Mint az köztudomású, az ombudsman eredetileg az állampolgárt védi a hatalom túlkapásaitól, ezért is lett kitalálva. Ezzel szemben például, az október 23-i brutális tömegoszlatás dermesztő televíziós felvételeit nem csak az ország hanem az egész világ láthatta, ám Takács Albertnak, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének figyelmét ezek a tudósítások feltehetően elkerülték. Hiszen ő csak olyan helyszíneken járt, ahol békés demonstráció zajlott, és ott nem látott olyan intézkedést, amely erőszakosnak lett volna minősíthető. Bizonyára a kilőtt szemű tüntető sem érzi mellette való bátor kiállásnak azt az ombudsmani érvelést, hogy: „a gumilövedéknek van egy ilyen velejárója”  - mutat rá a Deport'56.

 Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos pedig a rendőrség többszöri sikertelen próbálkozása után végül ajánlásával zöld utat adott annak, hogy a kórházak kiadják a tömegoszlatásban megsérült betegek adatait, ám feltételül szabta, hogy csak akkor, ha a rendőrség pontosan megjelöli az adatgyűjtés célját. A rendőrség természetesen pontosan megjelölte: tanúként hallgatnák ki az érintetteket. Mintha az adatvédelmi ombudsman még nem hallott volna arról a mindennapos gyakorlatról, hogy a rendőrségre tanúként idézettek gyakran gyanúsítottként távoznak. Bizonyára arról sem hallott, hogy a szereplők gyakorta másképpen emlékeznek a történtekre. Az állampolgár úgy, hogy minden ok nélkül megverték, a rendőrök pedig úgy, hogy megtámadták őket. Az eredmény jobb esetben csupán a hivatalos személy elleni erőszak alapesete, rosszabb esetben ugyanez felfegyverkezve és csoportosan elkövetve - áll a dokumentumban.

A DEPORT–’56 számára érthetetlen, hogy a Magyar Orvosi Kamara miért nem tiltakozik, hiszen nyilvánvaló, hogy ez az összjáték alapjaiban rendíti meg az orvosokba vetett bizalmat, Ki lesz a felelős azért, ha a következő tömegoszlatás súlyos sérültjei nem merik majd igénybe venni az egészségügyi ellátást? - teszi fel a kérdést a Deport'56.