Az összefoglaló nyilvántartás alapján a mérnöki kamarára nézve az iparügyi miniszter, az orvosi kamarákra nézve a belügyminiszter, az ügyvédi kamarákra nézve pedig az igazságügy miniszter megállapítják, hogy a kamara tagjai közül kik azok, akiket az 1938. évi XV. t.-c. 4. §-ának első bekezdése értelmében zsidóknak kell tekinteni, és hogy ezek száma milyen arányban áll a kamara többi tagjainak számához.
Budapesti Hírlap 1938. június 26.
Megjelent a zsidótörvény végrehajtási utasítása
A Budapesti Közlöny vasárnapi számában jelent meg a m. kir. minisztériumnak a társadalom és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938. évi XV. t. c.-ben az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamarákra, valamint a vállalatokra vonatkozó rendelkezések végrehajtása tárgyában rendelkező 4350-1938. M. E. számú rendelete.
 Ez még a a numerus clausus törvény - Horthy és Teleki aláírása |
Budapesti Hírlap 1938. június 26.
Megjelent a zsidótörvény végrehajtási utasítása
A Budapesti Közlöny vasárnapi számában jelent meg a m. kir. minisztériumnak a társadalom és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló 1938. évi XV. t. c.-ben az ügyvédi, a mérnöki és az orvosi kamarákra, valamint a vállalatokra vonatkozó rendelkezések végrehajtása tárgyában rendelkező 4350-1938. M. E. számú rendelete.
A rendelet legfontosabb rendelkezései a következők:
Az ügyvédi és az orvosi kamarák, valamint a Budapesti Mérnöki Kamara mindegyik tagja köteles ez évi július 20-áig személyi adatairól bejelentést tenni ahhoz a kamarához, amelynek tagja. A bejelentések alapján mindegyik kamara összefoglaló nyilvántartást készít és terjeszt az illetékes miniszter, valamint az ügyvédi kamarák országos bizottsága, a mérnöki tanács, illetve a Közigazgatási Bíróság orvosi tanácsa elé.
A kamarák
Az összefoglaló nyilvántartás alapján a mérnöki kamarára nézve az iparügyi miniszter, az orvosi kamarákra nézve a belügyminiszter, az ügyvédi kamarákra nézve pedig az igazságügy miniszter megállapítják, hogy a kamara tagjai közül kik azok, akiket az 1938. évi XV. t.-c. 4. §-ának első bekezdése értelmében zsidóknak kell tekinteni, és hogy ezek száma milyen arányban áll a kamara többi tagjainak számához. Ezt az arányt külön kell megállapítani az orvosi kamarák tagjaira, egyfelől a közszolgálatban álló vagy törvény alapján létesült intézetnél működő orvosok, másfelől az orvosi kamara egyéb tagjai (a magánorvosok) tekintetében: a mérnöki kamara tagjaira külön-külön a közszolgálatban álló mérnökök, a magánalkalmazásban álló mérnökök és a magánmérnökök tekintetében.
Ezt a foglalkozási körök szerint való megosztást is figyelembe véve, rendelkezik a rendelet a törvény értelmében arról, hogy mindaddig, amíg a zsidóknak tekintendő kamarai tagok száma az összes kamarai tagok száma az összes kamarai tagok számához képest a 20 százalékot meghaladja, csupán az újonnan felvett tagok öt százaléka erejéig szabad zsidó tagot a kamarák tagjai sorába felvenni. Ugyanígy rendelkezik a rendelet arról is, hogy a tagok húsz, illetve nyolcvanszázalékos arányának elérése után zsidó tagot csak olyan arányban szabad a kamara tagjainak sorába felvenni, hogy számuk az összes tagok számának 20 százalékát meg ne haladja.
A most ismertetett rendelkezések végrehajtásának biztosítása érdekében a törvény szerint a zsidók közéeső személyeket csak január és július hónapban lehet az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki kamarák tagjai sorába új tagként felvenni: az ebből a célból szükséges nyugalmi állapot elérése érdekében júniusban és decemberben új kamarai tagok felvétele teljesen szünetel.
A most ismertetett rendelkezéssel kapcsolatban a rendelet az átmeneti rendelkezések sorában kimondja, hogy a nemrégiben kihirdetett 4100-1938. M. E. számú rendeletnek a mérnöki, az orvosi és az ügyvédi kamarában új tagok felvételét felfüggesztő hatálya 1938. augusztus 15. napjával megszűnik és az addig benyújtott felvételi kérelmeket haladéktalanul el lehet intézni.
Gondoskodik a rendelet arról is, hogy a kamarai tagok a személyi adatokban bekövetkezett változásokat is bejelentsék a kamarának és a kamara mind új tagok felvételéről, mind a tagjai személyi adataiban bekövetkezett változásokról félévenkint jelentést tegyen az illetékes miniszterhez.
Félreértések kizárása érdekében kimondja a rendelet azt is, hogy a kamarai tagok felvételét érintő rendelkezései az ország egyik ügyvédi, illetőleg orvosi kamarájából a másikba való átjegyzésekre is irányadó.
A vállalatok
A rendelet második része a vállalatokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Minden munkaadó köteles az üzletében, üzemében, vagy bárminemű egyéb vállalkozásban értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottakról az 1938. március 1-én fennállott állapotnak megfelelően július 31-éig bejelentést tenni. A bejelentést az értelmiségi munkanélküliség kormánybiztosához kell benyújtani, vagy beküldeni. A bejelentési kötelezettség kiterjed a közszolgálat körén kívül eső minden vállalatra, illetőleg üzemre, a mezőgazdasági (kert-és szőlősgazdasági) üzemekre azonban egyelőre csak akkor, ha legalább öt alkalmazottat foglalkoztatnak értelmiségi munkakörben.
Nem esik bejelentési kötelezettség alá az olyan üzem, vagy foglalkozás, amely kizárólag hitfelekezeti célt szolgál.
A rendelet és az ahhoz mellékelt minta pontos útmutatást ad arról, kit kell értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottnak tekinteni és ennek megfelelően bejelenteni, továbbá akiket elkülönítve – ellenőrzés végett – akkor is bejelenteni, ha nem is értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak.
Rendelkezik a rendelet az 1938. március 1-e után keletkezett vállalkozások, valamint a vállalkozásokban beállott változások bejelentéséről is.
A bejelentett adatok alapján a kormánybiztos ad útmutatást a törvény rendelkezéseinek a vállalatokban való végrehajtásra. Az alkalmazottak számarányát és illetményeinek arányát félévenként egyenletesen kell 1943. június 30-áig – e határidőnek a m. kir. minisztérium által meghosszabbítása esetén az erre vonatkozó rendelkezésben megjelölt határnapig – csökkenteni, illetve az említett időpontig kell a húsz-és nyolcvanszázalékos arányt esetleg a nemzsidó alkalmazottak számának vagy illetményeik összegének megfelelő emelése útján elérni. Ha a vállalat tíznél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat értelmiségi munkakörben, a rendelet rendelkezéseinek évenként kell egyenletesen eleget tenni.
A bejelentés
A rendelet az alább következők szerint meghatározza, hogy rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából kit kell a törvény értelmében zsidónak tekinteni.
Ennek a rendelkezésnek értelmében az 1938. évi XV. tc. 4. szakaszának első bekezdése alá eső személynek, tehát zsidónak kell tekinteni azt, aki:
1. az izraelita hitfelekezet tagja;
2. 1919. július 31-ike után tért át az izraelita hitfelekezetből más, bevett felekezetbe, vagy ezt az időpontot megelőzően tért ugyan át az izraelita hitfelekezetből más, bevett felekezetbe, de annak nem maradt megszakítás nélkül tagja;
3. akár 1919. július 31-ike után, akár ezt az időt megelőzően az izraelita hitfelekezetből anélkül lépett ki, hogy más felekezetbe belépett volna, vagy az izraelita hitfelekezetből nem bevett felekezetbe tért át;
4. 1919. július 31-ike után született, ha a megjelölt időpontban atyja vagy anyja az izraelita hitfelekezetnek tagja volt.
Bár az előbbi 1-4. pont valamelyike alá esik, a rendelet szerint nem lehet 1938. évi XV. tc. 4. szakaszának első bekezdése alá eső személynek tekinteni azt, aki hősi halált halt szülőknek gyermeke, hadirokkant, tűzharcos, vagy hadiözvegy.
Végül a rendelet a rendelkezéseit megszegő munkaadó és munkavállaló terhére kihágást állapít meg és a törvény értelmében arról is rendelkezik, hogy a m. kir. minisztérium a rendelet rendelkezéseit megszegő vagy kijátszó vállalat részére a vállalat költségére vezetőt rendelhet mindaddig, amíg a törvény és a rendelet rendelkezéseinek a vállalat eleget nem tett.
Az ügyvédi és az orvosi kamarák, valamint a Budapesti Mérnöki Kamara mindegyik tagja köteles ez évi július 20-áig személyi adatairól bejelentést tenni ahhoz a kamarához, amelynek tagja. A bejelentések alapján mindegyik kamara összefoglaló nyilvántartást készít és terjeszt az illetékes miniszter, valamint az ügyvédi kamarák országos bizottsága, a mérnöki tanács, illetve a Közigazgatási Bíróság orvosi tanácsa elé.
A kamarák
Az összefoglaló nyilvántartás alapján a mérnöki kamarára nézve az iparügyi miniszter, az orvosi kamarákra nézve a belügyminiszter, az ügyvédi kamarákra nézve pedig az igazságügy miniszter megállapítják, hogy a kamara tagjai közül kik azok, akiket az 1938. évi XV. t.-c. 4. §-ának első bekezdése értelmében zsidóknak kell tekinteni, és hogy ezek száma milyen arányban áll a kamara többi tagjainak számához. Ezt az arányt külön kell megállapítani az orvosi kamarák tagjaira, egyfelől a közszolgálatban álló vagy törvény alapján létesült intézetnél működő orvosok, másfelől az orvosi kamara egyéb tagjai (a magánorvosok) tekintetében: a mérnöki kamara tagjaira külön-külön a közszolgálatban álló mérnökök, a magánalkalmazásban álló mérnökök és a magánmérnökök tekintetében.
Ezt a foglalkozási körök szerint való megosztást is figyelembe véve, rendelkezik a rendelet a törvény értelmében arról, hogy mindaddig, amíg a zsidóknak tekintendő kamarai tagok száma az összes kamarai tagok száma az összes kamarai tagok számához képest a 20 százalékot meghaladja, csupán az újonnan felvett tagok öt százaléka erejéig szabad zsidó tagot a kamarák tagjai sorába felvenni. Ugyanígy rendelkezik a rendelet arról is, hogy a tagok húsz, illetve nyolcvanszázalékos arányának elérése után zsidó tagot csak olyan arányban szabad a kamara tagjainak sorába felvenni, hogy számuk az összes tagok számának 20 százalékát meg ne haladja.
A most ismertetett rendelkezések végrehajtásának biztosítása érdekében a törvény szerint a zsidók közéeső személyeket csak január és július hónapban lehet az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki kamarák tagjai sorába új tagként felvenni: az ebből a célból szükséges nyugalmi állapot elérése érdekében júniusban és decemberben új kamarai tagok felvétele teljesen szünetel.
A most ismertetett rendelkezéssel kapcsolatban a rendelet az átmeneti rendelkezések sorában kimondja, hogy a nemrégiben kihirdetett 4100-1938. M. E. számú rendeletnek a mérnöki, az orvosi és az ügyvédi kamarában új tagok felvételét felfüggesztő hatálya 1938. augusztus 15. napjával megszűnik és az addig benyújtott felvételi kérelmeket haladéktalanul el lehet intézni.
Gondoskodik a rendelet arról is, hogy a kamarai tagok a személyi adatokban bekövetkezett változásokat is bejelentsék a kamarának és a kamara mind új tagok felvételéről, mind a tagjai személyi adataiban bekövetkezett változásokról félévenkint jelentést tegyen az illetékes miniszterhez.
Félreértések kizárása érdekében kimondja a rendelet azt is, hogy a kamarai tagok felvételét érintő rendelkezései az ország egyik ügyvédi, illetőleg orvosi kamarájából a másikba való átjegyzésekre is irányadó.
A vállalatok
A rendelet második része a vállalatokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Minden munkaadó köteles az üzletében, üzemében, vagy bárminemű egyéb vállalkozásban értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottakról az 1938. március 1-én fennállott állapotnak megfelelően július 31-éig bejelentést tenni. A bejelentést az értelmiségi munkanélküliség kormánybiztosához kell benyújtani, vagy beküldeni. A bejelentési kötelezettség kiterjed a közszolgálat körén kívül eső minden vállalatra, illetőleg üzemre, a mezőgazdasági (kert-és szőlősgazdasági) üzemekre azonban egyelőre csak akkor, ha legalább öt alkalmazottat foglalkoztatnak értelmiségi munkakörben.
Nem esik bejelentési kötelezettség alá az olyan üzem, vagy foglalkozás, amely kizárólag hitfelekezeti célt szolgál.
A rendelet és az ahhoz mellékelt minta pontos útmutatást ad arról, kit kell értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottnak tekinteni és ennek megfelelően bejelenteni, továbbá akiket elkülönítve – ellenőrzés végett – akkor is bejelenteni, ha nem is értelmiségi munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak.
Rendelkezik a rendelet az 1938. március 1-e után keletkezett vállalkozások, valamint a vállalkozásokban beállott változások bejelentéséről is.
A bejelentett adatok alapján a kormánybiztos ad útmutatást a törvény rendelkezéseinek a vállalatokban való végrehajtásra. Az alkalmazottak számarányát és illetményeinek arányát félévenként egyenletesen kell 1943. június 30-áig – e határidőnek a m. kir. minisztérium által meghosszabbítása esetén az erre vonatkozó rendelkezésben megjelölt határnapig – csökkenteni, illetve az említett időpontig kell a húsz-és nyolcvanszázalékos arányt esetleg a nemzsidó alkalmazottak számának vagy illetményeik összegének megfelelő emelése útján elérni. Ha a vállalat tíznél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat értelmiségi munkakörben, a rendelet rendelkezéseinek évenként kell egyenletesen eleget tenni.
A bejelentés
A rendelet az alább következők szerint meghatározza, hogy rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából kit kell a törvény értelmében zsidónak tekinteni.
Ennek a rendelkezésnek értelmében az 1938. évi XV. tc. 4. szakaszának első bekezdése alá eső személynek, tehát zsidónak kell tekinteni azt, aki:
1. az izraelita hitfelekezet tagja;
2. 1919. július 31-ike után tért át az izraelita hitfelekezetből más, bevett felekezetbe, vagy ezt az időpontot megelőzően tért ugyan át az izraelita hitfelekezetből más, bevett felekezetbe, de annak nem maradt megszakítás nélkül tagja;
3. akár 1919. július 31-ike után, akár ezt az időt megelőzően az izraelita hitfelekezetből anélkül lépett ki, hogy más felekezetbe belépett volna, vagy az izraelita hitfelekezetből nem bevett felekezetbe tért át;
4. 1919. július 31-ike után született, ha a megjelölt időpontban atyja vagy anyja az izraelita hitfelekezetnek tagja volt.
Bár az előbbi 1-4. pont valamelyike alá esik, a rendelet szerint nem lehet 1938. évi XV. tc. 4. szakaszának első bekezdése alá eső személynek tekinteni azt, aki hősi halált halt szülőknek gyermeke, hadirokkant, tűzharcos, vagy hadiözvegy.
Végül a rendelet a rendelkezéseit megszegő munkaadó és munkavállaló terhére kihágást állapít meg és a törvény értelmében arról is rendelkezik, hogy a m. kir. minisztérium a rendelet rendelkezéseit megszegő vagy kijátszó vállalat részére a vállalat költségére vezetőt rendelhet mindaddig, amíg a törvény és a rendelet rendelkezéseinek a vállalat eleget nem tett.
(Olvasónktól)
Egy kis vissza(vagy előre?)tekintő
Numerus clausus
Az 1920. évi XXV. tc. (A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról) az egyetemekre való beiratkozást a nemzetiségek országon belüli arányához kötötte.
Egy kis vissza(vagy előre?)tekintő
Numerus clausus
Az 1920. évi XXV. tc. (A tudományegyetemekre, műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiára való beiratkozás szabályozásáról) az egyetemekre való beiratkozást a nemzetiségek országon belüli arányához kötötte.
A törvény végrehajtási része nemzetiségnek minősítette a zsidókat – fölöttébb kegyes 6%-os arányszámot állapított meg rájuk nézve. A törvényt egyes történészek a későbbi zsidótörvények elődjének tekintik, bár maga a zsidó szó egyáltalán nem fordul elő a szövegében. 1928-ban módosították.
Az első zsidótörvény
Az első zsidótörvény
Az 1938. évi XV. törvénycikk (A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról) Első Zsidótörvény néven lett ismert. A törvény kimondta: a szabadfoglalkozású állásoknál és a a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál 20%-a a zsidók maximális aránya, melyet öt év türelmi időszak alatt kell elérni. Nem is csoda, hogy a társadalom elégedetlenséggel fogadta a túlzottan megengedő jogszabályt.
A jogszabály alól ugyanakkor mentesültek az első világháborúban és az ellenforradalomban különböző érdemeket és kitüntetéseket szerzett zsidók, a hősi halottak özvegyei és gyermekei, az 1919 augusztusa előtt kitértek, valamint ezek gyermekei, amennyiben nem tértek vissza a zsidó vallásra. (Erről hol hallani a nagy fasisztázás közepette? - a szerk.)
Bár a törvény még vallási alapon definiálta a zsidó fogalmát, körültekintő módon az 1919. augusztus 1-je után kikeresztelkedetteket is zsidónak minősítette.
A második zsidótörvény
A második zsidótörvény
Az 1939. évi IV. tc. (A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról) már elsősorban faji szempontból határozta meg, hogy ki számít zsidónak. Zsidónak minősült, aki önmaga, legalább egy szülője vagy legalább két nagyszülője az izraelita felekezet tagja volt a törvény hatálybalépésekor vagy az előtt.
A törvény - még mindig túlságosan jóindulatúan - 6%-ban maximalizálta a zsidók arányát a szellemi foglalkozásokbnan, valamint megtiltotta zsidók alkalmazását állami közigazgatási és igazságügyi szerveknél, valamint középiskolákban. Bizonyára nem véletlenül.
Zsidó nem tölthetett be színházakban és médiában olyan állást, amely befolyással volt az adott színház/média szellemi irányvonalára. (Napjainkban teljesen egyértelmű, hogy miért...) Az engedélyeztetés alá eső ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat teljesen kizárta a törvény.
A harmadik zsidótörvény
A harmadik zsidótörvény
Az 1941. évi XV. tc. (A házassági jogról szóló 1894. évi XXXI. tc. kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről) már mindenkit zsidónak minősített, akinek két nagyszülője az izraelita hitfelekezet tagjaként született. Megtiltotta a vegyes házasságokat és a zsidó és nem zsidó közötti nemi kapcsolatot.
(Wikipédia nyomán)
