Mint azt később eltűnt, vélhetően törölt bejegyzésében írta, mindig vele utazik a szenteltvíztartója. Már megszokta a protokollt, a római reptereken a biztonsági ellenőrzésnél soha nem veszi elő, mert még sosem volt belőle gond, tudják, hogy ez mi, és mit tartalmaz. Ferihegyen viszont a jelek szerint nem.

– Mindig kiszedették, mindig cirkusz volt. Ezért ma már előre kivettem a kézipoggyászból, előre szóltam, hogy katolikus pap vagyok, ez egy szenteltvíztartó – írta.

A biztonsági személyzet egyik tagja ekkor odaordított a kollégájának, hogy „van itt valami fémcső, majd nézd meg”.

„Ahogy az lenni szokott, a hátizsákom – annak ellenére, hogy kivettem a fém csövet – nem ment át a normál ellenőrzésen. Szólnak, hogy nyissam ki. Konkrétan mindent széttúrt a kollegina (annyira, hogy a hátizsákom cipzárja teljesen tönkrement és az egész tartalmát át kellett pakoljam egy másik táskába), kinyitotta a betegellátó felszerelést, nézett a kis stólára, mint tyúk a piros kukoricára. Majd miután 30 Túró Rudit, 10 Balaton szeletet, 10 Bódi Magdi-könyvet áttúrt megkérdezte, hogy ez a »fém cső« micsoda. Elmondtam, hogy ahogy előre jeleztem a kollégájának ez egy szenteltvíztartó” – idézte fel a történteket Kulcsár Dávid.

Ezután megkérdezték tőle, hogy van-e benne folyadék, mire azt felelte, hogy természetesen.

„Majd közli velem, hogy mivel nincsen rajta feltüntetve, hogy hány ml-es (szerintem így is látja mindenki, hogy micsoda hatalmas űrtartalma lehet), ezért 3 lehetőségem van: 1. kidobják, 2. kiöntik, 3. megiszom. Teljes döbbenet, de nyilván nem volt kérdés, hogy melyik verzió lesz. 34 év alatt mondjuk még nem ittam szenteltvizet… Egy elgondolkodtató történet 2025 Magyarországáról” – jelezte.

Bejegyzését azzal zárta: