 |
Ismét köztérre tétettek a hanukák, és a magát veszélyeztetettnek érző kisebbség aggódó vezérkara megkívánja, hogy vallási tisztelettel áldozzon előtte a nép, az istenadta goyim. Mert ugye, az állam és a párt legfőbb vezetése szolgai módon járul a hanuka elé, hogy kifejezze a zsidóság szent ünnepe melletti tiszteletét.
Úgy hiszik, hogy a bűnös népnek tisztelnie kell Isten "kiválasztottainak" szent ünnepét, a hanukát, amikor a hétágú gyertyatartóban sorra lobban fel a láng. A hétágú gyertyatartóban, a menórában. Hogy az igazság nehogy kiderüljön, ezért az ünnepet a fény ünnepének nevezik – amely azonban az eredeti zsidó vallás szerint istenkáromlás.
Mi hát az igazság? Miről szól a hanuka? Zsidók ünnepe, az kétségtelen, de mit is ünnepelnek ekkor?
Tudvalévő, hogy a zsidó naptárban tavaszelőtől késő őszig vannak az ünnepek, mind jól meghatározott vallási fogalom köré csoportosulva, szinte több is minden hónapban. Az év kilenc-tíz hónapja szent. Van azonban két hónap, amelyben nincs vallási ünnep, amely nem szent, amikor olyan dolgok is történhetnek, amelyek egyébként a vallás szent menetét megzavarnák. Nos, a hanuka erre az időszakra esik. A szó – chanukah – jelentése: felszentelés.
Eredete a Makkabeusok idejére vezet.
A Makkabeusnak nevezett – családi név alapján – királyok fellázadtak a görögök ellen Kr.e. 168-ban, majd a sikeres lázadás után a Hasmóneus család papjai immár királlyá kenettek fel és ebben a minőségükben megkezdték az addig csupán Jeruzsálem környezetére és a déli Negev sivatagos részre kiterjedő államuk északra terjesztését.
Hódítottak.
‘Rájöttek’ arra, hogy a hajdani, dávidinak vélt állam gazdag, északi felén élők – a galileai népesség – már úgymond ‘elfelejtette’ a körülmetélkedés rítusát, hát gyorsan visszahódították a görög uralom lerázásának lendületével az északi, galileai területeket is.
Először a világtörténelem során létrejött az ‘egységes Izrael’ állama, a megálmodott dávidi állam, merthogy korábban Szamária soha nem tartozott Jeruzsálem fennhatósága alá, korábban soha sem volt egységes Izrael állam, sem Salamon, sem Dávid zsidó királyok idején, mert ezek mindketten az egyiptomi történelemből merített figurák. A róluk szóló áltörténelem – a deuterenomi történelem – Jósiás gyermekkirály számára készült történelem része, és Kr.e. hatszázas évek második-harmadik évtizedében hozta össze Jeremiás próféta, apjával, Hilkiással együttműködve. [1]
Olyan igaz, mint maga a hanuka is.
Ennek a makkabeusi győzelemnek az ünnepe a hanuka. Nem vallási ünnep, hanem a görögök legyőzése, az északi területek meghódításának az ünnepe.
Nos, ilyen szemmel kell a hazai hanuka ‘ünnepre’ is tekintenünk. Mert mit is jelent a hanuka ünnepe Budapesten, a magyarok fővárosában, amelyet közterünkön, az állam képviselőinek bevonásával rendeznek a zsidók? Azt jelzi, hogy a magyar nemzet feletti győzelmüket ünneplik. Azt, hogy a magyarországiak már igazi, meghódított gojok.
Ez számos megnyilatkozásból megérthető – ide sorolható Simon Perez elszólása is, avagy szándékos provokatív kijelentése, mindegy. A hanuka ünneplése körülbelül olyan jelentéssel bír, mint amikor április 4.-én az ú.n. ‘felszabadulás’ ünnepére hajtottak ki minket parancsszóval, és énekeltették velünk a Dicső Szovjetuniót és dicső vezérét Sztálint, Hruscsovot méltató bugyuta szövegeket – csakhogy a legbrutálisabb magyargyilkosokat említsem.
A hanukát állítók azt hiszik, hogy már legyőztek minket és a behódolásunk már csak idő – és vér – kérdése. Én nem hiszek ebben, és nem ünneplem a hanukát, nem gyújtom meg tiszteletükre a gyertyát és erre bíztatom minden honfitársamat is. Nekünk a decemberi gyertya lángja egészen mást jelent.
A hanuka hamukát meg végképp nem szabad bevenni, hiszen az igazság itt is kiabál, csak a zsidóság eredeti könyveihez kell fordulnunk – pl. a Makkabeusok könyvéhez, amelyet a katolikus Bibliában találunk meg. Minthogy ezek a könyvek nincsenek a kanonizált héber Bibliában, a protestáns bibliafordítók, így Károlyi és az angol Jakab király protestáns megbízottai is, mint a vallással közösségben nem lévő könyvet, ugyancsak kihagyták a szentnek vélt könyvek sorából.
Indokolt tehát a zenebona a hanuka magyar államvezetőivel megtűzdelt ünnepén. Semmiféle vallásos érzelmet nem sért az ellene való tiltakozás, csupán azt fejezi ki, hogy a behódoltatás még nem teljes, még vannak, akik szabadon kívánnak élni.
(Cser Ferenc, Nemenyi.net)
[1] Izrael Finkelstein és Neil Asher Silberman: The Bible Unearthed; Archaeology’s New Vision of Ancient Israel and the Origin of its Sacred texts, A Touchtone Book, New York, 2002.
