Az Eurostat rendszeresen megvizsgálja, hogy a népesség mekkora hányadának lakhatása tekinthető anyagilag megterhelőnek. Azokra az emberekre értik ezt, akik elkölthető jövedelmüknek több mint 40 százalékát fordítják lakhatásra. Ebbe beletartoznak a rezsiköltségek mellett a különféle adók, biztosítások, az esetleges hiteltörlesztések, illetve bérlők esetében a lakásbérléssel kapcsolatos kiadások is.

2025-ben Európában 7,7 százalék volt azoknak az aránya, akik ilyen háztartásban laknak, ez csökkenést jelent az előző évi 8,2 százalékhoz képest. Sőt, 2010, az egységes adatgyűjtés óta a mostan a legalacsonyabb arány. Vagyis legalább másfél évtizedes mélypontra esett az európai háztartások lakhatási költség kifeszítettsége.

Magyarországon tavaly a háztartások 5,3 százaléka költötte rendelkezésre álló jövedelmének minimum 40 százalékát lakhatásra, ez jelentős csökkenés a 2024-ben mért 9 százalékos arányhoz képest. Akár azt is mondhatjuk, hogy a magyar érték egy év alatt átlendült az uniós átlag felettiből az alattiba.

Az elmúlt években viszonylag nagy kilengéseket mutatott Magyarországon ez a mutató, utoljára 2021-ben volt a mostaninál alacsonyabb a vizsgált arány. A régióban egyébként még ez az 5,3 százalékos érték is soknak számít, csak Szerbiában és Csehországban volt ennél magasabb az arány, a lengyeleknél, a románoknál, a szlovákoknál, a szlovéneknél és a horvátoknál is alacsonyabban alakult.

Az Eurostat azt is megvizsgálta, hogy az egyes jövedelmi ötödök (kvintilisek) esetében mekkora volt azok aránya, akiknek gondot okoztak a lakhatási költségek. Magyarországon az első kvintilis, vagyis a társadalom legszegényebb 20 százaléka esetében 16,3 százalékot mutatott az arány a 2024-es 27,6 százalék után. Ebben a társadalmi csoportban egyébként a görögök több mint 80 százalékának nehézséget okozhat a lakhatás.

Ezzel szemben a legfelső, ötödik kvintilisben, vagyis a társadalom leggazdagabb 20 százalékában Magyarországon mindössze 0,5 százalékot érintett ez a probléma a 2024-es 1,5 százalékkal szemben. Az európai átlag hasonló, 0,6 százalék volt, miközben a gazdagok közül a legnagyobb arányban Norvégiában és Dániában terheli a pénztárcát a lakhatás. Különösen kiemelkedő volt a norvégok 7,8 százalékos aránya.

Az logikusnak mondható, hogy a városokban magasabb az arány, elsősorban a drágább lakás- és albérletárak miatt. Az EU-ban a városi lakosság 9,6 százaléka költötte jövedelmének több mint 40 százalékát lakhatási célra, a magyar 6,7 százalékos arány ennél alacsonyabb volt. A vidéki területeken az 5,3 százalékos magyar arány szintén elmaradt az 5,6 százalékos unióstól. Itt is mindkét esetben Görögország és Dánia emelkedett ki az európai rangsorból.

„Az elmúlt években nagy kilengéseket mutatott azok aránya Magyarországon, akiket anyagilag túlzottan megterhel a lakhatási költségek előteremtése. 2025-ben egyértelmű javulás látható, ami elsősorban annak tudható be, hogy a terhek növekedése elmaradt a bérnövekedés ütemétől” – kommentálta az adatot Valkó Dávid.

Az OTP Ingatlanpont vezető elemzője szerint ebben szerepet játszhat a rezsiköltségek befagyasztása (rezsicsökkentés), illetve a tavaly indult Otthon Start Program is hatással lehetett rá. Egyrészt ugyanis ezzel sok család hitelköltségei csökkenhettek, másrészt a megnövekedett kínálat miatt az év utolsó hónapjaiban az albérleti díjak csökkenésnek indultak.