2020. április 6., hétfő, Vilmos, Boglárka napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
23:12 A marokkói király amnesztiával harcol a koronavírus ellen22:53 Kórházba szállították a brit miniszterelnököt22:48 Tónus IX: öld meg a bankot!22:28 Az Egyesült Államok tisztifőorvosa szerint "ez lesz a mi Pearl Harbourunk, a szeptember 11-énk"22:07 Dániel Péter antifasizmusától Donáth Anna rasszizmusáig - Heti progresszió (XXII.rész)21:26 Törökországban ismét mintegy háromezer új fertőzöttet diagnosztizáltak20:53 Egy nap alatt csaknem 11 ezren tértek haza Ukrajnába20:21 Ausztriában a 12 ezret is meghaladta a koronavírussal fertőzöttek száma20:04 Megölte egyéves kislányát egy budapesti nő19:45 Csehország francia betegeket gyógyít19:21 Kevesebb halott egy nap alatt, de ismét emelkedett a diagnosztizált fertőzöttek száma Olaszországban 18:58 Meghalt 108 éves korában "az allergia nagyapja"18:46 Toroczkai: koronavírus és a propagandaháború - fontos, hogy ne üljünk fel sem az orosz, sem a kínai, sem az amerikai propagandának17:59 Otthoni tornával bővül az M5 kulturális csatorna oktatási sávja17:37 Könyveket, folyóiratokat tett elérhetővé online a Történettudományi Intézet
24 óra legolvasottabbjai

Anyaország :: :: Hozzászólások

Bosszúért lihegve vették ki a zsidó firkászok részüket a pócspetri koncepciós perből

Reklám

Hetven évvel ezelőtt, 1948. június 3-án meghalt egy fiatal rendőr egy nyírségi faluban. A község neve: Pócspetri. Az elkövetkező napokban Pócspetri nevétől volt hangos az idegenszerű hazai sajtó. Gyalázták Mindszenty József esztergomi érseket, a „klerikális reakciót”, s a gyűlöletvezérelt kommunista firkászok bosszúért lihegtek. Portálunk már megemlékezett a hetven évvel ezelőtti történésekről, de talán nem árt felidézni, kik és mit írtak a koncepciós ügy idején.
A Szabad Nép című szennylap 1948. június 6-án adott hírt arról, mi történt Pócspetriben. A lap címoldalán Révai József, az országot irányító zsidó négyesfogat tagja, terjedelmes vezércikkben adta meg az egyházellenes kampány alaphangját:
A Pócspetrin megölt rendőr vére nemcsak a szabolcsi plébánost, hanem az esztergomi érseket is vádolja.
A fekete reakció szövetkezik itt a régi rend úri híveivel, a demokrácia feudális és fasiszta ellenségeivel és közösen fogják be szekereikbe, használják fel sötét céljaikra a falu népének kulturális és politikai elmaradottságát.
(Révai József: Pócspetri. Szabad Nép, 1948. június 6. 1. o.)
Révai József cikke csak elméleti alapvetés, a tények feltálalása egy ifjú munkatársra, Rákosi Mátyás egyik kedvencére hárult. Vásárhelyi Miklósról van szó, a hazai bolsevik sajtó egyik legundorítóbb alakjáról, aki a rendszerváltozás után az SZDSZ nevű pesti gettót képviselte az Országgyűlésben. Ekkor Vásárhelyi már nagy demokrata volt, igazi tekintély az említett szubkultúrában, ráadásul nagy pénzek fölött is diszponált, hiszen a Soros Alapítvány élére maga az alapítvány névadója helyezte a bolsevik toll akkor már „öregecskedő” mesterét.
Nem sűrűn szokták idézni Vásárhelyi Miklós régi írásait, nem árt tehát, ha időről-időre leltárba vesszük közírói mocorgásának férges gyümölcseit.
Szabad Nép, 1948. június 6. A címoldalon, amit idéztem, Révai József vezércikke, a harmadik oldalon terjedelmes írás: „Vér tapad a fekete reakció kezéhez.” A cikk végén a szerző neve: Vásárhelyi Miklós.
Zoom
Vásárhelyi Miklós (forrás: Wikipedia/Fortepan)
Vásárhelyi szerint a falu plébánosa, a később halálra, majd kegyelemből életfogytiglani fegyházra ítélt Asztalos János (aki megérte a rendszer bukását, 1995-ben hunyt el szülőfalujában) előző „állomáshelyéről” nem véletlenül távozott 1945-ben. Megtudjuk, hogy „Hajdúhadházáról fasiszta múltja miatt jobbnak látta a felszabadulás után azonnal elkotródni”. (Asztalos soha nem volt fasiszta, Vásárhelyi Miklós viszont – önéletrajzi interjúkötetében maga is bevallja – Mussolini Itáliájában tanult, s igencsak rokonszenvezett a fasizmussal egészen addig, amíg származása miatt el nem kotródott Olaszországból. Mindannyiunk nagy szerencsétlenségére Magyarországon telepedett le.)
Ma már tudjuk, Vásárhelyi meséje a Pócspetriben történtekről valóban mese. Kommunista mese, tele rágalommal, a magyarság és a kereszténység elleni gyűlölettel. Cikkét ezekkel a szavakkal zárta:
„Felelniük kell bűneikért és a büntetésnek példamutatónak kell lennie. Mindenkinek lakolnia kell, aki részt vett a gyilkos tüntetésben, de elsősorban a horthysta gyilkosnak, az uszító plébánosnak és azoknak a felbujtóknak, akik felsőbb ösztönzésre a kereszténység védelmének hamis ürügye alatt pusztulásba, vérbe és gyalázatba próbálják sodorni a felemelkedő magyar parasztságot.
(Vásárhelyi Miklós: Vér tapad a fekete reakció kezéhez. Szabad Nép 1948. június 6., 3. o.)
Tudjuk, az ügyben vád alá helyezetteket statáriális eljárás keretében ítélték el. 1948. június 11-én hirdetett ítéletet a bíróság. A gyilkossággal vádolt, horthysta tisztként aposztrofált Királyfalvi Miklóst és a felbujtással vádolt plébánost halálra ítélték, a többiek is súlyos ítéletet kaptak. Királyfalvit még aznap fölkötötték, Asztalos János plébános azonban kegyelmet kapott. (1956-ban szabadult Vácról, disszidált, s csak az 1990-es fordulat után tért haza.)
Zoom
Soros György, a róla elnevezett alapítvány elnöke és Vásárhelyi Miklós, az elnök személyes képviselője sajtótájékoztatót tart a margitszigeti Grand Hotel Ramadában 1989 május 12-én (forrás: MTI)
Az ítélethozatal előtti napon, 1948. június 10-én a Szabad Nép vezércikkben követelt szigorú ítéletet. A cikk címe: „Pócspetriért felelni kell!”. A szerző: V. M. , azaz Vásárhelyi Miklós. A cikk végén olvassuk:
A pócspetri eset véres szégyenfolt a magyar demokrácia vértelen fejlődésének (sic!) történetében. A magyar nép elégtételt követel a példátlan provokációért: szigorú ítéletet elsősorban a felbujtóra és a gyilkosra, de a félrevezetett bűnösöknek is bűnhődniök kell. Elmaradottságuk, tudatlanságuk azonban parancsolóan kötelezi a demokráciát arra, hogy közoktatásunk megjavításával, az egységes demokratikus oktatási rendszer megteremtésével minél előbb vessünk véget az ország egyes részeiben még mindig uralkodó szégyenteljes szellemi elnyomásnak és kulturális elmaradottságnak.”
(V.M. : Pócspetriért felelni kell! Szabad Nép 1948. június 10. 1. o.)
Micsoda cinizmus! Vásárhelyi „vértelen fejlődés”-ről beszél, miközben az ország szovjet megszállása után törvénytelen, ún. „népbírósági” eljárások keretében bitófára küldték, kivégzőosztag elé állították az ország korábbi miniszterelnökeit, minisztereit, 1947-ben kivégezték Donáth Györgyöt stb. A zsidó Vásárhelyi a magyar nép nevében követelt „elégtételt”, miközben a magyar nép színe-java Rákosit és vásárhelyikből verbuválódott csürhéjét a pokolba kívánta. A harmadik figyelemreméltó apróság Vásárhelyi szövegében a vidék elmaradottságára való hivatkozás. Igen, aki nem támogatta a kommunista törekvéseket, az ő szemükben elmaradott volt. Mint Pócspetri népe. Egy alább idézendő írás szerint szinte az egész falu az ellenzéki Demokrata Néppártra szavazott az 1947-es választáson, a kommunistákat pedig egy tucat bolond sem támogatta.
Zoom
Déry Tibor
1948 júliusában egy másik jeles zsidó író is írt Pócspetriről. Déry Tiborról van szó. Június 8-án, „a gyilkosság után ötödnapra” érkezett a faluba, amely „rendőri zár alatt volt, 60-80 tagú készültség tartotta megszállva, az utcákon éjjel-nappal fegyveres járőrök, a falu határán se ki, se be, dolgozni a földekre is csak az járhatott, aki a készültség parancsnokától külön engedélyt szerzett”. (Déry Tibor: Útkaparó. Bp., 1956, 78. o.) Déry a kiválasztottak közé tartozott, őt természetesen beengedték a faluba, másfél napig kérdezősködhetett-nyomozgathatott, hogy a Párt utasításainak megfelelő riporttal szolgálja meg a belé fektetett bizalmat és a tekintélyes apanázst, amellyel a hozzá hasonló szolgalelkű, söpredék „írástudók”-at jutalmazta a hatalom. Déry hosszú írásában arra keresi a feleletet, hogyan történhetett meg az, ami történt. Szerinte „az igazi tettes nem Pócspetriben élt”. Déry látlelete egyszerű: szellemi-lelki sötétség uralja Pócspetrit.
Nem a pap személyének hívei és barátai, hanem a két évszázados sötétségben megrekedt tömeg indult zendülésre. /…/ Tudatlanok és tájékozatlanok. Az volt a benyomásom, hogy egy vastag fal mögött élnek, amely mögé nem jut el a külvilág szava. Nem jut el, tehát még csak nem is vitatkozhatnak vele.
(I.m. 85. o.)
A szellemi sötétségben élő falu plébánosa is szellemi sötétségben élt, ez csak természetes. Az aszfalton nevelkedett, a falut legfeljebb képeslapokból ismerő zsidó író-újságíró szerint Asztalos János plébános nemcsak sötét, hanem nagyon hitvány ember:
Ellenfele volt-e ez az ember a magyar demokráciának? Nem, csak ellensége. Éppoly kevéssé ismerte azt, ami ellen küzdött, mint hívei, akiket ostromra vezetett. /…/ Felsőbb parancsra cselekedett. Jó állása volt és semmi tisztessége, megtehette. A bokrok közül, a háttérből figyelte, hogy a nép hogyan indul ölni. Sokszorosan hitványabb ember a gyilkosnál, akit felakasztottak.
(I.m. 86. o.)
Írása vége felé aztán megtudjuk, mi is a falu szellemi sötétségének a legfőbb bizonyítéka. Déry leírja (utaltam rá korábban), hogy az 1947-es választásokon a kommunisták 9, a kisgazdák 18, az ellenzéki keresztény párt, a Demokrata Néppárt pedig 400 voksot kapott. Mi ebből a tanulság?
Ahol a demokráciának nincs szószólója, ott nem lehet híve sem. A kommunista pártszervezetnek van ugyan állítólag titkára, de hogy ki legyen az, azt senki sem tudta.
(I.m. 93. o.)
A megoldás kulcsa tehát a harcos, élen járó kommunista párt, mert ha az nincs, akkor sötétség és fasizmus honol a haza minden szegletében. Déry szerint az anyagi és lelki elmaradottságból egyként ki kell emelni a falut. Nem csak Pócspetrit, az egész magyar vidéket. S aki ennek útjában áll, azt „el kell takarítani”. (I m. 95. o.)
Zoom
Királyfalvi Miklóst, a zsidó-kommunista rendszer és firkászaik 30 éves áldozatát 2017. július 8-án temették újra (fotó: Racskó Tibor/Szon)
Déry írása valamivel mívesebb, mint Vásárhelyi Miklós primitív szövegei, de a gyalázkodásban, rágalmazásban azért tejtestvérek ők.
Végezetül az izraelita felekezet lapját, a ma is létező Új Élet című hetilapot idézem, mert természetesen a kommunista párt szövetségeseként működő zsidó szervezet sem maradhatott csendben, amikor a katolikus egyházról volt szó. Tudjuk, mindaz, ami Pócspetrin történt, az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslattal függött össze. A kommunista párt a statáriális eljárás után öt nappal megszavaztatta a Házzal a javaslatot, ezzel megszűnt a szabad oktatás Magyarországon, s elkezdődött az egyre hevesebb kampány a katolikus egyház és annak hazai vezetője ellen, amely fél év múltán Mindszenty bíboros letartóztatásában érte el csúcspontját. Az Új Élet a statáriális eljárás, Királyfalvi Miklós fölakasztása után néhány nappal így írt:
Aki csak a vallást védi, és akinek csak a vallás szabadságának szempontjai döntőek, az nem szállhat szembe a magyar demokrácia legújabb törvényjavaslatával, vagy – mire e sorok megjelennek – törvényével. Akik mindenáron lármát csapnak, akik lépten-nyomon felzaklatják a kedélyeket és Pócspetrik sorozatát szeretnék látni ebben az országban, nem a vallást védik és nem a vallás szabadságáért szállnak síkra. A vallás és a vallásszabadság csak ürügy az ő számukra. Egészen más céljaik vannak. /…/
Miért nem fenyegetőztek egyházi átokkal, amikor elhurcolták a magyar munkásság színe-javát és barmok módjára zsúfolták vagonokba vagy hajtották az országutakon a zsidókat? Miért nem tiltakoztak akkor? Miért maradtak csupán az „elméleti” megnyilatkozásoknál? Miért fogalmaztak legfeljebb szépszavú deklarációkat nem is a zsidók, hanem csak a kitért zsidók érdekében? Miért nem járta Mindszenty – Imrédy díszpolgárrá-választása helyett – körbe az országot, hogy keresztes-hadjáratra hívja fel a népet azokkal a fasisztákkal és nyilasokkal szemben, akik nap-nap után megcsúfolták és meggyalázták vallásának és minden pozitív vallásnak legszentebb tanításait?
(Új Élet 1948. június 17. 1-2. o.)
Lám-lám, már hetven évvel ezelőtt is holokausztoztak a Dohány utca táján, bár akkor még nem volt divatban ez a hülye szó. Akkor sem érveltek, csak mutogattak a gyűlölt ellenfélre. Már akkor sem kérdezte senki tőlük, ahogy ma sem kérdezi senki tőlük: a zsidó vezetők miért nem tiltakoztak 1944-ben? A zsidó vezetők, rabbik miért nem járták körbe 1944-ben az országot, s miért nem tájékoztatták hitsorsosaikat? S végül: 1944-es nagy hallgatásukkal ellentétben a szovjet szuronyok árnyékában miért szerveződtek oly gyorsan a magyar- és keresztényellenes gyűlölet zsidó-kommunista kórusává?
B. - Kuruc.info
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Szavazás

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2020 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready