Vári állítása szerint amikor évekkel ezelőtt megkereste az Üvegplafont, félig-meddig feljelentette magát, de azt írja, "még ekkor sem tudta, valójában mit tett az áldozatokkal".

Nem sokkal később a cikk megjelenése után abbahagyta a közéleti tevékenységét, jelenleg rabbiképzőbe jár. A bejegyzésben ugyanakkor azt is írja, hogy annak megjelentetésével az áldozatok most sem értettek egyet.

"Amikor egy éjjeli kocsmai beszélgetésünk során kezdeményeztem az egyik lánynál, hogy legyen közöttünk fiú–lány kapcsolat és ő ezt visszautasította, akkor is úgy vettem, hogy ez nyilván csak játék, valamiféle rejtett bíztatás, „magakéretés”, hiszen „nyilvánvalóan” bírjuk egymást, elkezdtem, ahogy én gondoltam, mintegy „bíztatásként” fogdosni, ugyan már, dehogynem szeretnéd Te ezt – véltem jelezni. Hiszen az ilyesmiről úgy véltem, bőven belefér. Nem ügy. Amikor ezt végül elhárította, abbahagyatta velem és az este véget ért, még tartott egy darabig a tanév, majd annak végén elmentem az iskolából. Előtte mondtam, hogy aki akar, jöjjön el meglátogatni bármikor. Az egyik lány, aki „rajongott” az érdekes és laza kezdőtanárért, akinek látott engem, el is jött, és ott végképp kiszolgáltatva érezte magát nekem, a kezdeményezésemnek és irántam érzett, félreértett vonzalmától vezetve engedett nekem, és elkezdődött a kizsákmányoló szexuális kapcsolat közöttünk, amelynek alapja az érzelmi függés kihasználása volt. Kapcsolat volt, azt mondtam neki, járunk, de nem volt benne semmi kölcsönösség, csak használat és manipuláció. Egy darabig kihasználtam az érzelmi függést, aztán véget vetettem a dolognak, ő viszont még hosszú éveken át küzdött ennek a „viszonynak” a traumáival."