Az 1918 őszi patkánylázadás élére taszigált degenerált hazaáruló Károlyi Mihály kétségbeejtő ámokfutása 1919 márciusában Szamuely Tibor, Kun Béla és bűntársaik hatalomátvételébe torkollott. A magyarságtól idegen vörösterroristák 133 napig tartó rémuralma idején a csőcselékből verbuvált pribékek válogatott kínzásokkal ölték országszerte a magyart, miközben hátba támadták, elárulták azokat a honvédeket, akik eredményesen vették fel a harcot a hazára törő román, szerb, cseh csapatokkal. Az addig soha nem tapasztalt erkölcsi züllésnek addig elképzelhetetlen országvesztés lett a következménye.

A terror mindig egy erőszakos kisebbség rémuralma a vele szemben álló normális többség megtörésére. Így volt ez 1919-ben is, olyannyira, hogy azokat is veszedelmes ellenségnek tekintette és üldözte a bolsevista diktatúra, akik ugyan nem léptek fel tevőlegesen ellene – de azt feltételezték róluk a beteg lelkű pszichopaták, hogy alkalmasint megtehetik.

Ezért vált célponttá oly sok mártírral egyetemben Fery Oszkár csendőr altábornagy, valamint Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredesek. A Csendőrségi Lapok 1926. január 15-i számából tudjuk, hogy meggyilkolásuk ötlete egy levitézlett egykori csendőrtől, a vörösterroristákhoz beállt alkoholista Zagyi Józseftől származott. Ő az ellenforradalom megelőzése érdekében az összes csendőrtisztet internálni javasolta Kun Bélának és bűntársainak, erről 1919. július 17-én írásbeli javaslatot készített.

Az uszítás eredményeként a Szamuely Lenin-fiúit vezető hírhedt Cserny József és tettestársai másnap le is tartóztatták Borhy Sándort, Fery Oszkárt és Menkina Jánost. A csendőrtiszteket a Budapest I. kerületében található Mozdony (ma XII. kerület, Kiss János altábornagy) utcai tanítóképző főiskola alagorába hurcolták, a terroristák itt rendezték be egyik kínzóhelyiségüket. Három napig válogatott szadista kínzásoknak vetették alá őket, hogy bevallják a nem létező összeesküvést. Mivel ez hiábavalónak bizonyult, önként jelentkező terroristákat bíztak meg a három csendőrtiszt meggyilkolásával. Csomor Gábor, Kakas Ferenc, Löscher Márton, Neumayer Géza, Papp Sándor, Pető István, Trailla György vállalták a brutális gyilkosságot. A kommunista bűnözők kötelet dobtak át a mennyezet alatt húzódó vízvezetéken, és létrát állítottak alá. Ezen kényszerítették felmászni az előzőleg a felismerhetetlenségig összevert csendőrtiszteket, akiket egymás után öltek meg. Elsőként Borhy Sándort gyilkolták meg, majd Menkina Jánost akasztották fel, ám leszakadt a kötél. Visszakényszerítették a létrára, de amikor kirúgták alóla, még mindig élt, ezért bajonettekkel halálra szurkálták. Fery Oszkárnak végig kellett néznie bajtársai rettenetes haláltusáját, majd őt is meggyilkolták a vörös bűnözők.

A mártírok holttestét összekötözték, két terrorista, Bonyháti Tibor és Radányi Kornél súlyzókat kötözött rájuk, és július 22-én hajnalban a Műszaki Egyetemnél a Dunába vetették.

A kommunista diktatúra bukása és a rend helyreállítása után Cserny, valamint Bonyháti, Csomor, Kakas, Löscher, Neumayer és Papp méltó büntetését elnyerve bitón fejezte be gyalázatos életét. Petőnek és Traillának sikerült megszökni, a felbujtó Zagyit kis idővel később sikerült elfogni, ő szintén akasztófán végezte.

Az értelmetlen, de annál bestiálisabb gyilkosság helyszínének utcája 1921-től 1945-ig Fery Oszkárról volt elnevezve, a közelben a mai Nagy Jenő utca Borhy Sándor, a Tartsay Vilmos utca pedig Menkina János nevét viselte. A tanítóképző falán 1921-ben emléktáblát avattak a mártíroknak ezzel a szöveggel: „Ezen épületben szenvedtek hősiesen vértanúi halált a nemzeti ügy szolgálatában 1919. július 21-én Fery Oszkár cs. és kir. altábornagy, csendőrségi felügyelő, Borhy Sándor és Menkina János m. kir. csendőr alezredesek.” Az emléktáblát 1945 után elpusztították a gyilkosok visszatérő utódai, 2011-ben a XII. kerületi önkormányzat helyreállította, arra is emlékeztetve, hogy az utca 1945-ig Fery Oszkár nevét viselte.

Sajnálatos, arcpirító mulasztás ugyanakkor, hogy az érintett utcák mindmáig a Magyarországot megszálló bolsevista szovjet hadsereg felé kapcsolatot kereső katonatisztek nevét viselik, ahelyett, hogy legalább egy részük nevében is a mártír csendőröknek állítana emléket. Ez is a felemás, máig véget nem ért rendszerváltás bűnös, vádló adóssága.

Ágoston Balázs - Demokrata