Nem Széchenyi István írta vagy mondta a mostanában tőle leggyakrabban idézett mondatokat, hanem bár egy róla szóló életrajzi regényből való, de tehát mégiscsak egy szépirodalmi mű.

A közszájon forgó idézet első mondata Joseph de Maistre francia filozófus gondolata, melyet 1810 és 1816 között legalább három levelében megfogalmazott, de egyik helyen sem azokkal a mondatokkal folytatódott a szöveg, mint a mi idézetünk. Így a "nyomozás" első fázisában nem volt kizárható, hogy Széchenyi felhasználta és továbbfűzte Maistre gondolatait, bár kutatók már ekkor felhívták arra a figyelmet, hogy a szöveg nem felel meg Széchenyi gondolkodásának, olyan szavakat használ, amiknek akkoriban nem volt értelme, ráadásul Széchenyi nem olvasott Maistre-t.

Aztán végül meglett az idézet, az 1936-ban Surányi Miklós által papírra vetett Egyedül vagyunkban. 
A regény második kötetében, a 268. oldalon olvasható az alábbi teljes szövegkörnyezetben, egy Széchenyi és titkára, Tasner Antal közti vita részeként:

„Én utálom a vénasszonyos lamentációt, amely minden bajért a kormányt teszi felelőssé. Segíts magadon, az Isten is megsegít. Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor az a nemzet aljas vagy műveletlen. Mit használna a dél-afrikai feketéknek az, ha valami isteni hatalom megajándékozná őket Anglia, Franciaország vagy Magyarország alkotmányával?”

Bővebben:
http://urbanlegends.hu/2007/03/29/minden-nemzetnek-olyan-kormanya-van-aminot-erdemel/

(Kuruc.info)