Érthető, és talán el is fogadható ősi, sírva vigadó nemzeti oldalunk részéről ez a megrögzött, esetenként fékeveszett Hobó-ellenesség, vagy inkább Hobó-iszony, azonban mégis jegyezzünk meg valamit: itt egy Magyarországon nagyon népszerű, nagyon sikeres, ízig-vérig “ötletes” előadóművészről vagyon szó. Olyanról, akit egyszer talán még a történelem-tankönyvekben is okítanak majd. Hogy hangja volt-e? Talán. De a rockzenében különben sem ez a leglényegesebb. Mick Jaggernek sem volt hősi tenorja, mégis felkapott, sőt hatalmas világsztár lett belőle. Hobóból is, mert ügyes volt.
Most képzeljük el, hogy a papa a Hungarokamion vezérigazgatója, '56-ban hősies forradalmár-gyilkos, a Rózsadombon villát síboló, ügyes magyar karhatalmista. Valószínű a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemérem büszke tulajdonosa, Kádár elvtárs és társai személyes jó barátja, aki, mellesleg és természetesen, Amerika odaadó csodálója, a Nyugat hívő magyar bábja.
Higgyük el, a dologhoz nem ideologikusan kell közelítenünk. Hiszen például Biszku Béla is az amerikai jogállam őszinte csodálója volt, sőt olyannyira, hogy ezt még hirdette is, ezt biztos forrásból, első kézből tudom, azonban ez természetesen nem zavarta abban, mit zavarta, erősítette, hogy aki rajta kívül is ilyet tett, azt minden lelkiismeret-furdalás nélkül kardélre hányja. Mondjuk például kivégeztesse, vagy megúsztassa a Balatonban télvíz idején. Ugyanis az egész MSZMP és KISZ utálta a Szovjetuniót, sőt sokan maguk a szovjet elvtársak is, imádta a Nyugatot, ezt, ahogy előbb írtam, tapasztalatból tudom, viszont éppen ez a lényeg, hogy ennek ellenére is az utolsókig kiszolgálták a szovjeteket, az egész marxista habracsot, mert érdekük, karrierük, pénzeszsákjuk ezt kívánta. Magyarán elvtelenek voltak a halálig.

Egy undorító, szemét söpredék

Innen származott a hős bluesista “tenor”, ifjabb Földes László, alias Hobó, aki szintén nyugatrajongó volt, és mivel a nép elzárva még az angol szótól is, nem izélt sokáig, gyerünk eladni a “parasztnak” az egész nyugati rock-majomkenyérfát. El is adta. Csak, mint bizonyos régi nagyjaink tették akkoron, akkor nagyon régen, és itt neveket jobb, ha nem mondok, akik szintén megpróbálták “civilizálni” ezt a bunkó magyar vidéket, ezt az ugart, vagyis minket, hogy éppen bele nem döglöttünk nagyívű másolásukba, és eladták nekünk az egész pacsuli ködös eget nyugati gyártmányú felhőkkel, és eredeti demokratikus napsugárral.
Vagyis ő szintén nem csinált semmi különöset, ugyan már, csupán csak mint a “nagy” elődök: másolt, lopott, koppintott, kultur-rabolt, hazudott. Amit természetes egyszerűséggel eredeti sajátjának adott el, minden másoktól származó eredeti dolgot irtott, így aztán ő lett a nagy civilizátor, az őstehetség, a született zseni, az imádott rendszerellenes felforgató, az új műfaj megteremtője, a magyar blues Istene:

Hobó

És itt aztán minden keveredett. Néger utcai blues, Van Halen frizura, öltöny és kiállás, Jagger színpadi tánc, rekedtesen divatos ordítás, egész zeneszámok kritikátlan, egy az egyben való átmásolása, sajátnak való eladása, a magyar fiatalok kis pénzecskéinek gátlástalan eltulajdonítása, majd önmagának a “rendszerváltás hőseként” való kiadása, és akkori “szenvedéseinek” máig tartó “interpretálása”.
A nép pedig beveszi ezt. Mit beveszi, isteníti a nagy másolót, a kritika nélkül lopót, mert nem is tehet mást. De nem is érdekli. Hiszen megszokta. Ez Magyarország. Vagy talán az elsők nem ezt tették? Mondjuk az Illés, Metró, Omega? Csak ők meg is mondták, hogy lopnak. Ez azért mégis erkölcsösebb dolog volt. Hobó azonban nem maszatolt ilyen mindenféle erkölcs környéki hülyeségekkel. Bele a közepébe! Gyerünk, mindent megszerezni. Még az állami kitüntetéseket is. Holott azt az egész rock-ügyet valamikor a Politikai Rendőrség, azaz a III/III mecénálta. Mert ne legyünk kis naivak, ne higgyük, hogy minden zenekar és énekes mellett nem volt akkor beépített besúgó. Volt. Ez kellett hozzá, hogy futhasson a zenekar. Például a P. Mobilban maga az énekes, Vikidál Gyula volt a titkos arc. A Beatricében valaki más, másnál szintén más. A Hobó Blues Bandben? Nos, itt senki. Nem kellett. A srác rögtön az élbolyból érkezett, maximálisan megbízható, nekik dolgozó, garantáltan antifasiszta és ha kicsit is, és halkan, mert olyan izé, meg szégyellni való, de éljen Trianon! Majd ne, mi? Majd az “56-os fasiszták”, nem?

Ebből nem eszik a piszkos magyar!

Azért tényleg kár, hogy ennyire hülyére tudott venni bennünket. Engem is. Mindenkit. Vastag bőr kellett hozzá. Na, meg kapcsolat, pénztárca és egy nagy adag magyar butaság. Mert ő már 1979-ben “jól” látta, hiszen azt hirdette színpadáról éjt-nappallá téve a mély gondolatokra áhítozó magyar ifjúságnak, hogy:
“A világ zsidója a néger,
Európa négere a zsidó,
Magyarország zsidója a cigány.”
Micsoda zseniális gondolatok!
Micsoda kristálytiszta, igazán magyar szófüzér! Hobó, büszkék vagyunk rád!
Andró-Vaskó Sándor
Kapcsolódó: