket tesznek, bíróságokon hecceléssel vádolják a tenni akaró, a megújulást, megtisztulást szorgalmazó javaslatainkat.

A rendőrség jelenlegi vezetői garnitúrájának nagy része szakmaiatlan, embertelen és jogsértő módon irányítja a rendőrök mindennapi munkáját. Ezt évek óta mondjuk a létező összes fórumon. Újságcikkekben, miniszternek írt felszólalásokban, ombudsmanhoz, ügyészséghez fordulással, pereskedéssel, mégsem történik semmi, bármilyen kötelezést is hoz mondjuk a bíróság a jogsértés megszüntetésére, arra a rendőri vezető fittyet hány. Figyelembe sem veszi, sőt egy idő után a neki felrótt jogsértéssel az érdekvédőt vádolja meg teljesen pofátlan módon.

18.Milyen rendőri vezető az, ahol rendőri biztosítás mellett követhetnek el bűncselekményt fiatalok tömegesen??? A kendermagos tüntetésen rendőrök által biztosítottan kábítószereztek a tévében is látható módon a fiatalok. Nem erre szólt az engedélyük. Az engedély demonstrálásra szólt és nem arra, hogy nyilvánosan kábítószerezzenek közterületen és ezt Gergényi biztosítsa nekik lábbal tiporva a hatályos büntetőjogi szabályokat. Van ennek ma valamilyen következménye? Bűncselekményt követett el a biztosításért felelős Gergényi. Bűnsegéd volt többrendbeli kábítószer fogyasztásban, amelynek a társadalmi veszélye, jelentősége óriási. A rendőröket elbizonytalanítja, ha azt látják, hogy a jogszabályokat bárhogy lehet értelmezni, ha azt látják, hogy bűncselekményt következmények nélkül lehet elkövetni. Akkor egyes kisrendőrökben, ha bűnözői hajlammal rendelkeznek miért csodálkozunk, hogy az esetek tömegesen kezdenek előfordulni?

Álláspontunk szerint a politikusok felelősségére vezethető vissza mindez, akik elnézik, hogy rendőri vezetők kétes vállalkozói kapcsolatokat építsenek, hogy lábbal tiporják a munkajogi és emberjogi normákat, hogy pazarló és bűnös módon herdálják el a közpénzt és cserébe a rendőri vezetők a politika elvárása szerint értelmeznek alapvető emberi jogokat szabályozó jogszabályi rendelkezéseket.

Jelenleg nincs alkalmas rendőri vezetői garnitúra, csak hatalmaskodás, pökhendiség, a politika felé egymást túllicitáló szakmaiatlan, képzetlen rendőri vezetői réteg, mert az aktuális politikai hatalom irányítja és kézivezérli a jogszabályi rendelkezések helyett a rendőri vezetőket. Ha pedig az aktuálpolitikai érdeke úgy kívánja, akkor látványosan beáldozza a mórt, aki megtette kötelességét, és viheti magával a balhét. Tisztelet a mindenkor meglévő és szabályt erősítő kivételnek.

Milyen rendőrség az, ahol előre borítékolható, hogy sátoros ünnepekkor mely rendőrségi dolgozók kapnak jutalmat? Régen volt egyfajta rotáció. Ma ünnepek előtt a jól dolgozó rendőrök hibájában mindig találnak kivetnivalót a főnökök, hogy megindokolják most éppen miért nem kap jutalmat és miért kap a lojális kedvencke.

Ezt a szégyenteljes közpénz osztogatást az ORFK. azzal fejelte meg, hogy minden évben karácsony előtt többszázezer forintos jutalmakat osztott ki a vezetői állománynak titokban. Addig a végrehajtói réteg alulfinanszírozott, fizetése mára már a számlák kifizetésére sem elegendő.

Mór. Ez a szó egy újabb rendőri vezetői alkalmatlanságot megtestesítő esemény a rendszerváltás utáni rendőrség szakmaiságában. Az eredménykényszer megint csak borítékolhatóan olyan szakmai baklövésekben nyilvánult meg, amelyet egy alkalmas rendőri vezetői kontroll ki tudott volna időben küszöbölni. Nem személyeskedve, de meg kell nézni azt, hogy a legcsúcsabb rendőri bűnügyi vezető személy karrierje is ki volt kövezve már évekkel ezelőtt. Már akkor tudni lehetett, hogy ebből a rendőrből csúcsvezető lesz és marad is mindaddig, amíg van beáldozható tiszt, vagy tiszthelyettes, hiszen családi kapcsolatai révén már a kezdetekkor jókora előnyben volt pályakezdő, de hátszél nélkül induló munkatársaival szemben.

Van olyan jelenleg is rendőri vezető, aki ugatásnak nevezte a kisrendőrök érdekében tett felszólalást.

Van olyan rendőri vezető, aki fél nappal egy magánjellegű koccanásos balesetről értesülést követően – mivel érdekvédelmi tisztségviselő volt a koccanást előidéző vétkes fél – személyesen adott utasítást a már órákkal korábban a részes felek között vita nélkül, betétlapcserével rendezett baleset károsultjához közlekedési helyszínelő járőrt, küldött intézkedni. Azzal az „iránymutatással”, amelynek az eredménye az lett, hogy feljelentették a koccanást, előidéző érdekvédőt úgy, hogy a károsult személy nem is kért rendőri intézkedést.

Ezek a rendőri vezetői visszaélések évek óta látszódnak, megvannak. Évek óta vannak olyan személyek, szervezetek, akik ezt naponta hangoztatták, mégsem volt visszhangja, a sajtó sem igen kapta fel a fejét. Ráadásul az ilyen hangokkal felszólalókat a rendőri vezetők módszeresen ellehetetleníteni próbálták, büntetőfeljelentéseket generáltak ellenük. Most mégis minden újság bűnöző rendőrségről beszél, mint ha ez eddig nem lett volna. Csak éppenséggel a mai napig olyan rendőri vezetők vannak nagy arányban a rendőrségen, akik a fenti –példálózó jelleggel felsorolt – cselekményeket és ehhez hasonló parancsnoki visszaéléseket nap, mint nap elkövetik.

A morális lezüllesztés pedig évek óta folyik, évek óta tudja a politika, hogy a rendőrség vezetésével problémák vannak. Most mégis minden reflektor a bűnöző rendőrökre irányult. Bűnöző kisrendőrök és politikailag felelős rendőri vezetők. Pedig fejétől bűzlik a hal, ez az egész züllesztés a rendőri vezetők prostituálódásával kezdődött.

Ma egy morálisan lezüllesztett prostiországban miért csodálkoznak, ha prostirendőrség kezd kialakulni?

Miért csodálkozunk azon, hogy amikor törvénysértő, hatalmaskodó kiskirály rendőri vezetők jogsértései következmények nélkül maradnak, akkor egyes kisrendőrök is veszik maguknak a bátorságot, hogy törvénysértéseket kövessenek el?

Miért csodálkozik ezen az ország, amikor a rendőri vezetők olyan példát mutatnak, amely követendő mintaként merülhet fel egyes szerényebb erkölcsi mércéjű kisrendőrökben? Ez egyenes következmény. Most mégis a politika álszent módon szörnyülködik a maga által okozott következményen?

Ennek álláspontunk szerint egyes egyedüli oka, hogy meglegyen a társadalmi és ellenzéki támogatottsága a rendőrség reformjának nevezett szétveréshez. Az összevonás a határőrséggel, a régiósítás mind arra való, hogy szétverjék, civilesítsék a rendőrséget. Óriási a veszély, mert egy liberális civil kontroll alatt lévő rendőrség elbizonytalanítása végletekig fog fokozódni. A tisztességes kisrendőrök egy része ma már el van bizonytalanítva, sokszor inkább elfordítják a fejüket, nehogy valakinek a valakijét vonják intézkedés alá.

Az ellenzék felelőssége pedig ott mutatkozik meg, hogy ezt a szándékot még ma sem veszik észre. Nem veszik észre, hogy egy önkormányzati győzelmet követően a rendőrség régiósítása azt a célt szolgálja, hogy a rendőri parancsnokok között privilegizált helyzetben legyenek a régiós főkapitányságok rendőri vezetői.
Vegyük csak sorba. Mely városok lesznek régiós főkapitányságok előreláthatóan?
Budapest, Szeged? Pécs? Nyíregyháza? Miskolc? Székesfehérvár? Győr? Esetleg más városok?

Ezek között a városok között mely városvezetés is kormánypárti és mely városvezetés is ellenzéki???

Az ellenzéki irányítású megyeszékhelyek közül jelen pillanatban Győr látszik ellenzéki vezetésűnek csupán. Mindenhol máshol kormánypárti irányítás van, értelemszerűen kormánypárti erők által elfogadott rendőri vezetőkkel. Ez már most előrevetíti azt, hogy a rendőrség totális átszervezését, régiósítását követőn, egy várható kormányváltás esetén, az akkor várhatóan politikai hatalmat megragadó mai ellenzék ismét csak a saját szája íze szerint fogja átszervezni a rendőrség vezetését. Megint csak nem a szakmaiság lesz az elsődleges, hanem az átszervezésnek hazudott fejcserék és újabb politikailag megbízható rendőr komisszárok vezetői székekbe ültetése. Ez a legfőbb baj. Mert egy hiteles, erős és független rendőrség gátja tud lenni a zavarosban halászó politikai erőknek. Egy gyenge, állandóan átszervezett, politikai komisszárok által vezetett rendőrség viszont a köztörvényes cselekedeteknek nemhogy az üldözője lenne, hanem éppen támogatója. Lásd kendermagos tüntetés, lásd októberi ellenzéki tömegek szétveretése.

A TMRSZ ez ellen is küzd. A rendőri vezetői hatalmaskodások, a rendőr komisszárok térnyerése, a rendőri vezetés belterjessé válása, és a mindenkori politikai hatalom kézi vezérlése ellen. Mert most mindenki láthatja ez hová vezet. A rendőrség fentiek szerinti lezüllesztés elleni harc az egész társadalom érdeke. Meglepődve látjuk, hogy az ellenzék partner kezd ebben lenni és a kormányzat átszervezéssel leplezett valódi szándékait – valószínűleg hozzá nem értése okán – képtelen felismerni.

2007. szeptember 18-án tartott sajtótájékoztatón a TMRSZ főtitkára által elmondott beszéd szövege:

A Magyar Köztársaság miniszterelnökének sajnálatos, kétértelmű, fenyegetően vészjósló és miniszterelnökhöz méltatlan kijelentései kapcsán összehívott sajtótájékoztatón engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig – mint a Magyar Köztársaság Rendőrsége szervezetén belül létező egyik szakszervezet főtitkára – részletezzem a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete álláspontját.

Szakszervezetünk megalakulása, azaz 2004. októbere óta folyamatosan hangoztatja, hogy végett kellene vetnie a mindenkori aktuális kormányzatnak, hogy önös érdekek és saját politikai hatalma védelmében magyar rendőröket olyan emberek ellen vessen be rendőri erőszakot alkalmazva, akik alkotmányos jogaikat, nevezetesen a szólás szabadságát, a tartózkodási hely szabad megválasztásának szabadságát továbbá a jelenlegi hatalommal elégedetlenségnek hangot adó véleménynyilvánítási jogukat kívánják gyakorolni.

A Magyar Köztársaság mindenkori miniszterelnökétől megengedhetetlen az a hangnem, amely burkolatlanul akár a lőfegyver használatát sem kizárva előzetesen „megüzenni kívánja” az ország azon lakosainak, akik említett jogaikat gyakorolni kívánják, hogy ha rajta múlik, akkor a magyar rendőröket akár olyan célra is felhasználja, amely a legsötétebb kommunista diktatúrát megelégelő 56-os forradalom résztvevői közé lövetést idézi fel ha az ember értelmezni kívánja Gyurcsány Ferenc szavait.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szalszervezete pártpolitikasemleges. Ezt mindenképpen szeretném leszögezni. Ugyanakkor tény, hogy a magyar rendőrség beosztotti állománya egyre jobban kisemmizett, saját vezető által sok esetben megalázott. Ezeket a – nevezzük őket kisrendőröknek – kívánná a magyar köztársaság miniszterelnöke ismét egy olyan „szerepkörrel” felruházni, amely minden demokratikus berendezkedésű jogállamban idegen, és csupán egyes diktatórikus rendszerekben fordulhat elő a miniszterelnök „üzenetéhez” hasonló megfélemlítés.

A magyar kisrendőrök zömében és túlnyomó részt tisztességes magyar állampolgárok, szeretik hazájukat és védik a köztársaság jogintézményeit, közrendünket, mindannyiunk biztonságát. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy egyes érdekcsoportok saját céljaik elérése és megkérdőjelezhető társadalom reformálási érdekeik fenntartása céljából – ha az ellenkezik a többségi akarattal – a rendőrséget jogellenes tevékenység kifejtésére utasítsák.

Önöknek valószínűleg még nincs olyan rálátásuk a Magyar Köztársaság Rendőrségén belül kialakult gazdálkodási és humánpolitikai folyamatokra, amelynek birtokában minden bizonnyal kétségük sem lenne a tekintetben, hogy a kormányzat minden eszközt megragad arra, hogy a rendőrség vezetőit mindenáron megnyerje magának és egy mindenáron politikai túlélésre berendezkedett politikai hatalom védelmi rendszerévé silányítsa, ahelyett, hogy a Magyar Köztársaság szakmai alapokon működő rendőrsége lenne. Nem kívánok kitérni az elmúlt hetek történéseire, a hibázó vezetők előléptetésére és jutalmazására, hiszen ezek ismertek Önök előtt.

Tájékoztatom Önöket, hogy néhány hónappal ezelőtt tudomásunkra jutott, hogy teljesen törvénytelen módon – a törvényben megkövetelt egyéni teljesítményértékelés nélkül a 300 legmagasabb rendőri vezetőnek egységesen, átlagban mintegy 90 ezer forinttal eltérítették az illetményét. Ez minden hónapban 25 millió forintjába kerül az adófizető állampolgároknak, mindannyiunknak.

Tájékoztatom Önöket, hogy nem egy városi rendőrkapitányságról kaptunk bizonyító erejű információkat, hogy a kisrendőröket a vezetőik úgy küldik ki az utcára, hogy ha nem büntetnek meg meghatározott számú állampolgárt, akkor megvonják a fizetésük egy részét, sőt, minősítésük során, mint nem megfelelő módon dolgozó személyeket fogják értékelni.

A megfelelő bizonyítékokkal rendelkezünk arra, hogy a rendőrség egyes vezetői aktívan ténykednek azért, hogy az utca állampolgárát az utcán szolgálatot teljesítő kisrendőrök ne „szolgálják és védjék”, hanem büntessék! Ezt már hónapokkal ezelőtt jeleztük az ORFK, IRM vezetésének, de ahelyett, hogy intézkedtek volna a „polgárbarátságtalan” rendőri vezetői mentalitás felülvizsgálatára, azt helyesnek minősítették.

Mindez beleillik abba a most már kétséget kizáró módon körvonalazódó koncepcióba, hogy egyes rendőri vezetőket jól megfizetve a szakmaiság háttérbe szorításával az utca állampolgárát és az utca kisrendőrét egymás ellen hangolják. Ez ellen a TMRSZ folyamatosan felemeli a szavát és a rendőri vezetői kiválasztás sokszor szakmaiatlan gyakorlatának felülvizsgálatát is folyamatosan szorgalmazzuk, minden eredmény nélkül, mert nincs rá láthatóan igény, hogy a rendőrség polgárbarát módon működjön.

Elöljáróban szerettem volna mindezt azért elmondani, hogy valamelyest rálátásuk legyen a TMRSZ alapállására a jelenlegi kialakult állapotok értékelése tekintetében.

A magyar miniszterelnök súlyos szavai sötét árnyékként nehezednek a szakmai alapokon ténykedni akaró rendőri vezetőkre és kisrendőrökre egyaránt. Nem akarjuk, hogy az utca embere a rendőrséget az ÁVH egykori verőlegényeihez hasonlítsa és ezért tenni is kívánunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel.

A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete ismételten felhívja minden rendőri vezető és kisrendőr bajtársunk figyelmét a Rendőrségről szóló törvényben foglaltak betartására és hogy feladatát a rendőri esküjéhez méltón végezze.

A jogsértő parancsot – ha azzal bűncselekmény elkövetésére utasít az utasítást kiadó – meg kell tagadni!

Csapaterőben is meg kell tagadni, ha a rendőr tudja, hogy a végrehajtással bűncselekményt követ el.

A lőfegyverhasználaton kívül alkalmazható egyéb más rendőri kényszerintézkedések kapcsán le szeretném szögezni, hogy minden olyan parancsnál, amikor a tömegoszlatás szükségességének törvényi feltételei fennállnak, a parancsot kiadó rendőri vezetőknek figyelembe kell venni a fokozatosság és az arányosság követelményét.

Ennek figyelmen kívül hagyása ugyanis aránytalan és a demonstrálók számára váratlan rendőri intézkedést eredményez, amely könnyen fordulhat át teljes zűrzavarba, illetve legtöbbször ez volt az előzménye az őszi eseményekkor is a rendőri túlkapásoknak.

A Strassbourg-i Emberi Jogi Bíróság döntését követően – mint azt dr. Morvai Krisztina asszony elmondta (el fogja mondani) - : egy spontán tüntetés nem oszlatható fel „automatikusan”.
Egy tüntetés olyan okból is kezdődhet, amelyre „az azonnali reakció igazolható lehet.” (Ld. A Strassbourgi Bíróság kifejezését) Ilyen esetekben, ha a demonstrációt nem jelentették be előzetesen, de a tüntető tömeg nem tanusít erőszakos magatartást, akkor nem lehet jogellenesesen összegyűlt tömegről beszélni. Ebben az esetben az oszlatásra irányuló parancs kiadásának sincs helye az említett nemzetközi bírósági ítélet értelmében. Erre ezúton nyomatékosan felhívjuk a rendőri vezetők figyelmét.

A TMRSZ mindenképpen el kívánja kerülni az olyan sorozatos parancsnoki hibákból eredő rendőri ténykedést, mint volt az 2006 őszén. Az azóta eltelt időben kisrendőrök tucatjai ellen indult büntetőeljárás, míg a csapaterős rendőri erők eljárásáért felelős rendőri vezetők közül eddig egyetlen egy felelősségre vonásról nem kaptunk hírt, ellenben jutalmazások voltak szép számmal. Ebből következik, hogy a törvénytelenül kiadott parancsok végrehajtóival szemben jár csak el a hatalom, míg a parancsot kiadókat jutalmazza.

Minden rendelkezésre álló jogi eszközzel azon vagyunk, hogy a rendőri erők ténykedése egy demokratikus berendezkedésű államban elvártak szerint történjen és felszólítjuk a rendőri vezetőket, hogy a jogsértő parancsot - jöjjön az akár a Magyar Köztársaság kormányfőjétől is – meg kell tagadnia minden tisztességes magyar rendőrnek.

Köszönöm a figyelmet.