Törékeny testalkatú, szépkorú hölgy kereste fel szerkesztőségünket, hogy lapunk felhívására csatlakozzon azokhoz, akik megoszják miként bánt el velük a rendőrség október 23-án. B.K.-n külsérelmi nyomok nem látszanak, de mint kiderült a lelke mélyén mély sebet ütött az a hatósági fellépés, amelynek ártatlanul vált az áldozatává, Súlyos beteg, kórházban fekvő unokájához indult a kórházba és a Deák téren kellett volna metróra szállnia kezdte a történetet. (A Gyorskocsi utcában egyébként rabláncon vezettek október 23-án egy másik, jól öltözött, 50-es családanyát is, többen szitkozódtunk a pribékeknek: nem szégyellitek magatokat?! Hallgatás vagy röhögés volt a válasz - a szerk.)
Mind mondta a metró területét azonban el kellett hagynia, mert a hangosbemondó közölte: a szerelvények nem állnak meg. Eléggé zaklatott állapotban jutottam a felszinre, amit csak fokoztak az alacsonyan szálló helikopterek, s a mellettem kétoldalt felsorakozott rendőrsorfal.
A Deák Ferenc utca felől nagy iramban közeledtek az egyenruhások s közben hangos felszólításokkal figyelmeztettek engem és az ott tartozkodó két-három embert, hogy ne álljuk el az útjukat.Lehet,hogy levoltam lassulva, de ki számít arra, hogy tömegközlekedési átszállás következtében hirtelen utcai összecsdapások közepébe csöppen? A sorfalat vezénylő rendőr ezért megszólított, hogy álljak odébb, majd meglökött. Arra kértem ne viselkedjen így velem, mire még nagyobbat lökött rajtam, mire jeleztem neki, hogy nem kell tovább erőszakoskodnia, elindulok. Ezután szó nélkül megfogta a ruhámat s hátratolt a kollégái közé. Innentől kezdve mint egy rongybabát, a rendőrök földre tepertek, hátrabilincselték a kezemet, majd fölállítottak s felírták az adataimat.
Kértem az intézkedő rendőrt, hogy azonosítsa magát, de azt válaszolta, hogy minden adathoz hozzájutok majd, mert ő végig velem lesz. Végül csak a rabszállító autóhoz kisért el, amely elszállított a Gyorskocsi utcai fogdába. A fogdában a rendőrök megkérdezték tőle: miért került oda, s így derült ki, hogy senki sem tudja miért vettek örizetbe. Ekkor kértem papírt, hogy leírhassama sérelmeimet, mire kaptam ugyan néhány ívet, de az egyik rendőr közölte: maga itt egy senki!! Nehogy azt higgye,hogy igaza van! Akármit csinál, úgysem vonnak felelősségre senkit!! végül hajnali fél négykor aláíratták velem egy határozat átvételét, s ebben fogalmazták meg először: megalapozottan gyanúsítható vagyok azzal, hogy október 23-án a rendőri felszólítás ellenére, nem hagytam el a Deák teret, a sorfal mozgását akadályoztam, majd az intézkedő rendőrök ellen fizikai erőszakot alkalmaztam s ezért vettek őrizetbe. Délután már el is vittek az ügyészségre, ahol jelen volt a férjem és az ügyvédem is, majd (új tételeket is hozzáfûzve) felsorolták mivel gyanúsítanak. Ekkor már külön részletezték, hogy ütve-rúgva bántalmaztam a rendőröket. Végül az ügyész döntött, hogy ellenem a nyomozás kényszerintézkedés nélkül lefolytatható, ezért megszüntette az őrizetemet tette hozzá B.K. Lelkiismeretét továbbra is tisztának érzem, s most is abban bízik, hogy becsületesen kerül ki ebből az ügyből, mert életében sohasem játszott szerepet az erőszak, olyasmi történt vele legbelül, amitől most nőtt fel igazán.
A kislány korában átélt ötvenhatos eseményeket is így tudom csak igazából a helyükre tenni, de ami történt meghatározó része marad az életemnek fûzte hozzá B.K.
Megjegyzés: kigyúrt testü rendőrök ellen, hogy lép het fel egy törékeny testalkatú szépkorú hölgy, hogy ütötte-vágta őket? Mi ez ha nem diktatúra? Hogy bánthatnak nőket s főleg, hogy alázhatják meg őket ennyire, mi motiválta őket? Mi ez ha nem megfélemlítés? Ezeket nem anya szülte? Hol voltak amikor a Tiszavasvári férfit agyonverték a cigányok? Hol voltak amikor augusztus 20-án hat ember életét követelte a vihar? Hogy is van szolgálunk és védünk, a frászt kiszolgálunk és véresre verünk az új szlogenük, ráadásul a befizetett adóforintunkból, remélem ezek az emberek valamikor, valahol vissza kapják az élettől ezt a mocskos tettet. Ezért imádkozom, hogy így legyen!
(kossuthter.com nyomán)
