Amikor munkatársunk a közeli múltban megkérdezte Orbán egyik tekintélyes közgazdász tanácsadóját, mi a véleménye Matolcsy Raszputyinjáról, a napokban elhunyt Kopátsy Sándorról, őszinteségi rohamában rávágta: „kiszámíthatatlan anarchista”. Majd gyorsan hozzátette: „De ne idézzél!”

Matolcsy György, aki nagy pénzekért alkalmazta tanácsadójaként évtizedeken át, nem közgazdásznak, hanem ötletembernek tartotta, nem alaposnak, de merésznek és gyakorlatiasnak, akinek újabb és újabb „elméletei” kívül estek a konvencionális közgazdaságtan tételein. Megdöbbentő jóslatai, vad tervei jól hangzottak akkor és ott a pillanat varázsával, de a mindenkori politikai igényeknek megfelelően, tapsoltak is neki balról és jobbról, jópofa, eredeti, vicces, ki meri mondani azt, amit az akadémikusok nem, ért Orbán és Matolcsy nyelvén, amelyen felülről nézvést felemelik vagy elvetik a félszemű sámánokat.

Ugyanakkor értett Nyers Rezső és Fekete János nyelvén is. Tudta, mikor kell forradalomról és ellenforradalomról beszélni, váltani és áttranszformálni megnyilatkozásait, szolgálni az MSZMP-t és az állambiztonságot, aztán az antalli privatizációt felügyelve hagyni az ország piaci kiárusítását, majd, rátalálva a fiúkra, zsíros állásokba ülni, szép könyvet írni Orbán Viktorról, és csontig behatolva rögzíteni az örökkévalóságnak ezt a felülmúlhatatlanul behízelgő mondatot:

Kopátsynak (1922, Kaposvár, Schramek Anna) nem volt egyetemi végzettsége. Három évig járt a Műszaki Egyetemre, irodalmár akart lenni, de pártja (MDP, MSZMP) közgazdasági pozícióba helyezte az Országos Tervhivatalban. 1956-ban a hivatal Forradalmi Bizottságának elnöke lett. De novemberben már az MSZMP első szervezője, az Intéző Bizottság tagja, menti volt elvtársait, köztük az OT katonai elnökhelyettesét, Révész Gézát, a későbbi honvédelmi minisztert.

1957-ben beszervezi az állambiztonság, a BM Politikai Nyomozó Főosztálya II/6 osztályának jelent „Somogyi”, „Vas”, majd „I” fedőnéven „az ellenforradalom maradványainak eredményes felszámolása érdekében.” Beszervezése nem ment simán, mert a Tervhivatalban dolgozó egyik legjobb állambiztonsági ügynök, „Pénzes” a következő jellemzést adta róla:

„Elméleti fejtegetései, cikkei zavarosak, politikai gazdaságtani ismeretei fogyatékosak. Természetes esze van, de hiányzik a komoly felkészültség. Kopátsyt erősen anarchista embernek ismerem. Politikailag mindenkor az adott helyzethez igyekszik alkalmazkodni, nem áll szilárd elvi alapon. 1953-54-ben kritika nélkül leghangosabb élharcosa volt Nagy Imre politikájának, ez azonban nem zavarta, hogy később az ellenkező végletbe csapjon. 1956-ban ismét a Nagy Imre-féle politikai vonalat képviselte. Véleményem szerint karrierista hajlamú és politikai megnyilvánulásai is elsősorban ennek tulajdoníthatók.”

De „Szántó” ügynök is figyelmezteti a beszervezőket:

„Gerinctelen, kétkulacsos ember … nagyon jól lavírozott a hivatalban … de nagyon utálják már, jellemtelen, a felesége azt mondta, hogy egy gerinctelen ember, mert az érvényesülése érdekében egyszer ezt a rendszert, máskor a másikat szolgálja ki.”

1960. márciusáig foglalkoztatta a politikai rendőrség, de később is igénybe vették önkéntes szolgálatát, így például a hírszerzés (BM III/I-3-d) 1965-ben olaszországi útja alkalmából. Kopátsy arról biztosította az állambiztonságot, hogy :

„1946 óta, amikor a gyakorlati politikai munka hatása alatt marxista meggyőződésem kialakult, behatóan tanulmányoztam az alapvető marxista munkákat és tervszerű egyéni tanulással sikerült alapos ideológiai képzettséget nyerni.”

2011. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesítették, a parlamenti ünnepségen Schmitt Pál, Orbán Viktor és Kövér László fogott vele kezet. Miért is? Mert hajmeresztő, kalandor tippeket adott (havi 750 ezer forintért) Matolcsy György akkori nemzetgazdasági miniszternek, ötletelő, rögtönző, hazardírozó gazdaságpolitikájához.

Akkor írtunk róla először, feltárva elhallgatott állambiztonsági múltját. 

Októberben visszatértünk cikkünkre, mert a Zsindex a forrás említése nélkül, a rá jellemző slampos elnagyoltsággal és megszokott pontatlansággal idézte írásunkat (Az ember, akire Matolcsy hallgat).

Értett az állami kitüntetésből a Magyar Közgazdasági Társaság akkori vezetősége: nekik kell következniük. 2015-ben a legmagasabb kitüntetésüket, a Közgazdász Életműdíjat adták át Kopátsynak a miskolci közgazdász vándorgyűlésen. (Devalvált kitüntetés.)

Vasárnap, november 8-án, közölték halálhírét az újságok. A 99 éves korában elhunyt „professzorról” a valóságot meghazudtoló feldicsérő hangon írt ritka méltatást több sajtófórum is (Magyar Nemzet, Pesti Srácok, Index, Mandiner stb.), tények elhallgatásával, kritikai észrevételek nélkül.

Kétharmados államférfiú sem kaphatott volna különbet.

(Kuruc.info)