Szűken volt az aratás, üszök és konkoly keveredett belé. Másként képzeltük. A magyar nemzet az elmúlt esztendőkben bűnein felül bűnhődött és véres leckéje súlyosabb és iszonyúbb volt, mint tévedései és mulasztásai. A balvégzet szinte elsöpörte országunkat az emberiség életéből. Voltak hónapok, melyekben fajunk szívverése kimaradt az emberiség szívveréséből.

Hazátlanok és hazaárulók eladták, elprédálták az országot és mi asszonyok mindig vártuk, hogy eljön az, aki megment bennünket.
Eljött, de nem ember volt, hanem egy eszme, a kereszténység és a hazaszeretet eszméje, mely magában foglalta a harmadikat is, országunk osztatlan, ősi határait.

Asszonyok mondták ki először a megváltó igét és sokáig küzdöttek érte, magukra hagyatva, üldözötten.

Mikor a szelek járása fordult, egyszerre nagy kelendősége lett az eszméknek, még inkább a szavaknak.

És a mi keresztény hazaszeretetünk tüzéből sokan vittek maguknak, hogy melegedjenek mellette, hogy világítsanak. De voltak olyanok is, akik arra használták a tüzet, hogy aranyat olvasszanak és öntsenek vele maguknak. És ma ezek lettek a leghangosabbak. A „jogrend” követelése után már felbukkan újra a liberalizmus hangoztatása. Pedig a liberalizmus alatt a kommunizmus rejtőzik.

Borzasztóan és vészesen feledékeny a magyar nemzet. Hiú és elalszik, ha hízelegve udvarolják. Közönyös lesz, ha a veszély nem szemből jön, de háta mögött, a láthatatlanban settenkedik.

A bűnös és szégyenletes feledésben azonban mi nem felejtettük el a leckét és a nagy csalódások nem szabad, hogy kétségbe ejtsenek bennünket, hanem épp ellenkezőleg, százszorozzák meg keresztény nemzeti öntudatunkat, elvhűségünket, hazaszeretetünket.

Az első esztendőben ellenségeink nyílt harca kovácsolta össze erőinket, a második esztendőben eszméink határtalan diadala. Ebben a harmadik esztendőben sem a nyílt ellenség ellentmondást kiváltó erejére, sem a diadal ragyogására nem számíthatunk. Az eszme most éli át legnehezebb megpróbáltatásait! A nyílt ellenség erőt kiváltó rohama helyett alattomos, piszkolódó aknamunka indult meg és fog még inkább megindulni. A diadalok helyett csak láthatatlan, mély eredményeket hozhat a jövő.

És mégis, minden évnél fontosabb ez az év! A bomlasztás miazmái a levegőben vannak, sokan már kiegyeznek velük, sokan már elfelejtik a szörnyű leckét és a közénk dobott csóvák itt is, ott is pusztítják a szenvedéssel és vérrel szerzett nemzeti öntudat értékeit.

Hogy ezek az értékek beleépüljenek a nemzet lelkébe, megint fel kell vonulnia a magyar asszonyok meg nem alkuvó, óriási hadseregének! Nemet kell kiáltani mindenkinek, aki fel meri emelni szentségtörő kezét és gondolatát a keresztény nemzeti eszmék ellen, bárki legyen is az, meg kell bélyegezni aki áruló, aki megalkuszik és meghátrál, le kell leplezni, aki álarcot visel és diadalra kell vinni az otthonok birodalmán át a háromszínű keresztes zászlót, mely nélkül nincs Magyarország.

Kapcsolódó:

- Ismét vörös festékkel öntötték le Dániel-hívők Tormay Cécile józsefvárosi emléktábláját

- Nagyon fájhat az igazság a zsidóknak: megint meggyalázták Tormay Cécile emléktábláját