Péter atya prózai okokból kis híján elkésett az interjúról: hiába stoppolt az M6-os autópályán, ezúttal senki sem akarta felvenni. Átfázva didergett fekete papi öltözetében, amikor megtaláltuk.

– Budapestről indultam reggel nyolckor, eddig jutottam. Negyven autó ment el mellettem, de még a reverenda ellenére sem vett fel senki – mondta az atya, aki nem hajlandó másként közlekedni, pedig paptársai már többször mondták, hogy járjon autóval.

– Így több emberrel találkozom, megismerem őket, és sokszor segítek nekik. Többen már megkerestek, és eljöttek a miséimre. A stop nem marketingfogás, segít, hogy közelebb kerüljek az emberekhez.

Péter atya a Szegedi József Attila Tudományegyetem könyvtár-magyar szakos másodéves hallgatójaként jött rá, hogy változtatnia kell az életén.

– Egy hangot hallottam magamban: mennyi időt foglalkozol önmagaddal és mennyit az emberekkel? Napokig ezen gondolkodtam, és rájöttem, hogy önző vagyok. Rájöttem, hogy nekem a papi hivatás lett kijelölve, ezért otthagytam az egyetemet, és a labdarúgó-karrierről is lemondtam.

Szülei nem éltek vallásos életet, de támogatták elhatározásában. A Csongrád megyei Földeákról származó atya szegedies ö-ző nyelvjárásban beszél, korábban sokat focizott a hívekkel, de ma már inkább a futásnak és a biciklizésnek hódol. A közösség tagjaival rendszeresen futnak és kerekeznek nagyobb távokat. Az atya több különös módját választotta a hívek toborzásának: műsort vezet az egyik pécsi rádióban, valamint több videomegosztó oldalon publikálja hitélettel kapcsolatos videóit.

(Bors)