Tisztelt Kurucok! Nagyon örülök, hogy végre Ti is lelepleztétek az általatok csak patkánynak nevezett Szemenyei-Kiss Tamást!

Azt, hogy engem hogyan csapott be, nem túl fontos, ezért csak nagyon röviden írok róla. Sajnos azt kell mondjam, én voltam túl jóhiszemű, magyarul balek, amivel ez az aljas szélhámos csúnyán vissza is élt. Valamikor 1990 vagy 91-ben tűnt fel az életemben Németországban, nem sokkal azután, hogy a Lovas István által a kommunisták áldozataiért létrehozott alapítványt is elkezdte meglopni. Akkor erről még nem tudtam, ahogyan kommunista és besúgó múltjáról sem.

Lovas persze azonnal ki is rúgta, de úgy, hogy a lába sem érte a földet.

Szóval egy szintén emigráns barátom által ismertem meg Szemenyeit, aki akkor még nem használta ezt a "művésznevet", csupán Kiss Tamás néven élte simlis életét. Szépen behízelegte magát az életembe, jó beszélgető partnernek tűnt, egy politikai véleményen voltunk, közel férkőzött. Aztán egy nap azzal állt elő, hogy nagy bajban van a családjával, bővebbet nem mondhat, de segítsem ki egy komolyabb összeggel, amit két hónapon belül vissza fog adni.

Bár nem szeretek kölcsön adni senkinek, annyira kétségbeesettnek látszott, hogy megsajnáltam, és odaadtam neki a kért összeget. Mondanom sem kell, azóta sem láttam. Úgy tudom, visszaköltözött Magyarországra, és többnyire ott élősködik azóta is.

Végezetül pedig fogadjatok egy cikket (katt ide!), ami a Kelet Népében jelent meg, és az egész hétvégém ráment arra, hogy felkutassam. De megvan, és érdemes volt fáradni vele.

Isten óvja a magyarságot a Szemenyei-féle bomlasztóktól!

Baráti üdvözlettel:

N. S.
Düsseldorf