id. Antall József

Novák Elődnek, a Jobbik alelnökének "A halottról igazat vagy semmit" címet viselő tegnapi parlamenti fölszólalása a patkó mindkét oldalán - tehát a szoclib és a fideszes szektorban egyaránt - ellenszenves megnyilvánulásokat váltott ki. Pedig a politikus csak idősb Antall József simulékonyságáról, a kommunistákkal való jó együttműködéséről beszélt. Az ülésteremben jelenlevő posztkommunisták, tehát a hajdani gyilkosok, padláslesöprők, akasztatók szellemi és anyagi örökösei még ki is vonultak az öregebb Antallt bíráló visszafogott szavak hallatára. A piócák exodusával nincs is semmi gondunk, csak azzal, hogy rövid idő után visszaszivárogtak. Az ülést levezető Latorcai János a jobbikos politikus beszéde után az elhangzottakhoz érdekes kommentárt fűzött: Novák Előd nem ismeri, vagy nem teljesen ismeri az általa bírált idősb Antall Józseffel kapcsolatos tényeket.

Latorcai Jánosnak némileg igaza van, mert Novák Előd a rendelkezésére álló rövid megszólalása idő alatt valóban nem sorolta föl Antall József politikai pályafutásának összes visszatetsző cselekedetét, így a hazai németség közel hét évtizeddel ezelőtti elűzésének folyamatában vállalt gyalázatos szerepét sem. Az igazsághoz hozzátartozik az a szemérmesen elhallgatott tény, hogy 1945 tavaszától a Magyarország fölött basáskodó Szövetségi Ellenőrző Bizottság (SZEB) eleinte nem kívánta deportálni a hazai németség százezreit, s erre a "magyar" politikai vezetést nem is utasították.

Német család a deportáló vonatra várva

A németek deportálását vagy elűzését (a német történelemírásban a finomkodó és félrevezető "kitelepítés" helyett a "Vertreibung", azaz "kiűzés" fogalmat használják - H. J.) 1945-ben nem a megszálló szovjetek, nem is a vegyes összetételű SZEB szorgalmazta, hanem a Debrecenben 1944. december 22-én megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány. A szovjeteket kiszolgáló Ideiglenes Nemzeti Kormányon belül leginkább Gyöngyösi János külügyminiszter, az elmúlt két évtized folyamán szinte "szentté" avatott hajdani OGPU ügynök, Nagy Imre, aki Vologya fedőnéven jelentett a szovjet titkosszolgálatnak, és Nagy Ferenc volt a hazai németség elűzésének leghangosabb követelője.

Nagy Imre belügyminiszter irányításával a Belügyminisztérium 1945 májusában fölállította a cinikus módon Népgondozó (sic!) Hivatalnak nevezett intézményt, amelynek elsőrendű feladata a magyarországi németség deportálása volt. Láss csodát, a hírhedt Népgondozó Hivatal élére idősb Antall Józsefet állították az elsősorban a moszkvai emigrációból a szovjet tankok fedezékében visszasompolygó kommunista zsidók. Az Antall József irányította Népgondozó Hivatal "jóvoltából" a legaljasabb és legkegyetlenebb módon, nemzedékek munkáját egyetlen batyuba összezsugorítva (Nagy Ferenc hírhedt mondása alapján - H. J.) kiűzte a németség tekintélyes részét Magyarországról. Elűzték a történelmi Magyarországot, s azon belül Budapestet fölépítő Lechner Ödön, Hauszmann Alajos, Feszl Frigyes, Hild József, Pfaff Ferenc, Schulek Frigyes és Ybl Miklós magyarrá vált német népét.

"Isten veled, hazánk!"

Id. Antall József, Nagy Imre és Nagy Ferenc mellett a hazai németség százezrei kiűzésének további szorgalmazója és kivitelezője a "palástos hóhér" jelzővel is illetett, az előbbieknél nem kevésbé gazember kaméleon Tildy Zoltán volt, akinek "hősiességét" emléktábla is hirdeti egykori lakóházán, a Budapest, II. kerületi Keleti Károly utcában.

Latorcai János a történelmi tudatlanságáról tanúskodó kommentárjai előtt jobban tenné, ha elolvasná a vonatkozó szakirodalmat, például Tóth Ágnes történésznek (nem német származású - H. J.) a '90-es években megjelent Telepítések Magyarországon 1945-1948 között című kitűnő alapművét. Ebben a könyvben lehet olvasni a többi között id. Antall József dicstelen szerepéről is.

Végül ide kell idézni zsidómentéséért a jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékközpontban emléktáblával és faültetéssel megtisztelt id. Antall Józsefnek a hazai németség deportálása előtt mondott hírhedt megnyilatkozását: "Nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, hogy Magyarországnak érdeke: minél nagyobb számban hagyják el (sic!) a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől."

Hering József - Kuruc.info

Üdv Kurucok!

A fenti cikkhez szeretnék kiegészítést tenni.

Ebben a Kuruc.infón korábban megjelent cikkben Antall József miniszterelnök a somogyi Kötcsén elődei hazafiságáról beszélt, s arról, hogy bár katolikusok voltak, ökumenikus szellem uralkodott a családban. (Ahol volt zsidó is: a miniszterelnök anyai nagyapja, Szűcs István, aki 1867-ben született házasságon kívül, egy zsidó hajadon és egy egyházi férfiú - a nagybácsi szerepében feltűnő piarista szerzetes tanár a váci gimnáziumból - törvénytelen gyermekeként.)

A Wikipédia szerint dr. Szücs István (Frankl Mózes, 1867 – 1953) Antall József miniszterelnök anyai nagyapja. Frankl Hermann (Károly) korcsmáros és Steiner Katalin gyermekeként született Szirákon. Gyermekkorában katolizált (Frankl István). 1901-ben nevét Szücs Istvánra változtatta.

Idősebb Antall József 1923-ban megnősült, felesége Szűcs Irén.

Amikor tehát idősebb Antall József zsidókat mentett, és ezért Jad Vasem-emléktáblát kapott, az nem pusztán felebaráti szeretetből történt, hanem felesége, valamint felesége családja révén személyes érintettség okán.

Ezen kívül nem kell azon elmélkedni, hogy Magyarországnak lesz-e valaha zsidó miniszterelnöke, mert már volt ifjabb Antall József személyében. (Illetve azt is tudjuk, hogy Orbán Viktor apja szintén kóser, erről bővebben itt: Zsidó származásáról beszélt Orbán Viktor egy francia lapnak - a "magyar" sajtó persze elhallgatja - a szerk.)

Ezekről szintén nem szeretnek beszélni a megmondóemberek.

Üdvözlettel
Hidra

- Zsidó származásáról beszélt Orbán Viktor egy francia lapnak - a "magyar" sajtó persze elhallgatja

- A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseiből: Írók, újságírók és szövetségeik, 1956-57 (I.)

- A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseiből: írók, újságírók, politikusok, művészek - 1957-59 (II.)

- A legtermékenyebb újságíró ügynök jelentéseiből - III. rész

- Ügynökjelentések és ami azokon túl történt (IV.) - Antallék besúgói, levelek Kádárhoz és Grószhoz

- Ügynökjelentések és ami azokon túl történt V.