Hűséges olvasóink biztosan emlékeznek arra a szívmelengető huncutságra, amit a trianoni országrablás 100. évfordulóján, június 4-én követett el néhány lelkes ipolysági hazafi, akik jelképesen odébbtessékeltek egy gúnyhatárkövet, hát véletlenül épp a tótok által bitorolt terület kárára.
A rögtönzött és békés "határrevízió" kedves kis hírét nagy örömmel meg is osztottuk a nagyközönséggel, mert ilyen jó és szép cselekedetek sajnos csak ritkán történnek manapság. Már kezdtük is elfeledni az esetet, de egy hét elteltével Kovács kettő rendőr százados dörgedelmes levele tört utat magának elektronikus levelesládánkban, melyben követelte tőlünk az országgyarapító csibészek minden adatát (név, cím, e-mail-cím, IP-cím, nadrágméret stb.).
Nyilván pontosan annyit foglalkoztunk a megtisztelő felkérésnek való megfeleléssel, amennyit az ügy komolysága megenged: körülbelül semennyit. De most, miután nem fizetett az állam a magyarokat viselkedésükkel szegregáló cigányoknak, nem ölik egymást a nyílt utcán a kellemes megjelenésű úriemberek, és még a próféta hívei sem támadnak nap mint nap rendőrökre a gúnyhatáron, eljött az ideje, hogy immár egy alezredes elvtárs elé kerüljön az ország, sőt megbonthatatlan szlovák barátainkat érintvén, a V4-ek legfontosabb ügye.
Ezúttal Horváth Imre rendőr alezredes követeli tőlünk mindenféle fővesztés terhe mellett a "határkő-bűncselekményt" elkövetők minden adatát: név, cím, telefonszám, e-mail-cím, IP-cím, szemszín, bőrszín. Na jó, az utóbbiakat pont nem.
Ezúttal is jeleznénk a t. hatóságoknak, hogy akárhány krumplivirágos Pintér-legénnyel is íratják alá a zsaroló leveleiket, azok a határkövek előbb-utóbb, ha kell, akár maguktól is meg fognak indulni a helyes irányba. Mert, ahogy Tamási Áron mondta volt: "az igazságot is meg lehet szokni". Igen, még a rendőröknek is.
(Kuruc.info)
Előzmények: